Kaledón bakcsó

Kaledón bakcsó
	Kaledón bakcsó Melbourne Zoo
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Gémfélék (Ardeidae);
Alcsalád:	Gémformák (Ardeinae);
Nem:	Nycticorax; T. Forster, 1817
Faj:	N. caledonicus;
Tudományos név
	Nycticorax caledonicus; (Gmelin, 1789)
Szinonimák
	Ardea caledonica Gmelin, 1789;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kaledón bakcsó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kaledón bakcsó témájú kategóriát.

A kaledón bakcsó (Nycticorax caledonicus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Hatalmas területen terjedt el. Megtalálható Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Pápua Új-Guineán, Japánban, Melanéziában és Ausztráliában a belső, száraz területek kivételével.

Alfajai[szerkesztés]

Nycticorax caledonicus caledonicus (Gmelin, 1789) - Új-Kaledónia
Nycticorax caledonicus manillensis (Vigors, 1831) - Borneó északi része, Celebesz, Fülöp-szigetek
Nycticorax caledonicus crassirostris (Vigors, 1839) - Ogaszavara-szigetek; kihalt körülbelül 1890 körül
Nycticorax caledonicus mandibularis (Ogilvie-Grant, 1888) - a Bismarck-szigetek és a Salamon-szigetek
Nycticorax caledonicus hilli (Mathews, 1912) - Jáva, a Kis-Szunda-szigetek, a Maluku-szigetek, Új-Guinea, Ausztrália és Új-Zéland
Nycticorax caledonicus pelewensis Mathews, 1926 - Palau és Mikronézia

Megjelenése[szerkesztés]

Közepes termetű gém, 60 centiméteres magassággal. Háta és szárnya vörösesbarna, hasa fehér. Feje teteje, tarkója és csőre fekete, lába világosbarna. A két nem hasonló. A fiatalok sötétbarna alapon fehér foltosak.

Életmódja[szerkesztés]

Éjszakai fajként tartják számon, bár gyakran keres élelmet nappal is, különösen nedves időjárás esetén. Apró halakkal, hüllőkkel, rovarokkal és néha tojásokkal táplálkozik. Folyók, tavak, nádasok, folyótorkolatok, öblök közelében vagy akár a kerti aranyhalas tavacskában vadászik. Soha nem távolodik el messzire a víztől.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 2-5 világoszöld tojásból áll, melyek 22 nap alatt kelnek ki. Szeptembertől áprilisig neveli fiókáit 6-7 héten át a hatalmas, víz közelébe épített fészkében.

Források[szerkesztés]

↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
↑ Birdlife.org: BirdLife International (angolul)

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap