Kiss Ernő (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiss Ernő
Születési név Kiss Ernő
Született 1868. július 29.
Makó, magyar
Elhunyt 1931. november 8. (63 évesen)
Vác, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szerzetes, tanár, irodalomtörténész
Iskolái Budapesti egyetem

Kiss Ernő, álnevei: Marosi Oszkár, Sziniszter (Makó, 1868. július 29.Vác, 1931. november 8.) magyar piarista szerzetes, tanár, irodalomtörténész.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit szülővárosában kezdte és Temesvárt folytatta; itt a gimnázium VI. osztályát elvégezvén, 1885. augusztus 27-én a kegyestanítórendbe lépett. Középiskolai tanulmányait a Vácon eltöltött próbaév után a kecskeméti római katolikus főgimnáziumban végezte, majd a hittudományokat a kegyesrend nyitrai papnevelőintézetében hallgatta. 1890-től a Budapesti egyetemen tanult, ahol a magyar és latin nyelvből doktori oklevelet szerzett, 1894. február 22-én pedig tanári oklevelet nyert. Tanárkodását a kegyesrend budapesti főgimnázsiumában kezdte, majd a váci főgimnáziumnál folytatta. Később a nagykanizsai római katolikus főgimnázium tanára volt. Miután a rendből kilépett, 1901–1929 között a kolozsvári unitárius gimnáziumban tanított. Több ízben volt tanulmányúton Olaszországban, Németországban és az USA-ban. 1908-1913 között az Erdélyi Lapokat, 1920-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság Almanachja 1921-re című kiadványt szerkesztette, munkatársként működött az Erdélyi Múzeumnál és a Pásztortűznél. A folyóiratokban és könyvkötetben is számos irodalomtörténeti tanulmánya jelent meg. Lefordította Benedetto Croce Esztétikáját (Budapest, 1917), kiadta Petőfi Sándor összes költeményeit (Kolozsvár, 1922) és Arany János Toldiját (Kolozsvár, 1924).

Művei[szerkesztés]

Műfordításai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]