Jevgenyij Igorevics Kiszin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jevgenyij Igorevics Kiszin
Életrajzi adatok
Született1971. október 10. (52 éves)[1][2][3][4][5]
Moszkva[6]
IskoláiGnyeszin Orosz Állami Zeneakadémia
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
Díjak
  • örmény becsületrend
  • Herbert von Karajan zenei díj (2005)
  • a Hongkongi Egyetem díszdoktora
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2002)
  • Grammy-díj
Tevékenység
Kiadók
  • Deutsche Grammophon
  • RCA Victor
  • Melogyija
Jevgenyij Igorevics Kiszin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Igorevics Kiszin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jevgenyij Igorevics Kiszin (oroszul Евгений Игоревич Кисин; Moszkva, 1971. október 10. – ) orosz (brit és izraeli állampolgársággal is rendelkezik) zongoraművész, zeneszerző.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Jevgenyij Kiszin a Szovjetunióban született egy moszkvai orosz-zsidó családban, apja Igor Kiszin (eredetileg Igor Otman) repülőgépmérnök, anyja Emilia Kiszina zongoratanár volt. Kétévesen hallás után már eljátszotta zongorán azokat a zenéket, amiket hallott a környezetében, például egy Bach-fúgát, amelyet idősebb nővére tanult. Iskolai zongoratanulmányait hatévesen kezdte a Gnyeszin Orosz Állami Zeneakadémián, ahol Anna Pavlovna Kantor volt a tanára. Kantor maradt mindvégig Kiszin egyetlen tanára, aki idővel a családhoz költözött, és együtt élt velük. Kiszin tízévesen adta első zenekari hangversenyét, Mozart K. 466-os zongoraversenyét játszotta az Uljanovszki Szimfonikusok kíséretével. A következő évben, 1982-ben adta első szólókoncertjét Moszkvában. 1984 márciusában, tizenkét évesen eljátszotta Chopin mindkét zongoraversenyét a Moszkvai Konzervatórium nagytermében, a Moszkvai Állami Filharmonikusokat Dmitrij Kitajenko vezényelte. A hangversenyt rögzítette a szovjet Melogyija hanglemezkiadó, és a következő évben megjelentette. Kiszin a koncert, illetve a hangfelvétel révén a nemzetközi figyelem középpontjába került.

Külföldön először Kelet-Európában, 1985-ben mutatkozott be, majd egy év múlva japán turnén vett részt. 1987-ben debütált Nyugat-Európában: a berlini fesztiválon lépett fel. 1988-ban a Moszkvai Virtuózokkal és Vlagyimir Szpivakovval turnézott Európában. Ezután bemutatkozott az Egyesült Királyságban is, a BBC Promenade Concerts („Proms”) keretében, Valerij Gergijev és a Londoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Ugyanazon év decemberében a Berlini Filharmonikus Zenekar szilveszteri koncertjén játszotta Csajkovszkij 1. zongoraversenyét, a karmester Herbert von Karajan volt. A hangversenyt a Deutsche Grammophon élőben rögzítette.

Az Egyesült Államokban 1990-ben lépett fel először, Chopin zongoraversenyeit játszotta a New York-i Filharmonikusokkal, Zubin Mehta dirigálásával. Egy héttel később a Carnegie Hall alapításának 100. évfordulóját ünneplő hangversenysorozat az ő szólókoncertjével vette kezdetét. 1995-ben minden idők legfiatalabbjaként kapta meg a Musical America „Az év legjobb hangszeres előadója” címét. 1997-ben ő lett a Proms történetében az első zongorista, aki szólóhangversenyt adott, hatezres nézősereg előtt. A koncertet a BMG Classics élőben rögzítette.

Kiszin az egész világon szívesen látott zongoraművész, rendszeresen játszik olyan élvonalbeli karmesterekkel, mint Seiji Ozawa, Claudio Abbado, Vladimir Ashkenazy, James Levine, Kurt Masur, Valerij Gergijev, Simon Rattle, Daniel Barenboim, és fellépett szinte az összes híres zenekarral. Zeneszerzéssel is foglalkozik, már 1989-ben megjelent lemezen Két invenció című műve, 2019-ben pedig a vonósnégyesét adták ki a Kopelman Quartet előadásában.

Kiszin 2002-ben brit állampolgárságot, 2013-ban pedig izraeli állampolgárságot kapott. A zongorajátéka mellett orosz és jiddis költeményeket is megjelentetett, amiket ő maga mondott lemezre. 2018-ban jelent meg önéletrajzi könyve Emlékiratok és elmélkedések címmel.

Prágában él. Házas, 2017-ben vette feleségül gyerekkori barátját, Karina Arzumanovát, három gyermekük van.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 1986 – Az Oszakai Szimfonikus Hangversenyterem Kristálydíja (Japán)
  • 1991 – Az év zenésze (Siena, Olaszország)
  • 1992 – Grammy-díj
  • 1995 – Az év legjobb hangszeres előadója (Musical Amaerika)
  • 1997 – Triumph-díj (Oroszország)
  • 2001 – A New York-i Mahattan School of Music díszdoktora
  • 2003 – Sosztakovics-díj (Oroszország)
  • 2005 – Herbert von Karajan zenei díj
  • 2005 – A Londoni Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja
  • 2006 – Echo Klassik-díj
  • 2006 – Grammy-díj
  • 2007 – Arturo Benedetti Michelangeli-díj (Olaszország)
  • 2009 – A Hongkongi Egyetem díszdoktora
  • 2009 – Grammy-díj
  • 2010 – A Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora
  • 2010 – Grammy-díj
  • 2012 – Örmény Becsületrend
  • Beer Sheba Ben Gurion Egyetem díszdoktora.

Felvételei[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic és a Discogs listája alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1984 Evgeny Kissin Plays Works of Schumann, Chopin and Liszt Melogyija
1985 Chopin: Concertos Nos.1 and 2 for Piano and Orchestra Moscow State Philharmony, Dmitrij Kitajenko Melogyija
1986 The Opening Concert at the Grand Hall of the Moscow Conservatoire June 11, 1986 Melogyija
1987 Evgeni Kisin in Yokohama Melogyija
1989 Prokofjev: Piano Concerto No. 3; Visions Fugitives Op. 22; Dance Op. 23 No. 1; Jevgenyij Kiszin: Two Inventions Andrej Csisztjakov RCA Victor Red Seal
1989 Csajkovszkij: Piano Concerto No. 1 Berliner Philharmoniker, Herbert von Karajan Deutsche Grammophon
1990 Yevgeny Kissin in Tokyo (Rachmaninov, Prokofjev, Liszt, Chopin, Szkrjabin) Columbia, Sony Music
1990 Carnegie Hall Debut Concert (Schumann, Prokofjev, Liszt, Chopin) RCA Victor Red Seal
1991 Schubert: Wanderer Fantasie; Brahms: Fantasien Op. 116; Liszt: 4 Lieder; Ungarische Rhapsodie No. 12 Deutsche Grammophon
1991 Mozart: Piano Concerto No. 12 Moscow Virtuosi, Vlagyimir Szpivakov RCA Victor Red Seal
1993 Schumann: Piano Concerto Wiener Philharmoniker, Carlo Maria Giulini Sony Music
1993 Rachmaninoff: Concerto No. 2; Etudes-Tableaux London Symphony Orchestra, Valerij Gergijev RCA Victor
1994 Prokofjev: Piano Concertos Nos. 1 & 3 Berliner Philharmoniker, Claudio Abbado Deutsche Grammophon
1995 The Legendary 1984 Moscow Concert, Chopin Piano Concertos Nos. 1 & 2 RCA
1996 Schumann: Fantasy; Liszt: Transcendental Etudes RCA
1997 Beethoven: Piano Concertos Nos. 2 & 5 Philharmonia Orchestra, James Levine Sony Classical
1998 Bach–Busoni: Chaconne; Beethoven: Rondos; Schumann: Kreisleriana RCA Victor Red Seal
2000 Chopin: 24 Preludes, Op. 28; Sonata No. 2; Polonaise, Op. 53 RCA
2002 Muszorgszkij: Pictures at an Exhibition; Bach: Toccata, Adagio & Fugue, BWV 564; Glinka: The Lark RCA
2004 Schubert: Piano Sonata in B-flat; Schubert-Liszt: Four Songs; Liszt: Mephisto Rca Red Seal
2007 Fantasy (Liszt, Schubert, Brahms, Csajkovszkij, Beethoven, Giovanni Sgambati) Deutsche Grammophon
2008 Beethoven: The Complete Piano Concertos London Symphony Orchestra, Colin Davis EMI Classics, Warner Classics
2009 Prokofjev: Piano Concertos Nos. 2 & 3 Philharmonia Orchestra, Vladimir Ashkenazy EMI Classics / Warner Classics
2011 Kissin Plays Liszt RCA Red Seal, Sony Classical
2012 Evgeny Kissin Plays Chopin & Liszt Brilliant Classics
2017 Beethoven: Piano Sonatas No. 3, No. 14 „Moonlight”, No. 23 „Appassionata”, No. 26 „Les Adieux”, No. 32; 32 Variations in C minor Deutsche Grammophon
2019 The New York Concert: Mozart, Fauré, Dvořák Emerson String Quartet Deutsche Grammophon

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jevgenyij_Igorevics_Kiszin&oldid=25744337”