Lotus 80
| Lotus 80 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Team Lotus |
| Előző | Lotus 79 |
| Következő | Lotus 81 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | alumínium monocoque |
| Első felfüggesztés | kettős lengőkaros |
| Hátsó felfüggesztés | kettős lengőkaros |
| Motor | Cosworth DFV 3L V8 szívó |
| Váltó | Hewland FGA400 5 sebességes manuális |
| Tömeg | 625 kg |
| Üzemanyag | Essex |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Martini Racing Team Lotus |
| Pilóták |  1. Mario Andretti |
| Első verseny |  1979-es Formula–1 spanyol nagydíj |
| Utolsó verseny |  1979-es Formula–1 francia nagydíj |
| Futott versenyek | 3 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 1 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A Lotus 80 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett és versenyeztetett az 1979-es Formula-1 világbajnokság néhány futamán. Az autó a maximális szívóhatás (ground effect) elérésére törekedett, azonban számos probléma adódott vele, így nem volt sikeres. Az autót egyedül az 1978-as világbajnok Mario Andretti vezette.
Áttekintés[szerkesztés]
Az autó tervezésekor a fő szempont az volt, hogy a Formula-1-ben akkor már pár éve alkalmazott szívóhatást (ground effect) maximálisan ki akarták használni. Így aztán a kasztni egyetlen nagy szívóhatást kiváltó rendszerként került megépítésre, az autó orrától a hátsó kerekekig. Már maga az orr is úgy került megépítésre, hogy abban egy további, szívóhatást kiváltó rendszer került megépítésre. Elméletben ez iszonyatos erőhatással járt együtt, így aztán a kasztnit sokkal erősebbre is kellett megépíteni, mint az előd Lotus 79-est. A hatalmas leszorítóerő egyben azt is jelentette, hogy az autónak nem volt szüksége szárnyakra.
Mivel a John Player Special cigarettamárka ebben az évben kivonult a Formula-1-ből, ezért az autó a brit versenyzöldben, jelesül a Lotus zöld-sárga színeiben pompázott. Jellegzetes, kólásüvegre emlékeztető formájú oldaldobozai itt jelentek meg először, ez a nyolcvanas években széles körben alkalmazott technika lett.
Mindennek ellenére az autónak volt egy óriási hátulütője. Andretti a tesztek során arról számolt be, hogy amikor gyorsul vele, nagyon jól viselkedik, fékezéskor és kanyarodáskor azonban váratlanul megszűnik a szívóhatás, majd ahogy elmegy, hatalmas erővel azon nyomban vissza is tér. Mint kiderült, a tervezés során átestek a ló túloldalára, és akkora leszorítóerőt értek el, amekkorát a pilóta már nem tudott kezelni. A probléma két részből állt. Az első az volt, hogy a szívóhatás miatt generált alacsony légnyomású terület az autó alján egybeesett a jármű tömegközéppontjával. Emiatt jött létre a "delfinezés" néven ismert jelenség, mely a 2022-ben bemutatkozó Formula-1-es autóknál is tömegesen jelentkezett: a szívóhatás során az autó alja annyira leért, hogy egy idő után megszűnt maga a hatás is, ezért az autó elemelkedett az aszfalttól - majd amint elegendő távolságra elemelkedett, a rendszer visszaszívta azt - emiatt az autó, de főleg benne a pilóta is folyamatosan le-föl pattogott. A második probléma az volt, hogy a kanyarokban elég volt akár csak egy kerékvetőre rámenni, és máris drasztikusan változott az autó alján a légnyomás. Ezután a csapat szárnyak felszerelésével kísérletezett, de ez nem sokat segített. A 80-ast csak Andretti vezette, mert csapattársa, Carlos Reutemann nem volt hajlandó kipróbálni.
Végül a csapatfőnök Colin Chapman is kénytelen volt elismerni, hogy a Lotus 80 nem az a csodaautó, amire számítottak. Andretti azért a spanyol nagydíjon szerzett egy dobogót[1], majd Belgiumban hiába kvalifikált vele ötödiknek, inkább mégis a 79-essel állt rajthoz[2]. Monacóban és Franciaországban a problémák csak még jobban kijöttek, így mindkét versenynek kiesés lett a vége. A csapat kénytelen volt a Lotus 79-est áttervezni és újra bevetni.
A Lotus 80 ugyan teljes kudarc volt a csapat számára, de Chapman életben tartotta a koncepciót, és annak átdolgozásával kezdte meg a Lotus 88 fejlesztését.
Eredmények[szerkesztés]
(félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1979 | Martini Racing Team Lotus | Cosworth DFV | G | ARG | BRA | RSA | USW | ESP | BEL | MON | FRA | GBR | GER | AUT | NED | ITA | CAN | USA | 39 | 4. | |
| Mario Andretti | 3 | NI | KI | KI |
35 pontot a Lotus 79-essel szereztek.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lotus 80 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Latest Formula 1 Breaking News - Grandprix.com. www.grandprix.com. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
- ↑ Belgium 1979 • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
Alapító: Colin Chapman |
.svg){kind=small}
