Lunohod–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lunohod–3
Típus lunar rover
A Lunohod az NPO Lavocskin vállalat múzeumában

Lunohod–3 a szovjet a Luna-program keretében, a harmadik ember alkotta automata, a tudományos kutatást segítő technikai eszközt, holdjárművet (bolygókutató-jármű) kívántak a Hold felszínére juttatni. Az elmaradt felbocsátás helyett az űrkutatási múzeum, ismeretterjesztést segítő bemutató példánya lett.

Küldetés[szerkesztés]

Az automatikus, helyzetváltoztató holdjárművel elősegíteni a Hold geológiai (anyagvizsgálat), mágnesezettségi, sugárterhelési és „időjárási” viszonyainak további tudományos megismerését.

Jellemzői[szerkesztés]

Az NPO Lavocskin fejlesztette ki és építette.

1970. november 10-én a Lunohod–1-et, 1973. január 8-án a Lunohod–2-t juttatták a Hold felszínére.

Technikailag elkészült a modernizált Lunohod–3, megtervezték a Luna–25 szállító eszköz és a jármű Holdbeli programját. Televíziós rendszere háromdimenziós képeket tudott készíteni. Az űrjármű mozgását segítő, a közvetlen úrvonalat vizsgáló kamerákon kívül kettő panoráma kamerát magasabban helyeztek el a panorámafelvételek készítése érdekében. A televíziós kamerák képeit a földi irányító (vevőállomások) központba továbbították. A földi tesztek befejezésével az űrjármű készen állt feladatának végrehajtására. Egyéb okok (pénzügyi, stratégiai) miatt nem történt meg az indítása.

A Luna–25 (E-8-5-205-, Луна-25) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdszonda segítette volna a Holdra juttatását. A négylépcsős Proton-K/D hordozórakéta (8K78K) módosított változatát más űreszközök felbocsátására állították át.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Lunohod–2

Luna-program
1970–1977

Utódja:
Program vége