Kristīne Opolais

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kristīne Opolais
Született1979. november 12. (44 éves)[1]
Rēzekne[2]
Állampolgárságalett
HázastársaAndris Nelsons
Foglalkozásaoperaénekes
IskoláiJāzeps Vītols Latvian Academy of Music
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristīne Opolais témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kristīne Opolais (Rēzekne, Lett SZSZK, Szovjetunió, 1979. november 12. –) lett opera-énekesnő (szoprán).

Élete[szerkesztés]

Zenekedvelő családban született: édesanyja énekelt, apja klasszikus és dzsessztrombitán játszott. Zenei nevelése hétéves korában kezdődött. Szülővárosában a Jāņa Ivanova Rēzeknes mūzikas vidusskolába, a zenei szakközépiskolájába járt.[3] Aztán tanult énekelni Regina Frīnbergánál és a Lett Zeneakadémián Jāzeps Vītolsnál, Rigában Margarita Gruzdevánál és Lilija Greidānénál[4] és később Margreet Honignál, Amszterdamban.

2011-ben Andris Nelsons karmesterrel kötött házasságot.[5] 2011-ben lányuk született,[6] 2018-ban elváltak.[7]

Művészi fejlődése[szerkesztés]

2001 óta a Lett Nemzeti Opera kórusában énekelt, majd két évvel később szólistája lett (2007-ig). Andrejs Žagars művészeti vezető és Andris Nelsons vezető karmester irányítása mellett.

2006-ban debütált a berlini Unter den Linden operaházban (Giacomo Puccini: Tosca, címszerep), 2008-ban a milánói Scalában és a Bécsi Állami Operaházban (Giacomo Puccini: Bohémélet Mimìjeként), 2010-ben a Bajor Állami Operaházban (Antonín Dvořák: Ruszalka címszerepében és a Fesztivál d'Aix-en-Provence-ban, 2011-ben a Royal Opera House-ban, 2012-ben a Zürichi Operaházban (a címszerepet játszotta Leoš Janáček Jenůfájában) és 2013-ban a New York-i Metben. 2014 áprilisában, Kristīne Opolaist Peter Gelb, a Metropolitan Opera vezérigazgatója beírta a "Met Stories" arany oldalaira, miután előző napon debütált a Pillangókisasszony címszerepében, a következő napon premierje volt. a Bohéméletbe beugrott a néhány órán belül megbetegedett szoprán, Anita Hartig helyett, Mimì szerepébe.[8] A címszerepet Giacomo Puccini Manon Lescaut című filmben énekelte 2014 júniusában a londoni Királyi Operában[9] és 2014 novemberében, amikor Anna Netrebkót helyettesítette a bajor állami operában.[10][11]

Az opera mellett Kristīne Opolais koncertet adott a zürichi Tonhalléban, a Burgtheaterben, 2014-ben a Nobel-díjak odaítélésének ünnepi koncertjén, Stockholmban,[12] a Salzburgi Ünnepi Játékokon (Sosztakovics 19. szimfóniájában), a WDR kölni szimfonikus zenekarral, a lipcsei Gewandhaus zenekarral és a BBC Filharmonikusokkal.

A 2016/2017-es szezonban ismét a címszerepet vállalta Dvořák Ruszalkájában a Metropolitanben.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 2004-ben elnyerte a Pauls Sakss (1878–1966) lett tenorról elnevezett díjat.
  • 2005-ben elnyerte a lett színházi díjat a Legjobb operaművész kategóriában és a Lett Kulturális Alapítvány díját.
  • 2006-ban és 2007-ben ismét a nagy lett zenei díjjal tüntették ki.
  • 2016-ban megkapta a Három Csillag érdemrendet (Triju Zvaigžņu ordenis), amely hazája legmagasabb díja.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  3. ↑ Anda Burve, Inese Lūsiņa: Kristine Opolais (lett nyelven). diena.lv, 2014. április 7. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  4. ↑ 'Kristine Opolais. Biography of the soprano, concert reviews, photos'. [2012. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 17.)
  5. ↑ 'Kristīne Opolais un Andris Nelsons kļūs par vecākiem' (lett nyelven). tvnet.lv, 2011. augusztus 28. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  6. ↑ Mirko Weber. Singen als Leben (német nyelven) (2012. szeptember 27.) 
  7. ↑ Kristine Opolais, 2018. március 27. [2018. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 17.)
  8. ↑ WDR 3 Bühne: Radio live, 2014. április 5. (élő adásban)
  9. ↑ 'Manon Lescaut' (angol nyelven). Royal Opera House, 2014. június 24. (Hozzáférés: 2014. július 6.)
  10. ↑ Eleonore Büning: Hans Neuenfels inszeniert „Manon Lescaut“ von Giacomo Puccini in München. Und es wird ein Abend voller Glück (német nyelven). Frankfurter Allgemeine Zeitung, 9. o., 2014. november 17.
  11. ↑ Mirko Weber: Karg, aber schön depressiv. Hans Neuenfels inszeniert mit einer grandiosen Kristīne Opolais Puccinis „Manon Lescaut“ an der Bayerischen Staatsoper. In: Die Zeit, 2014. november 20. 65. o. (németül)
  12. ↑ „Nobelkonsert”, Konserthuset Stockholm, Historiskt arkiv (Hozzáférés: 2018. július 19.) (svéd nyelvű) 
  13. ↑ „Par Triju Zvaigžņu ordeņa piešķiršanu”, Latvijas Vēstnesis (Amtsblatt der Republik Lettland) 5645, 2016. április 15. (Hozzáférés: 2016. május 2.) (lett nyelvű) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kristīne Opolais című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kristīne_Opolais&oldid=26451510”