Lengyel Művészetek Galériája
| Lengyel Művészetek Galériája | |
 | |
| A Chełmoński-terem | |
| Elhelyezkedés | Krakkó főtere Lengyelország |
| Alapítva | 1879 |
| Elhelyezkedése | |
 Lengyel Művészetek Galériája
Pozíció Krakkó térképén
| |
 é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″50.061700°N 19.937200°EKoordináták: é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″50.061700°N 19.937200°E | |
 | |
| A Lengyel Művészetek Galériája weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel Művészetek Galériája témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
A Lengyel Művészetek Galériája vagy a 19. századi lengyel művészet galériája a Posztócsarnokban (lengyelül: Galeria Sztuki Polskiej XIX wieku w Sukiennicach) a Krakkói Nemzeti Múzeum egyik részlege. A galéria a krakkói óvárosban, a főtér közepén található a reneszánsz Posztócsarnok felső emeletén.[1]
A galéria négy nagyteremben a 19. századi lengyel festészet és szobrászat legnagyobb állandó kiállítását mutatja be. A Sukiennice mai gyűjteményének nagy része gyűjtők, művészek és családjaik ajándékaiból áll.
A gyűjtemény története
[szerkesztés]
A krakkói Nemzeti Múzeumot 1879. október 7-én alapították a krakkói városi tanács rendelete alapján a Posztócsarnok két évig tartó felújítása után. Az 1879. október 3-i ünnepélyes bálon bejelentették, hogy Henryk Siemiradzki festőművész a Néró fáklyái című monumentális festményét ajánlotta fel ajándékba a városnak, azzal a szándékkal, hogy az épületben egy vadonatúj nemzeti galériát hozzanak létre. Az új múzeum első igazgatójává Władysław Łuszczkiewiczet, a Képzőművészeti Akadémia rektorát választották. A megnyitásától kezdve jelentős kulturális helyszín volt. A gyűjtemény a történelmi helyzet ellenére is gyorsan gyarapodott, spontán adományok özönlöttek a helyi nemességtől, valamint maguktól a művészektől.[1][2]
Az 1930-as évek végére a gyűjtemény csaknem 300 000 tételből állt. A nagy adományozók listája folyamatosan nőtt, beleértve számos nemesi családot is. 1920-ban a múzeum több mint 15 000 tárgyat kapott, amelyet egyetlen gyűjtő, Feliks Manggha Jasieński adományozott.[1]
A Maja utca 3. szám alatt található korabeli Új Főépület építése 1934-ben kezdődött. Az ókortól az újkorig terjedő összes állományt ide költöztették.[3]
A galéria 2006 októberétől 2009-ig nagyobb felújítás miatt zárva volt a látogatók előtt. A gyűjteményeinek nagy részét ideiglenes kiállításra a Niepołomicei kastélyba költöztették. 2010-ben új technikai berendezésekkel, raktárakkal, kiszolgáló helyiségekkel, valamint a kiállítás tematikus elrendezésének javításával nyitotta meg újra kapuit, szélesebb képet nyújtva a korabeli lengyel művészetről.[1]
Elrendezése
[szerkesztés]A galéria elrendezése egy 19. századi szalonra emlékeztet. A négy nagy kiállítóterem mindegyikét történelmi korszakok határozzák meg, és a téma általában egyetlen központi, egy egész művészeti korszakra jellemző festmény körül forog.[1]
A Bacciarelli-szoba
[szerkesztés]A Bacciarelli-teremként is ismert Felvilágosodás-teremben II. Szaniszló Ágost lengyel király udvarából származó késő barokk, rokokó és klasszicista 18. századi portrék, valamint lengyel és külföldi preromantikusok történelmi festményei és csatajelenetei láthatók; elsősorban Marcello Bacciarelli, Josef Grassi, Giambattista Lampi, Per Krafft, Józef Pitschmann, Aleksander Orłowski, Franciszek Smuglewicz, Michał Stachowicz, Kazimierz Wojniakowski és mások alkotásai.[4]
A Michałowski-szoba
[szerkesztés]A Romantika vagy a felkelések kora című Piotr Michałowski-teremben Artur Grottger művészetét és Michałowski saját csatajeleneteit láthatjuk a híres Somosierrai csata című festményével. További művészek közé tartozik többek között Henryk Rodakowski, Jan Nepomucen Głowacki, a lengyel tájképfestészeti iskola atyja, Józef Simmler és Aleksander Józef Płonczyński.[5]
A Siemiradzki-szoba
[szerkesztés]
A Henryk Siemiradzki-teremben kiemelkedő helyen látható a monumentális Néró fáklyái, amelyet a már világhírű Siemiradzki ajándékozott a múzeumnak, és amelyet 1876 körül festett. A kiállítás a 19. század végének művészete körül forog; mitológiai és bibliai jelenetek, jelentős történelmi események, függetlenségi témák, tájképek és csendéletek. A kiállításon olyan művészek szerepelnek, mint Jan Matejko, Wojciech Gerson, Jacek Malczewski, Tadeusz Ajdukiewicz, valamint Władysław Łuszczkiewicz, Henryk Rodakowski és mások. A 2007-es nagyszabású restaurálást követően Matejko Porosz hódolat című történelmi panorámája is kiemelt szerepet kap.[6][7]
Chełmoński-szoba
[szerkesztés]A Józef Chełmoński-terem, amelyet realizmusnak, lengyel impresszionizmusnak és szimbolizmusnak ad teret, a 19. század végi lengyel művészet új irányzatainak van szentelve. Táj- és zsánerfestészettel, portrékkal, hétköznapi és csatajelenetekkel a Fiatal Lengyelország mozgalom vezető festőitől, nevezetesen magától Chełmońskitól, Maksymilian és Aleksander Gierymskitől, Józef Pankiewicztől, Leon Wyczółkowskitól (kiemelkedő impresszionisták); Wojciech Gersontól, Julian Fałattól, Adam Chmielowskitól, Stanisław Masłowskitól (Holdfelkelte) és Józef Brandttól. Itt látható Władysław Podkowiński nagy és ellentmondásos képe Az ujjongás mámora című alkotása; a szimbolizmust Jacek Malczewski művészete képviseli.[8]
A szobrászat
[szerkesztés]A szobrok között szerepel Pius Weloński Gladiátor, Walery Gadomski Salome, Piotr Wójtowicz Perseus a Medúza fejével, Antoni Pleszowski Szomorúság, Piotr Michałowski Napóleon lóháton és Stanisław Lewandowski Egy láncokat törő szláv című műve. A portrészobrok gyűjteményében Piotr Michałowski önarcképei, Antoni Kurzawa Mickiewicz, a költészet zsenijének ébredése, Antoni Madeyski Aleksander Gierymski portréja, Piotr Wójtowicz Fürdés után és Antoni Madeyski Agár című alkotása szerepel.
A tematikus termek
[szerkesztés]-
A Bacciarelli-terem -
A Michałowski-terem -
A Siemiradzki-terem -
A Chełmoński-terem
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Aleksandra Krypczyk: History of the Gallery in the Sukiennice (en, pl nyelven). About the museum. National Museum in Krakow, 2009. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 26.)
- ↑ Zofia Gołubiew: Historia (History) (lengyel nyelven). O dyrektorach Muzeum Narodowego w Krakowie. National Museum in Krakow (official website), 2009. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- ↑ Adam Mickiewicz Institute: Muzeum Narodowe w Krakowie (lengyel nyelven). Instytucje kultury. Culture.pl, 2011. (Hozzáférés: 2012. október 15.)
- ↑ National Museum in Krakow: Sala Bacciarellego: Oświecenie (lengyel nyelven). Gallery of Polish 19th century art in the Sukiennice. Official website, 2009. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- ↑ National Museum in Krakow: Sala Michałowskiego: Romanticism (lengyel nyelven). Gallery of Polish 19th century art in the Sukiennice. Official website, 2009. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- ↑ National Museum in Krakow: Sala Siemiradzkiego: Academic art (lengyel nyelven). Gallery of Polish 19th century art in the Sukiennice. Official website, 2009. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
- ↑ "Hołd pruski" Jana Matejki wrócił do Sukiennic (lengyel nyelven). Wiadomości z Krakowa. Gazeta Krakow, Agora.pl, 2012. január 23. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
- ↑ National Museum in Krakow: Sala Chełmońskiego: Realism, Polish Impressionism and Symbolism (lengyel nyelven). Gallery of Polish 19th century art in the Sukiennice. Official website, 2009. [2012. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sukiennice Museum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A Sukiennice Múzeum honlapja (angolul)
- A 19. századi lengyel művészet galériája Sukiennicében (lengyelül)
- M. Poprzęcka: „NOWE SUKIENNICE” – RUBINSTEIN I PALCÓWKI [„Új posztócsarnok” – az új kiállítás áttekintése] 2010. október 30. (lengyelül)
