Antimon-pentaszulfid

Antimon-pentaszulfid
Más nevek	Antimon(V)-szulfid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	1315-04-4
PubChem	11338637
ChemSpider	17615643
EINECS-szám	215-255-5
DrugBank	DB13473
ChEBI	134733
ATC kód	R05CA07
InChIKey	RTXHBGXVTXVXMB-UHFFFAOYSA-N
UNII	1433F1I86N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Sb2S5
Moláris tömeg	403,82 g/mol
Megjelenés	narancsvörös színű por
Sűrűség	4,12 g/cm³
Olvadáspont	75 °C (bomlik)
Forráspont	(nincs)
Oldhatóság (vízben)	gyakorlatilag oldhatatlan
Veszélyek
EU osztályozás	Gyúlékony (F)
R mondatok	R11
S mondatok	nincs S-mondat
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az antimon-pentaszulfid vagy antimon(V)-szulfid (INN: antimony pentasulfide) egy szervetlen vegyület, amelynek az összegképlete Sb₂S₅. Az antimon oxidációs száma benne +5. Narancsvörös színű, kristályos por. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Kémiai tulajdonságai

Vízben oldhatatlan, de sósavban oldható, ekkor antimon-trikloriddá alakul és kén válik ki. Feloldódik lúgok, ammónium-szulfid, és alkálifém-szulfidok oldatában is. Ekkor úgynevezett tioantimonátok keletkeznek. Hevítés hatására elbomlik, a bomlás termékei az antimon-triszulfid és a kén. Ekkor a kén szublimál, az antimon-triszulfid visszamarad fekete, kristályos anyagként. Levegőn fehér fénnyel elég, antimon-oxid és kén-dioxid keletkezik. Ha kálium-kloráttal keverik össze, meggyullad és elég.

Előállítása

Ha antimon(V)-vegyületek vizes oldatába kén-hidrogént vezetnek, az antimon-pentaszulfid narancsvörös csapadékként válik ki. Ha a nátrium-tioantimonátot (vagy más néven Schlippe-féle só, Na₃SbS₅) sósavval, vagy kénsavval bontanak el, szintén antimon-pentaszulfid keletkezik.

$\mathrm {2\ Na_{3}SbS_{4}+3\ H_{2}SO_{4}\rightarrow Sb_{2}S_{5}+3\ Na_{2}SO_{4}+3\ H_{2}S}$

Felhasználása

Az antimon-pentaszulfid kaucsuk vulkanizálására használható, mert könnyen antimon-triszulfidra és kénre bomlik. Az így készített guminak jellegzetes, vörös színe van. A gyufagyártásban kálium-kloráttal keverve a gyufa fejében alkalmazzák. Ez a keverék könnyen meggyullad, és lángra lobbantja a gyufaszálat is. A pirotechnikában tűzijátékok készítéséhez alkalmazzák. Vörös színű olaj- és vízfestékek készítésére is felhasználják az antimon-pentaszulfidot, mint pigmentet. A gyógyászatban köptetőként és nyálkaoldóként alkalmazzák.

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Bodor Endre: Szervetlen kémia I.