Magyar Köztársaság (1919–1920)
| Magyar Köztársaság | |||
| 1919 – 1920 | |||
| |||
 | |||
| Nemzeti himnusz: | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa |  Budapest | ||
| Terület | 92 833 km² (1920) | ||
| Népesség | 7 980 143 fő (1920) | ||
| Hivatalos nyelvek | magyar | ||
| Vallás | Római katolikus Kálvinizmus Evangélikus kereszténység Keleti ortodoxia Keleti katolikus Unitarizmus Judaizmus | ||
| Államvallás |
| ||
| Történelem | Létrehozva 1919. augusztus 8. Elismerik 1919. november 25. Választások 1920. január 25. Monarchia visszaállítása 1920. február 29. | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | Köztársaság | ||
| Kormányzó | Habsburg József | ||
| Köztársasági elnök | Friedrich István (1919. aug. – 1919. nov.) Huszár Károly (1919. nov. – 1920. márc.) | ||
| Miniszterelnök | Friedrich István (1919. aug. – 1919. nov.) Huszár Károly (1919. nov. – 1920. márc.) | ||
| Törvényhozás | Országgyűlés | ||
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
A Magyar Köztársaság [1] [2] egy rövid életű köztársaság volt, amely 1919 augusztusa és 1920 februárja között állt fent az egykori Első Magyar Köztársaság középső és nyugati részén (a mai Magyarország nagy részét, valamint a mai Ausztria, Szlovákia és Szlovénia egy részét ellenőrzi). Az államot a magyar–román háború után hozták létre az ellenforradalmi erők, akik igyekeztek visszatérni az 1918. október 31-e előtti status quo-hoz. [3] [4]
Ezt az időszakot követően az antanthatalmak erőteljesen nyomást gyakoroltak a magyarokra a háború utáni demarkációs vonalak mögé való visszavonulásra, melyet az 1919-es párizsi békekonferenciára hivatkozva követeltek. Ez volt az antanthatalmak új kísérlete a nemzetállamok létrehozására, azonban időközben a Köztársaság visszaalakult Magyar Királysággá.
Történelem[szerkesztés]
A Tanácsköztársaság bukását követően a Peidl-kormány visszaállította a Magyar Népköztársaságot.1919. augusztus 6-án Friedrich István, a Fehérház Bajtársi Egyesület vezetője megbuktatta Peidl Gyula kormányát [5], és a Román Királyi Hadsereg támogatásával puccs által ragadta magához a hatalmat. [6][7] Másnap Habsburg József Magyarország kormányzójának nyilvánította ki magát [8] és Friedrichet nevezte ki miniszterelnöknek. A kormányzó nem csinált titkot abból, hogy rokonát, IV. Károlyt, a korábbi uralkodót szeretné visszasegíteni a Magyar Királyság trónjára. Friedrich István kormánya augusztus 8-án Magyar Köztársaságra nevezte át az államot (bár a kormányzói cím önmagában monarchikus államformára utalt).
A kormányzó 1919. augusztus 11-én ultimátumot kapott a román megszálló hatóság részéről, válaszul augusztus 20-án Magyarország egyes részein statáriumot vezetett be, ami ellen 21-én a románok a Szövetséges Katonai Missziónál tiltakoztak. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa augusztus 21-én értesítette a Misszió vezetőit arról, hogy egyetlen Habsburgot sem látnak szívesen Magyarország élén. A Misszió vezető tábornokai még aznap tájékoztatták József főherceget arról, hogy a statáriumot azonnal meg kell szüntetnie, és a találkozón a személyével szembeni fenntartásaikat is közölték. Utódja november 24-én Huszár Károly lett, aki a miniszterelnöki és ideiglenes elnöki posztot töltötte be a néhány hónappal későbbi monarchia helyreállításáig.
József főherceg 1919. augusztus 23-án kénytelen volt lemondani, és megerősíteni a Szegeden tartózkodó Horthy Miklós altengernagyot a magyar Nemzeti Hadsereg főparancsnoki tisztségében. Amikor Horthy, az antant engedélye alapján, 1919. november 16-án bevonult az általa szervezett Nemzeti Hadsereg élén a románok által kifosztott fővárosba, József főherceg az új „erős ember” mellé állt, és támogatta kormányzóvá választását (1920. március 1-jén).
A katonatisztekből álló antikommunista tekintélyelvű kormány novemberben lépett be Budapestre a románok kivonulása után. Kezdetét vette a „ fehér terror”, amely a kommunisták, szocialisták, zsidók, baloldali értelmiségiek, a Károlyi- és Kun-rendszerrel szimpatizáló személyek bebörtönzéséhez, kínzásához és per nélküli kivégzéséhez vezetett. [9] A becslések szerint a kivégzések számát körülbelül 5000-re teszik, [9] ezen kívül mintegy 75 000 embert börtönöztek be. [9] [10][9] A fehér terror közel 100 000 embert kényszerített az ország elhagyására, többségük szocialisták és középosztálybeli zsidók voltak. [9]
1920-ban és 1921-ben belső káosz dúlta Magyarországot. [9] A fehérterror továbbra is sújtotta a zsidókat és a baloldaliakat, megugrott a munkanélküliség és az infláció, a szomszédos országokból pedig nincstelen magyar menekültek özönlöttek át a határon, ami jelentősen megterhelte a csapongó gazdaságot, ennek ellenére a kormány kevés segítséget nyújtott a lakosságnak. [9] 1920 januárjában zajlott le az ország politikai történetének első nem nyílt szavazása. [9] Két fő politikai párt alakult ki: a szociálkonzervatív Keresztény Nemzeti Unió Pártja és az Országos Kisgazda- és Földműves Párt, akik a földreformot szorgalmazták. [9] 1920. február 29-én az Országgyűlés visszaállította a monarchiát, ezzel megszűnt a köztársaság, márciusban pedig visszavonta az 1723-as pragmatikus szankciót és az 1867-es kiegyezést is. [9] A parlament elhalasztotta a királyválasztást polgári zavargásokra hivatkozva, míg az ország kormányzójának Horthy Miklós volt osztrák-magyar altengernagyot választották. [9] Ezt a tisztséget 1944-ig töltötte be.
Lásd még[szerkesztés]
- Forradalmak és ellenforradalmak Magyarországon (1918-1920)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek: 1919. augusztus 8. (magyar nyelven). DigitArchiv. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek: 1919. augusztus 16. (magyar nyelven). DigitArchiv. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Romsics, Ignác. Magyarország története a XX. században (magyar nyelven). Budapest: Osiris Kiadó, 133. o. (2004). ISBN 963-389-590-1
- ↑ S. Balogh (Spring 1977). „Power Struggle in Hungary: Analysis in Post-war Domestic Politics August-November 1919”. Canadian-American Review of Hungarian Studies 4 (1), 7. o.
- ↑ Hungary Between The Wars. A History of Modern Hungary: 1867-1994
- ↑ Pölöskei, Ferenc. Magyarország története 1918–1990 (magyar nyelven). Budapest: Korona Kiadó, 32–33. o. (1995). ISBN 963-8153-55-5
- ↑ S. Balogh (Spring 1977). „Power Struggle in Hungary: Analysis in Post-war Domestic Politics August-November 1919”. Canadian-American Review of Hungarian Studies 4 (1), 6. o.
- ↑ Die amtliche Meldung über den Rücktritt (német nyelven). Neue Freie Presse, Morgenblatt, 1919. augusztus 24.
- ↑ a b c d e f g h i j k Hungary: a country studyBurant, Stephen R., ed. (1990).
- ↑ Hungary Between The Wars. A History of Modern Hungary: 1867-1994"Hungary Between The Wars".
Külső hivatkozások[szerkesztés]
