Magyarvistai református templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyarvistai templom szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyarvista falu templomával együtt már 1291-ben püspöki birtok volt, melynek papja Monoszló nemzetségéből származó Péter, aki feltehetőleg a templomot is építette Péter apostol tiszteletére.

A falu református egyházáról írásos emlékek 1580-ból származnak. Kolozsváron 1563-ban jelent meg nyomtatásban a latin nyelvű Heidelbergi Káté és így a Kolozsvártól alig 20 km-re fekvő falu hamar áttért a református hitre.

Története és leírása[szerkesztés]

Magyarvista református temploma

A templom eredeti román kori részei – a négyszögű szentély alaprajza, a félköríves diadalív, a befalazott ereklyetartó, a nyugati félköríves, levéldíszes-szőlőfürtös kapu és a nyugati homlokzaton a rozettás körablak – a 13. század második feléből maradtak fenn.

1488-ban már állt benne egy Szűz Mária tiszteletére szentelt oltár. Hajójának megmagasítására és szentélyének beboltozására 1498-ban került sor, erre utal a templomhajó bordás boltozatának zárókövén található évszám. Ezt megelőzően már freskókkal díszítették a templomot. Ebből a festett dekorációból csak a hajó oldalfalait díszítők maradtak meg az átépítés után. A templom jelenlegi belső képe a 1718. századi berendezés elkészítése után alakult ki.

A templom hajóját díszítő középkori falképek 1912-ben kerültek felszínre egy nagyobb arányú felújítás alkalmával. Teljes feltárásukat Gróh István végezte el 1913-ban és akvarellmásolatokat is készített róluk, melyeket ma az OMvH Tervtára őriz. A másolatok alapján ismertek a falak freskóábrázolásai: Betlehemi gyermekgyilkosság, Jézus megkeresztelése, Menekülés Egyiptomba. Olajfák hegye, Utolsó vacsora, Krisztus ostorozása, Töviskoronázás, Keresztvitel, Kálvária, Szent Miklós lecsendesíti a tengert, Két szent alakja.

Az első világháború kitörése miatt a freskók restaurálására már nem kerülhetett sor és a trianoni diktátum után már nem is lehetett anyagi fedezetet teremteni a szakszerű helyreállításhoz (s a protestáns szemlélet miatt is) a gyülekezet 1920-ban lemeszeltette a képeket.
1996-ban Pál Péter restaurátor a hajó déli falán 10X10 cm-es szondát nyitott, amelyben a Szent Miklóst ábrázoló jelenet egyik figurája került elő.

A templom festett faberendezése több korszakban készült. A legkorábbi emlék egy megcsonkított kétüléses stallum, amelyet a későbbiekben átfestettek. Díszítése, lapos faragása alapján a 15. század végén, vagy a 16. század elején készülhetett. 1699-ben Gyalui Asztalos János dolgozott a templomban, elkészített a nyugati karzatmellvédet és annak alsó kazettáit. Ez a mester egyetlen szignált műve.

„ANNO DOMINI 1699. AZ ISTENHÁZÁNAK EKESSEGERE. AZ LEGENYEK CSINAL(TA)TTAK. ISTENHEZ VALO JO INDDILATTYOKBOL BIRAJOK VOLT BARTA JANOS URAM. ISTENE LEGYEN A DICSOSSEGH MENYBEN ÉS IT EZ FÖLDÖN. GYALUBAN LAKO AZTALOS JÁNOS MUNKÁJA: EZ: BEKESSEG EZ SZENT HAZNAK.”

1763-ban az Umling-műhely-műhely tevékenykedett a templomban. A déli bejárati ajtó valószínűleg idősebb Umling Lőrinc munkája, míg Lőrinc fia festette a nyugati ajtót és 120 kazettából álló mennyezetet, noha a munkát elvállaló idősebb Umling neve szerepel a kazettákon.

„E MENYEZET KESZITTETETT ISTEN DITSÖSÉGERE AZ EKLESIA KÖLTSÉGEVEL MDCCLXV DIK ESZTENDÖBEN KISASSZON HOV UTOLSO NAPJAIBAN TISZ(teletes) PREDIKATOR M{.} DOSA GYÖRGY{,} Curator SZEKELY ANDRAS{,} EGYHAZFI BOR MARTON SERÉNy INDUSTRIAJOK S VIGYAZASOK ALTAL{.} ISTENÉ A DITSöSÉG{.} IDÖS ASZTALOS UMLING LÖRINTZ MUNKÁJA“ (Ke 1: 97)

1767-ben a fiatal Umlingok dolgoztak a templomban, ekkor készültek a festett padmellvédek, a szószék és a jelenleg átfestett zsoltármutató tábla.

A templom orgonáját 1825-ben Andreas Eitel kolozsvári szász orgonaépítő készítette. A harangláb 1760-an készült. Eredetileg fazsindellyel volt fedve, nagy harangja 1784-ből való. Geréb László püspök adományozta a magyarvistai gyülekezetnek, rajta "IHUS NAR" (Názáreti Jézus) felirat olvasható.

Figyelemre méltó a templom mellett elhelyezkedő temető is, régi sírköveivel.

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Lángi József - Mihályi Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések 1., Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, 2002
  • Magyarvista
  • fatornyosfalunk.com
  • ”VIRÁGOZÓDOTT…ANNO” - Az Umlingok Kalotaszegen – Néprajzi Múzeum, Budapest, 2007

Külső hivatkozások[szerkesztés]