Etilmorfin
| |
| Etilmorfin | |
| IUPAC-név | |
| 7,8-didehidro-4,5-α-epoxi-3-etoxi-17-metil-morfinán-6-α-ol | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 5359271 |
| ChemSpider | 4514250 |
| EINECS-szám | 200-970-7 |
| DrugBank | DB01466 |
| KEGG | C07537 |
| ChEBI | 4902 |
| ATC kód | R05DA01 |
| InChIKey | OGDVEMNWJVYAJL-LEPYJNQMSA-N |
| UNII | RWO67D87EU |
| ChEMBL | CHEMBL1712170 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C19H23NO3 |
| Moláris tömeg | 313,391 g/mol |
Az etilmorfin (INN: ethylmorphine) a morfin fenantrén-vázas (félszintetikus) származéka. A kodeinhez hasonló, valamivel erősebb analgetikum.[1] A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Etilmorfin-hidroklorid (Ethylmorphini hydrochloridum) néven hivatalos.
Hatása
[szerkesztés]Az opoid-receptorhoz kapcsolódik, gyenge agonista. 20–50 mg-ban orálisan is hat: köhögést, fulladást csillapít, légúti szekréciót és nyálkahártya duzzanatot csökkent. A szem nyirokkeringését fokozza.
Farmakokinetikai tulajdonságok
[szerkesztés]Etil-morfin hidroklorid: A gastrointestinalis traktusból jól felszívódik, hatása 4-5 órán át tart.
A májban metabolizálódik és részben morfinná alakul. Átjut a placentán, bejut az anyatejbe.[2]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 482. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
- ↑ Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 500. oldal, ISBN 978 963 226 324 3