Joseph Kittinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph W. Kittinger
Született1928. július 27.[1][2]
Tampa[1][2]
Meghalt2022. december 9. (94 évesen)[3][4][2]
Orlando[2]
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Fegyvernemlégierő
Szolgálati ideje1950–1978
Rendfokozata ezredes
Csatáivietnámi háború
Kitüntetései Silver Star (2)
Legion of Merit (2)
Distinguished Flying Cross (6)
Bronze Star (3)
Bíbor Szív (2)
Meritorious Service Medal
Air Medal (24)
Hadifogoly-medál
Halál okatüdőrák
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph W. Kittinger témájú médiaállományokat.

Joseph William Kittinger (Tampa, Florida, 1928. július 27. – Florida, 2022. december 9.) amerikai katonatiszt, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének nyugdíjazott ezredese. Nevét a Manhigh, és Excelsior projektekben való részvétel tette ismertté, illetve ő volt az első ember aki léggömbbel átszelte az Atlanti-óceánt. Vadászpilótaként szolgált a vietnámi háborúban, ahol gépét lelőtték, ő pedig 11 hónapot töltött hadifogságban egy észak-vietnámi börtönben.

Fiatalkora[szerkesztés]

Joseph Kittinger az USA-ban született Florida államban, Tampában. Tanulmányait Jacksonville-ben, a Bolles iskolában, majd a floridai egyetemen végezte. Miután tizenéves korában motorcsónak-versenyzett, 1949 márciusában úgy döntött, hogy csatlakozik a légierő kötelékéhez. Egy év múlva, 1950 márciusában teljesítette a kadétképzést, ezzel együtt megkapta a pilóta minősítést, a közlegényi rangot és áthelyezték a Ramstein légitámaszpontra, Nyugat-Németországba. Itt szolgált a 86. Vadászbombázó Csoport kötelékében; ekkor repült az F–84 Thunderjettel, és az F-86 Sabre-rel.

1954-ben Kittingerrt áthelyezték az új-mexikói Holloman légitámaszpontra, és a Légierő Rakétafejlesztő Központjához. Ő repült a megfigyelő/üldöző géppel, John Stapp ezredes 1017 km/h-s (632 mph) rakétaszánkísérlete alatt 1955-ben. Kittingert lenyűgözte Stapp ezredes elkötelezettsége, a légi orvoslás úttörőjeként betöltött vezető szerepe. Ugyanakkor Stapp csodálta Kittinger tehetségét a repülés terén. Később Stapp űrhöz kötődő kutatómunkát javasolt Kittinger számára. Stapp ezredes nagy magasságban végzett léggömbvizsgálatai segítették elő Kittinger 31,3 km-es (102 000 láb) magasságból végrehajtott ejtőernyős ugrását, amellyel világrekordot állított fel. 1957-ben a Manhigh projekt részeként léggömbjével magassági világcsúcsot állított fel 29,5 km-en (96 760 láb). Ezért a teljesítményéért megkapta első Distinguished Flying Cross kitüntetését.

Excelsior projekt[szerkesztés]

Bővebben: Excelsior Project
Kittinger az Excelsior gondola mellett
A harmadik ugrás, mellyel Kittinger rekordot állított fel. (1960. augusztus 16.) Fotó: U.S. Air Force/Volkmar Wentzel

Kittinger ezután átkerült az ohiói Dayton városában található Wright-Patterson légitámaszpontra, az Aerospace Medical Research Laboratories-hoz. Az Excelsior projekt (jelentése mindig felfelé) kísérleteinek keretében háromszor hajtott végre ejtőernyős ugrást extrém magasságból. A nagy magasságba egy héliummal töltött ballon juttatta fel, amihez egy gondolát erősítettek.

Kittinger első nagy magasságú ugrására 1959. november 16-án került sor, megközelítőleg 23 300 méter magasból. Ugrása majdnem katasztrófába torkolt; a felszerelés meghibásodása miatt elvesztette eszméletét, képtelen volt kinyitni az ejtőernyőjét; szerencsére az automata nyitórendszer jól működött, és megmentette az életét. Teste dugóhúzóban zuhant lefelé, 120-as percenkénti fordulatszám, és (utólagos számítások alapján) 22-szeres földi nehézségi gyorsulás mellett; ezzel újabb rekordot tudhat magáénak. Ugyanazon év december 11-én újabb ugrást kísérelt meg 22 760 méter magasból, mely ezúttal sikerrel végződött. Ezért az ugrásáért a Leo Stevens Ejtőernyős Medállal tüntették ki.

1960. augusztus 16-án sor került utolsó ugrására a projekten belül 31 300 méter magasból. A stabilizáció érdekében egy kis fékezőernyővel együtt ugrott ki gondolájából, majd négy perc, harminchat másodperc hosszan zuhant, elérve a 988 km/h sebességet.[5] Végül a hosszú zuhanás után 5500 méter magasan nyitotta ernyőjét. Nyomástartó öltözéke a jobb kesztyűjénél már az emelkedés alatt nem működött kielégítően, emiatt jobb karja kétszeresére dagadt.[6] Több történelmi rekordot is felállított: a léggömbbel legmagasabbra emelkedés, a legmagasabb ejtőernyősugrás, a leghosszabb zuhanás, és az ember által a légkörben elért legmagasabb sebesség világcsúcsát is ő tartja.[7] Ezenfelül a Légierőnek több rekordja van jelenleg is, de ezeket nem terjesztették a Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) elé.

Az ugrások során ülő pozíciót vett fel, és az ejtőernyőzésben megszokottal ellentétben a Földnek háttal zuhant. (Az ejtőernyősök általában arccal előre zuhannak). Erre azért volt szükség, mert 27 kg tömegű felszerelést viselt a hátán, és mert az ugráskor viselt nyomás alatt lévő speciális öltözék felfújt állapotban ülő alakot vesz fel. (Ez az ideális forma a pilótafülkében ülő pilóták számára, akik általában az öltözéket viselik). Ugrásaiért megkapta második Distinguished Flying Cross kitüntetését, és a Harmon-trófeát, melyet személyesen Eisenhower elnök adott át.

Stargazer projekt[szerkesztés]

Visszatérve a Holloman légibázisra, Kittinger szerepet vállalt a Stargazer projektben. 1962. december 13-án William C. White csillagásszal együtt egy hélium töltetű léggömbre erősített nyitott gondolában 25 050 méter magasra emelkedtek, és a magukkal vitt eszközökkel 18 óra hosszat csillagászati megfigyeléseket folytattak.

Későbbi pályafutása[szerkesztés]

Kittinger harcolt a vietnámi háborúban, három kiküldetés során összesen 483 bevetésen vett részt. Az első két kiküldetése során egy Douglas A–26 Invaderrel, majd egy módosított B–26 "Counter Invader"-rel repült a Farm Gate, és Big Eagle akciók keretében. Ezt követően hazatért az Egyesült Államokba. Majd 1971-72 között immár önkéntesként tért vissza Vietnámba. Harmadik, egyben utolsó vietnámi kiküldetése során az 555. Taktikai Vadász Század parancsnokaként szolgált, immár egy McDonnell Douglas F–4 Phantom II-vel repülve. Kittinger később a 432. Taktikai Felderítő Szárny parancsnokhelyettesi posztját töltötte be. Ez alatt egy észak-vietnámi MiG–21-est is sikerült lelőnie.[8]

1972. május 11-én, nem sokkal szolgálati idejének lejárta előtt Kittinger gépét lelőtték. Kittinger és másodpilótája William J. Reich közlegény a 66-0230-as sorszámú, F–4D típusú géppel repült. Kittinger és F–4 Phantomokból álló szakasza tűzharcba keveredett egy szakasz MiG–21-essel Thai Nguyentől nyolc kilométerrel északnyugatra. Miközben az egyik MiG–21-est üldözte, egy levegő-levegő rakéta találta el a gépét, amely megrongálta és meggyújtotta a jobb oldali szárnyat. Kittinger, és Reich Thai Nguyentől néhány kilométerre katapultált, ahol hamarosan elfogták, és Hanoi városába vitték őket. Ugyanebben a légiharcban S. E. Nichols századosnak sikerült lelőnie azt a MiG-et, amelyet eredetileg Kittinger üldözött.[9]

Kittinger és Reich 11 hónapot töltött hadifogságban a "Hanoi Hilton" börtönben. Kittinger volt a rangidős az újonnan jött (1969 után elfogott) hadifoglyok között, akikkel összetűzésbe keveredett a vezetői posztját illetően.[10] Megpróbálta irányítása alatt tartani az agresszív fiatal tiszteket, nehogy olyat tegyenek, ami csak újabb megpróbáltatások elé állítja a többi hadifoglyot. Nem sokkal a fogolytáborba érkezése után túlesett a "kötélpróbán", ami maradandó hatással volt rá. Kittinger és Reich 1973. március 28-án került vissza az amerikai csapatokhoz; mindketten folytatták a katonai pályafutásukat, majd nem sokkal később Kittingert ezredessé léptették elő.

Civil élete[szerkesztés]

Kittinger 1978-ban szerelt le a Légierőtől, ezredesi rangban; majd a floridai Orlandóban kezdett dolgozni a Martin Marietta vállalatnál.

Érdeklődése a repülés iránt nem változott, így továbbra is rendszeresen repült léggömbbel. 1983-ban távolsági világrekordot állított fel léggömbjével,[11] majd 1984. szeptember 14-18. között elsőként egyedül repülte át az Atlanti-óceánt 3000 köbméteres légballonjával, a Rosie O'Grady's Balloon of Peace-el (Rosie O'Grady békeballonja).[12] Hivatalos FAI világrekordként ez a leghosszabb repülés, amelyet egy AA–10 típusú léggömbbel tettek meg (5703,03 km).[13] Részt vett a Gordon Bennett léggömb Kupán 1989-ben (3. helyezett), és 1994-ben (12. helyezett).

Kittinger haláláig Orlando környékén él. A Rosie O'Grady's szórakoztató központ légi irányításért felelős részlegének elnökhelyettese volt egészen az anyavállalat feloszlatásáig. Kittinger aktív tagja volt a repülősök közösségének mint repülési tanácsadó és műrepülő pilóta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Richard Goldstein: Joseph Kittinger, a Record-Setter High in the Skies, Dies at 94 (angol nyelven), 2022. december 10. (Hozzáférés: 2023. szeptember 16.)
  2. ↑ a b c d Joseph Kittinger Obituary - Altamonte Springs, FL (angol nyelven). Dignity Memorial. (Hozzáférés: 2023. szeptember 16.)
  3. ↑ Joseph Kittinger, who set longtime parachute record, dies (angol nyelven)
  4. ↑ Joseph Kittinger: highest skydiver for 52 years dies aged 94en (angol nyelven)
  5. ↑ Fantastic cath in the sky, record leap toward Earth Archiválva 2008. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Life magazin, 1960. augusztus 29.
  6. ↑ 20-Year Journey for 15-Minute Fall - NYTimes.com
  7. ↑ Joseph W. Kittinger - Légierő Múzeuma, "Sasok gyűjteménye"
  8. ↑ Col. Joe Kittinger Jr. CV
  9. ↑ Chris Hobson. Vietnam Air Losses. Midland Publishing, Hinckley UK (2001). ISBN 1857801156  226. o.
  10. ↑ Sherwood, John D.. Fast Movers: Jet Pilots and the Vietnam Experience. Free Press (1999). ISBN 0312979622 
  11. ↑ [1] Archiválva 2011. június 8-i dátummal a Wayback Machine-ben 3221,23 km-es távolsági világrekord egy AA–06 típusú léggömbbel, amelyet később megdöntött
  12. ↑ National Geographic, 1985. február
  13. ↑ [2] Archiválva 2011. június 8-i dátummal a Wayback Machine-ben 2010. januári adat

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joseph Kittinger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Joseph Kittinger. The Long, Lonely Leap (önéletrajz, 1961)
  • Gregory P. Kennedy. Touching Space: the story of Project Manhigh (Schiffer, 2007)
  • The Pre-Astronauts: Manned Ballooning on the Threshold of Space (Amerikai Tengerészeti Hivatal – USNI, 1995)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Videók[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Joseph_Kittinger&oldid=26979712”