Kormos bülbül

Kormos bülbül
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Bülbülfélék (Pycnonotidae);
Alcsalád:	Pycnonotinae;
Nem:	Pycnonotus;
Faj:	P. cafer;
Tudományos név
	Pycnonotus cafer; (Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kormos bülbül témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos bülbül témájú médiaállományokat és Kormos bülbül témájú kategóriát.

A kormos bülbül vagy kafferbülbül (Pycnonotus cafer) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Turdus nembe Turdus cafer néven.^[3]

Alfajai

Pycnonotus cafer intermedius (Blyth, 1846) – nyugat-Himalája (Pakisztántól Nepálig);
Pycnonotus cafer humayuni (Deignan, 1951) – délkelet-Pakisztán, északnyugat- és északközép-India;
Pycnonotus cafer bengalensis (Blyth, 1845) – közép- és kelet-Himalája, Banglades;
Pycnonotus cafer stanfordi (Deignan, 1949) – északkelet-India, észak-Mianmar, dél-Kína;
Pycnonotus cafer melanchimus (Deignan, 1949) – dél-Mianmar, északThaiföld;
Pycnonotus cafer saturatus (Whistler & Kinnear, 1932) – a Hindusztáni-félsziget északkeleti része;
Pycnonotus cafer cafer (Linnaeus, 1766) – dél-India;
Pycnonotus cafer haemorrhousus (J. F. Gmelin, 1789) – Srí Lanka.

Előfordulása

Banglades, Bhután, India, Srí Lanka, Kína, Mianmar, Nepál, Pakisztán és Thaiföld területén honos. Betelepítették a Fidzsi-szigetek, Szamoa, Tonga, Új-Kaledónia, Francia Polinézia és Hawaii szigeteire, valamint meghonosodott az Egyesült Arab Emírségek közül Dubaj-ban és Új-Zéland egyes részein is.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők és cserjések, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 19–20 centiméter, testtömege 28–40 gramm.^[5]

Életmódja

Elsődleges tápláléka gyümölcsökből áll, de megeszi a növényi rügyeket, virágokat, rovarokat és kisebb gerinceseket is. Egyike azon kevés állatfajnak (mint az ember, a legközelebbi emberszabású rokonaink, tengerimalac stb.), amely képtelen az aszkorbinsav előállítására önmagától, tehát ez az anyag számára vitamin.^[6]

Szaporodása

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2026. március 26.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2026. március 26.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2026. március 26.)
1 2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2026. március 26.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. március 26.)
↑ Chapter 6. Vitamin C. www.fao.org. (Hozzáférés: 2017. december 4.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2026. március 26.)
Arthurgrosset.com
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2026. március 26.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2026. március 26.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2026. március 26.)

[D-4] 1 2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2026. március 26.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. március 26.)

[6] Chapter 6. Vitamin C. www.fao.org. (Hozzáférés: 2017. december 4.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]