Jerzy Lubomirski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jerzy Lubomirski
Lubomirski herceg (ismeretlen festő műve)
Lubomirski herceg (ismeretlen festő műve)

Született 1616. január 20.
Elhunyt 1667. december 31. (51 évesen)
Wrocław

Szülei Zofia Ostrogska
Stanisław Lubomirski
Házastársa
  • Konstancja Ligęza
  • Barbara Tarło
Gyermekei
  • Stanisław Herakliusz Lubomirski
  • Aleksander Lubomirski
  • Hieronim Augustyn Lubomirski
  • Krystyna Lubomirska
  • Franciszek Sebastian Lubomirski
  • Jerzy Dominik Lubomirski
  • Anna Krystyna Lubomirska
Foglalkozás diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jerzy Lubomirski témájú médiaállományokat.

Jerzy Lubomirski teljes nevén Jerzy Sebastian Lubomirski (? 1616. január 20. k. – Wrocław, 1667. január 31.) lengyel mágnás, királyi marsall, hadvezér, a Szepesség kapitánya és német birodalmi herceg.

Életajza[szerkesztés]

Stanisław Herakliusz Lubomirski krakkói hercegvajda és Ostrogskai Zsófia gyermekeként született. 1647-től Krakkó sztarosztája volt, majd 1650-től a Lengyel Királyság marsallja lett.

1648-ban részt vett a Bohdan Hmelnickij vezette zaporozsjei kozákok elleni harcokban, majd az 1654-ben kitört lengyel-moszkovita háborúban. Az ukrajnai frontról 1656-ban visszatért Lengyelországba, amit egy évvel ezelőtt svéd és brandenburgi csapatok szálltak meg. Stefan Czarniecki oldalán küzdött a svéd megszállók ellen. 1657-ben, amikor II. Rákóczi György vezette erdélyi-havasalföldi-moldvai-kozák seregek délről bevonultak Lengyelországba, ő a Szepességből kiindulva a Vereckei-hágón át betört Erdély területére és végigpusztította Visk, Munkács és Ungvár vidékét, s nagy zsákmányt szerezve kivonult az országból, ezzel már Rákóczi visszavonulási útját veszélyeztetve.

Lubomirski címere.

A svéd háború után visszatért a keleti hadszíntérre, ahol az oroszokkal és a kozákokkal újra kiújult a háború. 1660-ban az általa és Stanisław Potocki által vezérelt lengyel-litván-tatár sereg legyőzte az orosz-kozák csapatokat.

1663 végén Wesselényi Ferenc nádor katonai segítségért érkezett Lengyelországba a török ellen. Lubomirski önként jelentkezett a török elleni háborúra. Mintegy nyolcezer katonát kitevő, főleg lovassági dandár felett parancsnokolva vonult be a Felvidékre. Az 1664 januárjában délen indult eszéki hadjárat során az északon maradt csapatok a török ellen kezdtek részben elterelő hadműveletekbe. Lubomirski Várad és a bányavárosok vidékén vett részt a harcokban.

A háború után visszatért Lengyelországba, ahol II. János Kázmér épp kiadta a vivente rege nevű elekcióját. A király ezzel a központi hatalmat igyekezett megerősíteni, okulva abból, hogy az északi háborúban számos lengyel főúr átpártolt az ellenséghez. Lubomirski azonban ebben a nemesi szabadságjogok korlátozását vélte látni és megvétózta a Szejmben a vivente regét. A király száműzetéssel sújtotta, de Lubomirski és hívei lázadást robbantottak ki.

1666-ban a matwy csatában döntő győzelmet aratott II. János Kázmér felett, aki elismerte vereségét és visszavonta a vivente rege tervezetett. Lubomirski ellenben nagyot hibázott felkelésével, mert tovább apasztotta hazája erejét, amely a ’60-as évek végétől már elindult a lassú összeomlás útján. Tettét az utókor is gyalázatos árulásnak bélyegzi.

Források[szerkesztés]

  • Magyarország története, 1526-1686, 2. kötet, Akadémia Kiadó, Budapest 1985. Főszerk.: Pach Zsigmond, Szerk.: R. Várkonyi Ágnes ISBN 963 05 09296
  • Henryk Sienkiewicz: Özönvíz
  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004. ISBN 978-963-9471-25-2