Kálium-jodid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálium-jodid
IUPAC-név kálium-jodid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7681-11-0
EINECS-szám 231-659-4
RTECS szám TT2975000
ATC kód R05CA02, S01XA04, V03AB21
Gyógyszer szabadnév potassium iodide
Gyógyszerkönyvi név Kalii iodidum
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet KI
Moláris tömeg 166,00 g/mol
Megjelenés fehér kristályok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség 3,13 g/cm³ (20 °C)
Olvadáspont 686 °C
Forráspont 1330 °C
Oldhatóság (vízben) 1430 g/l (20 °C)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−328 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
51,6 J/(mol·K)
Veszélyek
EU osztályozás nem veszélyes
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation a kálium vegyületei
Azonos anion jodidok
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kálium-jodid (KI) egy kristályos só, amit a fényképészetben és a sugárkezelések során használnak. Fontos jodidforrás, mivel kevésbé nedvszívó (higroszkópos) mint a nátrium-jodid, ezért könnyebb vele dolgozni. Viszont erősen nedvszívó, ha kálium-karbonát, kálium-jodát vagy nátrium-jodid szennyezést tartalmaz. Kocka alakú kristályokat alkot. Színtelen vegyület, nagyon jól oldódik vízben. Metanolban jól, etanolban kevésbé jól oldódik.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

A KI hő vagy fény hatására vagy hosszabb ideig nedves levegőn állva megsárgulhat, mert a jodid jóddá oxidálódik.

A kálium-jodid oldat jódoldat készítésére használható, mert kálium-jodid oldatban a jód oldódik. Az oldatban a következő reakció játszódik le:

A keletkező KI3 vízben jól oldódik. Barna színű, bomlékony vegyület, könnyen jód szabadul fel belőle. A kálium-jodidos jódoldat, vagy más néven Lugol-oldat a legtöbb esetben úgy viselkedik, mintha a jód vizes oldata volna.

A kálium-jodid vizes oldatából a bróm vagy a klór elemi jódot tesz szabaddá. Erősen savas közegben klór hatására kálium-kloriddá és jód-monokloriddá alakul.

A klóros víz a kálium-jodidot semleges kémhatású oldatban jódsavvá bontja el. Ha vizes oldatban ózonnal reagál, jód szabadul fel belőle:

Ha hidrogén-peroxiddal reagál, először jód és kálium-hidroxid keletkezik, majd a képződő kálium-hidroxid jelenlétében kálium-jodáttá oxidálódik.

Kálium-permanganát hatására semleges lúgos közegben szintén kálium-jodáttá oxidálódik.

Előállítása[szerkesztés]

Előállításakor először jódot oldanak kálium-hidroxid oldatban, majd a keletkező oldatot bepárolják. A reakcióban kálium-jodid mellett kálium-jodát is képződik, ezt szénnel való hevítéssel távolítják el.

Felhasználása[szerkesztés]

A kősóhoz a golyva megelőzése céljából kis mennyiségű kálium-jodidot kevernek. Az analitikai kémia felhasználja kémszerként. Tömény kálium-jodid oldat ezüst-nitrát-nyomok eltüntetésére használható, mert a keletkező ezüst-jodid feloldódik a kálium-jodid fölöslegében.

Nukleáris baleseteknél az esetleg környezetbe kikerült radioaktív jód a táplálékláncba jutva feldúsulhat a pajzsmirigyben, ez megakadályozható kálium-jodid szedésével, mivel a nagy mennyiségben bevitt nem sugárzó jód csökkenti az egyéb forrásokból a szervezetbe bejutó potenciálisan radioaktív jód felhalmozódását.

Források[szerkesztés]

  • Nyilasi János.szerk.: T. Balla Gizella: Szervetlen kémia. Gondolat Könyvkiadó, 339. o. (1980). ISBN 963-280-649-2 
  • Erdey-Grúz Tibor.szerk.: Kertész Gyula: Vegyszerismeret I-II.. Műszaki Könyvkiadó, 784. o. (1955)