Ruszalka (Dvořák)
| Ruszalka | |
| opera | |
| Az 1901-es bemutató plakátja | |
| Eredeti nyelv | cseh |
| Zene | Antonín Dvořák |
| Librettó | Jaroslav Kvapil |
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1901. március 31. |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruszalka témájú médiaállományokat. | |

A Ruszalka Antonín Dvořák 1901-ben, Prágában bemutatott háromfelvonásos operája. Librettóját Jaroslav Kvapil írta.
Az opera keletkezése
[szerkesztés]A Ruszalka szövegét Jaroslav Kvapil, a prágai Nemzeti Színház dramaturgja és rendezője írta, pedig nem is volt megrendelése szövegkönyv írására. Témáját a cseh folklórban is megtalálható kis hableány története adta, de ezen kívül több más forrást is felhasznált: az Undinét, Friedrich de la Motte Fouqué elbeszélését, Hans Christian Andersen egyik meséjét és Gerhart Hauptmann Elsüllyedt harangját. Amikor elkészült a szövegkönyvvel, azután kezdett zeneszerzőt keresni. Hallotta, hogy Dvořák – az Az ördög és Kata (Čert a Káča) bemutatója után – újabb opera írására készül, de nincs témája, ezért felkereste és felajánlotta neki a munkáját. A komponista 1895-ös hazaérkezése után már írt egy „vízi mese” témájú szimfonikus költeményt (A vízimanó), így megtetszett a téma. 1900. április 21-én kezdte a komponálást, igen gyorsan dolgozott, és november 27-re már kész is volt az operával.
Szereplők
[szerkesztés]| Szereplő | Hangfekvés | A bemutató (1901. március 31.) szereposztása (karmester: Karel Kovařovic) |
|---|---|---|
| Ruszalka, vízitündér | lírai szoprán | Růžena Maturová |
| Herceg | lírai tenor | Bohumil Pták |
| Az idegen hercegnő | szoprán | Marie Kubátová |
| Vízi ember, vagy manó | basszus | Kácsa Václav |
| Jezsibaba, a boszorkány | mezzoszoprán | Růžena Vykoukalová-Bradáčová |
| Erdőőr | tenor | Adolf Krössing |
| Vadász | bariton | František Šír |
| Kukta | szoprán | Vilemína Hájková |
| Nimfák | szoprán, mezzoszoprán, alt |
- Történik: mesebeli helyen és időben.
- Helyszín: I. felvonás: rét a tó partján; II. felvonás, a hercegi kastély parkja; III. felvonás: rét a tó partján.
- Zenekar: nagy együttes.
- Kórus: közepes együttes.
- Balett: komolyabb feladat (mindhárom felvonásban).
- Időtartam: két és fél óra.
Cselekmény
[szerkesztés]Első felvonás
[szerkesztés]Ruszalka, a vízitündér álmodozik a tóparton, arra vágyik, hogy igazi ember szerelme lehessen. A vízből kiemelkedő vízi ember meghallja szavait, és arra inti, hogy ha kívánsága megvalósulna, annak komoly következményei lennének. Beszélgetésüket kihallgatja a közelben tartózkodó boszorkány, és elmondja neki, melyek ezek a komoly következmények: Ruszalka sohasem beszélhet emberi kedveséhez, némaságot kell fogadnia, ha pedig valamiért mégis vissza akarna térni a vízi világba, az szerelme halálát jelentené. Ruszalka elmegy a boszorkánnyal, miközben megérkezik a herceg, aki vadászat közben megpihen a tóparton. Ruszalka előjön a boszorkány kunyhójából, a herceget elbűvöli szépsége, és boldogan öleli magához a néma lányt.
Második felvonás
[szerkesztés]A hercegi kastély parkjában folynak az esküvő előkészületei, de a herceg nem érti kedvese némaságát. Az udvarba érkezik egy idegen hercegnő is, aki kiveti hálóját a hercegre, meg akarja szerezni magának. A vendégek között észrevétlenül megjelenik a vízi ember is, akinek Ruszalka elsírja bánatát. A herceg egyre hevesebben udvarol az idegen hercegnőnek, a Ruszalka-ügyet csak futó kalandnak mondja, sőt durván el is taszítja magától a sellőt. A vízi ember megjósolja a hercegnek szomorú sorsát, majd Ruszalkával együtt a tó vizébe merülnek.
Harmadik felvonás
[szerkesztés]Hosszú évek teltek el, a megöregedett Ruszalka a tó partján sétál. A boszorkány szerint, ha késével megöli élete megrontóját, megszabadul az átoktól, élete ismét nyugalmas lesz. Ruszalka visszautasítja a boszorkány ajánlatát, eldobja a kést. Az eltelt időben a herceg életét is megrontotta az átok, gyötri a lelkiismeret-furdalás elhagyott kedvese miatt. Visszatér a tópartra és megpillantja Ruszalkát. Meg akarja csókolni, de a lány visszautasítja: a csók a halálát jelentené. A herceg azonban nem fél a haláltól, megcsókolja Ruszalkát, aki egy pillanatra átéli a vágyott emberi boldogságot, majd a férfi élettelenül esik össze. Ruszalka visszatér a vízi világba.
Az opera színpadra állítása
[szerkesztés]Az operát 1901. március 31-én mutatták be a prágai Nemzeti Színházban. A darab, műfaji megjelölése szerint lírai mese, hatalmas sikert aratott a közönség körében, és a kritika is elismerte. Az ősbemutatót követően az operát bemutatták a világ számos operaszínpadán (Lipcse, Bécs, Berlin, New York, Párizs). A budapesti Opera az 1956/57-es évadban tűzte műsorára. Ezt követően 1976-ban hangzott még el az Operaházban, a Prágai Nemzeti Színház vendégjátéka alkalmából.
A mű máig az egyik legnépszerűbb cseh opera, Smetana Eladott menyasszonyával egyetemben.
A zene
[szerkesztés]A Ruszalka zenéje – harmóniái, hangszerelése és formai felépítése terén – wagneri hatást mutat, de nem alkalmazza Wagner vezérmotívumos technikáját. Ugyanakkor dallamvilága egyértelműen nemzeti–népies eredetű, amit az opera több áriájában és egyéb részletében is meg lehet figyelni.
A Ruszalka késő romantikus zenekara: a vonós karon kívül két fuvola, egy pikoló, két oboa, egy angolkürt, két klarinét, egy basszusklarinét, két fagott, egy kontrafagott, öt kürt, három trombita, három harsona, egy tuba, ütősök és hárfa.
| Az opera legnépszerűbb áriája: Dal a Holdhoz (Měsíčku na nebi hlubokém). Énekel Ema Destinnová (Emmy Destinn) németül, 1915-ös felvételen. |
CD-felvétel
[szerkesztés]Ruszalka – Gabriela Benacková, Herceg – Wieslaw Ochman, Boszorkány – Vera Soukupová, Az idegen hercegnő – Drahomira Drobková, Vízi ember – Richard Novák. Közreműködik: a Cseh Filharmónia zenekara, a Prágai Firharmonikusok kórusa, vezényel: Václav Neumann. A felvétel helye és ideje: Prága, Művészetek Háza, 1982. Kiadás: 1983, Supraphon 10 3641–2, 3 CD.
Források
[szerkesztés]- Till Géza. Opera. Budapest: Zeneműkiadó, 102–103. o. (1985). ISBN 963-330-564-0
- Kertész Iván. Operakalauz, Új, bővített kiadás, Saxum, 105–106. o. (2005). ISBN 963-7168-25-7