Gabriel Fauré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gabriel Fauré
Gabriel Faure.jpg
Életrajzi adatok
Született 1845. május 12.
 Franciaország
Pamiers
Származás francia
Elhunyt 1924. november 4.
(79 évesen)
 Franciaország
Párizs
Sírhely Passyi temető
Házastársa Marie Fauré
Élettárs Emma Bardac
Gyermekei Emmanuel Fauré-Fremiet
Iskolái Niedermeyer school in Paris
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene, opera
Hangszer zongora
Díjak Grand Cross of the Légion d'honneur‎
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel Fauré témájú médiaállományokat.

Gabriel Fauré (Pamiers, 1845. május 12.Párizs, 1924. november 4.) francia zeneszerző.

Értékelése[szerkesztés]

Claude Debussy mellett a 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzője volt. Elsősorban zongoradarabjai maradandóak. Stílusa a klasszicizmustól a romantikáig terjedt.

Életrajza[szerkesztés]

Toussaint-Honoré Fauré és Marie-Antoinette-Hélène Lalène-Laprade gyermekeként jött a világra. Szülei kicsiny korában egy dajkánál helyezték el, majd 9 éves korától Saint-Saëns tanítványa volt az École Niedermeyer de Paris-ban, majd a párizsi Madeleine-templom orgonistája lett. Ezt követően a Párizsi Konzervatórium (Conservatoire national supérieur de musique et de danse de Paris) igazgatója volt 1905 és 1920 között. Támogatta a fiatal zenészgenerációt, különösen a Francia hatok (Les Six) csoportját.

75 éves korában, 1920-ban vonult nyugállományba a konzervatóriumban. Ugyanebben az évben megkapta a Becsületrend nagykeresztjét, amellyel zenészt ritkán tüntetnek ki. Egészsége megrendült, részben erős dohányzása miatt. Gabriel Fauré tüdőgyulladásban halt meg Párizsban 1924-ben. A gyászünnepség a Madeleine-templomban volt. Hamvai a párizsi Passyi temetőben találhatók.

Híres növendékei[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • zongoradarabok : Valses caprices, Impromptus, Nocturnes, Barcarolles, Préludes, la suite Dolly
  • egyházi zene:
    • Requiem (Messe de Requiem Op. 48)(1887 – 1890)
  • hegedűre:
    • Hegedűverseny [befejezetlen] (1878–80) (3 tételből kettő készült el, 1 fennmaradt)
    • A-dúr hegedűszonáta #1 op. 13
    • e-moll hegedűszonáta #2 op. 108

Emlékezete Magyarországon[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel Fauré témájú médiaállományokat.