Ugrás a tartalomhoz

Müller Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Müller Vilmos
Született1878. május 11.[1]
Szabadka[1][2]
Elhunyt1945. április 28. (66 évesen)[3]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaMendershausen Helén
(h. 1907–1913)
Wilheim Margit
(h. 1918–1934)
Grünfeld Gizella
(h. 1937–1945)
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (1895–1899, orvostudomány)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (15. parcella, 6. sor, 28. sírhely)
SablonWikidataSegítség

Müller Vilmos (Szabadka, 1878. május 11.[4]Budapest, Erzsébetváros, 1945. április 28.) tüdőgyógyász, igazgató főorvos, író, királyi tanácsos, Molnár Jenő (1880–1933) író, hírlapíró bátyja.

Életpályája

[szerkesztés]

Müller Jakab (Dániel) kereskedő és Goldarbeiter Betti (Borbála) fiaként született szabadkai zsidó családban. Gyermekkorában szüleivel és négy testvérével Szegedre költözött. Középiskolai tanulmányait Milkó Vilmos osztálytársaként a Kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló Szegedi Városi Főgimnáziumban végezte (1887–1895). Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta (1895–1899). Legnagyobb hatást tanárai közül Korányi Frigyes tette rá, akit egész életében példaképének tekintett. Orvosi oklevelének megszerzése a II. számú Sebészeti Műtőintézet növendéke lett. 1903 márciusában kinevezték a budafoki Erzsébet-királyné Szanatórium tanársegédjévé.[5] 1903 végén három hónapra Párizsba utazott, ahol újabb ismeretekkel egészítette ki tanulmányait Alexander Marmorek professzornál. Hazatérése után átvette a budapesti „Marmorek-féle szérumoltó intézet” vezetését. Huszonnyolc éves korában a németországi St. Blasieni Szanatórium másodfőorvosa lett, s ekkoriban ismerte meg első feleségét, Georg Mendershausen nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos lányát. 1906-ban átvette Tátraházán a tüdőbeteg szanatórium vezetését, melynek két évtizedig igazgató-főorvosa volt. 1914 márciusában a királyi tanácsosi címet adományozták számára a felvidéki kolerajárvány leküzdése körül szerzett érdemei elismeréséül. Az első világháború idején többek között a pécsi helyőrségnél teljesített szolgálatot, s közreműködött a kiütéses tífusz lokalizálásában.[6] Az általa vezetett tátraházi szanatórium – továbbra is a vezetése alatt – hadikórházzá alakult, ahol sebesült magyar, osztrák és német katonákat ápoltak. 1916 novemberében ezredorvossá léptették elő.[7] Később a 42. hadosztály egészségügyi intézetének népfelkelő főorvosának nevezték ki. A háború alatt a fővárosban és az ország nagyobb városaiban hadegészségügyi előadásokat tartott, melyeknek védnökségét Auguszta főhercegnő vállalta el.[8] 1918 márciusában törzsorvosi kinevezést kapott.[9] A háború és Tanácsköztársaság bukása után a szegedi Kossuth Lajos sugárút 4. szám alatt kezdte meg rendelését, s nyaranta a tátraházi szanatóriumot vezette. Az 1920-as évek közepétől nem folytathatta praxisát Tátraházán, amely ekkor már Csehszlovákiához tartozott. 1926-ban elvállalta a Hűvösvölgyi Parkszanatórium vezető főorvosi pozícióját. 1927. október 11-én elindította Az Újság mellékleteként vasárnaponként megjelenő Orvosi Újságot, 1928 márciusában pedig közreműködésével megalakult a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület. Az Egyesület és a kultuszminiszter támogatásával Budakeszin megalapította az első magyar iskolaszanatóriumot, melyet a következő évben Vas vármegyében egy újabb követett, s az utána következő évben a Balaton partján is nyílt egy. 1929. május 5-én Kozma Lászlóval közös szerkesztésben havi megjelenésű tudományos folyóiratot indított, a Tuberkulózist. 1935-ben kiadták A belgyógyászat kézikönyvét is, mely később angol és olasz nyelven is megjelent, majd bemutatta a tüdőbetegek kezelésére szolgáló új eszközét és eljárását. 1937 szeptemberében megalapította az Olasz-Magyar Orvosi Társaságot. 1940-ben korhatár miatt nyugalmazták mint tartalékos katonaorvost. 1943-ban jelent meg utolsó ismeretterjesztő könyve, az Ember, beléd látok! A második világháború alatt is folytatta orvosi és ismeretterjesztő tevékenységét. Halálát koszorúér elmeszesedés okozta.

Szépirodalmi tevékenységet is folytatott. Több írása Kristóf István álnéven jelent meg. A New York-i Theatre Guild két drámáját mutatta be.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.

Családja

[szerkesztés]

Első felesége Mendershausen Helén (1885–1913) volt, akivel 1907 februárjában, Kasselben kötött házasságot. Öt év özvegység után, 1918. június 16-án Hódmezővásárhelyen nőül vette Wilheim Margitot (1892–1934).[10] Harmadik házastársa Grünfeld Gizella (1888–1965) volt, akivel 1937. február 14-én Budapesten, a Terézvárosban házasodott össze.[11]

Gyermekei:

  • Müller Edit (1911–?). Férje Kauril Ferenc (1911–?) elektrotechnikus.
  • Müller Veronika (1920–1991). Férje Gáspár István (1908–?) női fodrászmester.

Művei

[szerkesztés]
  • Új intézmény a tüdővész leküzdésére. (Ország-Világ, 1903, 50.)
  • A Marmorek-féle serumtherapia, esetek kapcsán. (Gyógyászat, 1904, 11.)
  • Klinikai Recipe Könyv. Szerk. (Budapest, 1903, 2. bővített kiadás. Budapest, 1907)
  • Lues és tuberculosis. (Gyógyászat, 1909, 1.)
  • Csodatevők. Budapest, 1932
  • Élni akarunk. Budapest, 1934
  • Ember; segíthetsz magadon! Írta Josef Löbel. Ford. Budapest, 1934
  • Elbeszélések az orvosok világából. Budapest, 1934
  • A belgyógyászat kézikönyve. Szerk. 1-2. köt. Budapest, 1935
  • Klinikai diagnosztika. Szerk. Budapest, 1937
  • Klinikai therapia. Szerk. 1. kötet. Budapest, 1940

Drámai

[szerkesztés]
  • A király és a hercegnő. Szimbolikus dráma 3 felvonásban. Bemutató: 1922. november 28., Prágai Német Színház
  • Szent György-éji varázs. Romantikus színmű 3 felvonásban. Bemutató: 1924. március 5., Szeged

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1915)
  • Vöröskereszt tiszti jelvénye (1915)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. január 7.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2023. január 7.)
  3. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. január 7.)
  4. Születési bejegyzése a szabadkai izraelita hitközség születési akv. 33/1878. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 7.)
  5. Szeged és Vidéke, 1903. március 11. (2. évfolyam, 60. szám)
  6. Egyenlőség, 1915. július 4. (34. évfolyam, 27. szám)
  7. Pesti Napló, 1916. november 18. (67. évfolyam, 319. szám)
  8. Világ, 1917. november 11. (8. évfolyam, 279. szám)
  9. Budapesti Közlöny, 1918. március 14. (52. évfolyam, 62. szám)
  10. Házasságkötési bejegyzése Wilheim Margittal a hódmezővásárhelyi polgári házassági akv. 133/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 7.)
  11. Házasságkötési bejegyzése Grünfeld Gizellával a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 212/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 7.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]