Kék pingvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kék pingvin
Evolúciós időszak: Pliocén - jelen
Kék pingvinek a melbournei állatkertben
Kék pingvinek a melbournei állatkertben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Csoport: Austrodyptornithes
Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes)
Család: Pingvinfélék (Spheniscidae)
Alcsalád: Spheniscinae
Nem: Eudyptula
Bonaparte, 1856
Faj: E. minor
Tudományos név
Eudyptula minor
(J.R.Forster, 1781)
Szinonimák
  • Aptenodytes minor J.R. Forster, 1781
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kék pingvin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék pingvin témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék pingvin témájú kategóriát.

A kék pingvin, más néven törpe pingvin (Eudyptula minor) a madarak (Aves) osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.[1] Maori nyelven ezt a kismadarat, kororā-nak nevezik.

Az Eudyptula madárnem típusfaja.

Rendszertani besorolása és kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kék pingvint először 1781-ben Johann Reinhold Forster, német természettudós írta le, illetve nevezte meg; ő ekkor az Aptenodytes minor névvel illette, ámbár az évben át is nevezte. Ennek a fajnak több alfaja is van, azonban a kutatók nem értenek egyet az alfajok számában. Az Eudyptula minor variabilis[2] és Eudyptula minor chathamensis[3] nevű alfajok holotípusait az új-zélandi Te Papa Tongarewa múzeumban őrzik. Az úgynevezett fehérszárnyú pingvint egyesek önálló fajként, mások a kék pingvin alfajaként, míg megint mások a szóban forgó pingvinfaj színváltozataként tartják számon. Az eddigi genetikai vizsgálatok szerint az ausztráliai és az Új-Zélandhoz tartozó Déli-sziget Otago régiójában élő pingvinek talán külön fajt alkotnak;[4] rájuk illene a minor megnevezés. A fehérszárnyú rokon, habár a látszatok szerint külön fajt alkot, nem olyan szinten, mint ahogy azt korábban elképzelték.

A sejtmag- és a mitokondriális DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy az Eudyptula és a rokon Spheniscus pingvinnemek, körülbelül 25 millió évvel ezelőtt váltak szét, míg a két Eudyptula-faj 2,7 millió éve vált ketté.[5]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália déli és délkeleti partjain, a környező szigeteken (beleértve Tasmániát és a Chatham-szigeteket), valamint Új-Zélandon él. A telet a tengereken tölti.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eudyptula minor chathamensis;
  • Eudyptula minor iredalei;
  • Eudyptula minor minor;
  • Eudyptula minor novaehollandiae;
  • Eudyptula minor variabilis.

Fehérszárnyú pingvin (Eudyptula albosignata) – egyes rendszerekben Eudyptula minor albosignata néven a kék pingvin alfajának vélik.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

30–40 centiméter magasra nő, testtömege mintegy 1,5 kilogrammig gyarapodhat; a legkisebb pingvinfaj. Tollazata felül sötétkék, illetve kékesszürke, alul fehér. Csőre 3-4 centiméter hosszúra nőhet.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy csapatokban (olykor százezres kolóniákban), földbe vájt üregekben (gyakran a viharmadarak (Pterodroma) elhagyott fészkeiben) költ. Az üreg egyik sarkában ürítenek Ez a trágyahalom gyakran valósággal nyüzsög a legyektől, kullancsoktól és különféle egyéb élősködőktől, de a fészek nagyja így tisztán marad.

Nappal a tengeren halászik, szürkületkor kapaszkodik fel fészkéhez a gyakran meglehetősen meredek partoldalon. Kora hajnalban tér vissza a tengerre, mielőtt fölkelne a nap, és megjelennének ragadozói, a halfarkasok (Stercorariidae).

Egy egy alkalommal jellemzően két tojást rak, és azokon 39 napig felváltva kotlik a két szülő. A fészeklakó fiókák vakon bújnak ki a tojásból, és csak körülbelül nyolc hét múlva merészkednek ki a vízre – a szülők ezután is a költőüregben maradnak.

Felnőtt madarak
és egy fióka a költőüregben

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BirdLife International: 'Eudyptula minor'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Eudyptula minor variabilis; holotype. Collections Online. Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa. (Hozzáférés: 2010. július 17.)
  3. Eudyptula minor chathamensis; holotype. Collections Online. Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa. (Hozzáférés: 2010. július 17.)
  4. Banks, Jonathan C.; Mitchell, Anthony D.; Waas, Joseph R. & Paterson, Adrian M. (2002): An unexpected pattern of molecular divergence within the blue penguin (Eudyptula minor) complex. Notornis 49(1): 29–38. PDF fulltext
  5. Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006.). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Little penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]