Ugrás a tartalomhoz

Jack Hawkins

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Hawkins
Jack Hawkins 1973-ben, otthonában
Jack Hawkins 1973-ben, otthonában
SzületettJohn Edward Hawkins
1910. szeptember 14.[1][2][3][4][5]
Wood Green
Elhunyt1973. július 18. (62 évesen)[1][2][3][4][5]
Chelsea
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
HázastársaJessica Tandy (1932. október 22. – 1940. január 2.)
Foglalkozása
IskoláiItalia Conti Academy of Theatre Arts
Kitüntetéseia Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
Halál okagégerák
SírhelyeGolders Green Crematorium[6]
Színészi pályafutása
Aktív évek1930–1973
Híres szerepeiHíd a Kwai folyón
Arábiai Lawrence
Tevékenységszínész

Jack Hawkins aláírása
Jack Hawkins aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Hawkins témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jack Hawkins, teljes születési nevén John Edward Hawkins (Wood Green, Middlesex, Egyesült Királyság, 1910. szeptember 14.Chelsea, London, 1973. július 18.) brit (angol) színpadi, film- és televíziós színész, az 1950-es évek egyik legnépszerűbb angol filmszínésze. Főleg katonaszerepeivel vált híressé. A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatának (CBE) birtokosa.

Élete

[szerkesztés]

Származása, pályakezdése

[szerkesztés]

Építőmunkás fiaként született Wood Green községben, amely ma Nagy-London Haringey kerületéhez tartozik. A helyi iskolába járt, nyolcévesen az iskola kórusának tagja lett.[7] A helybeli színjátszó társulatban játszott. Szülei az Italia Conti színiakadémiára küldték. Tizenkét évesen, 1923. december 26-án Londonban szerepelt a Where the Rainbow Ends színdarab karácsonyi előadásán, a Holborn Empire színházban. 1928-ban, tizennyolc évesen a New York-i Broadway színházban szerepelt a Journey’s End színdarabban. A harmincas évektől folyamatosan szerepelt színházakban és ekkor kapta első kis filmszerepeit is. 1932-ben John Gielguddal és Robert Donattal együtt szerepelt egy Hamlet-rádióközvetítésben.

Katonai szolgálata

[szerkesztés]

A világháború kitörése után behívták katonának. Tisztképző tanfolyamon vett részt, majd 1941-ben alhadnagyi rangban a Walesi Királyi Lövészekhez (Royal Welch Fusiliers) osztották be.[8] 1944 januárjában hadnagyi rangban az expedíciós erőket kiszolgáló intézményekhez vezényelték.[9] A katonák számára szórakoztató műsorokat szolgáltató ENSA-szervezet (Entertainments National Service Association) tagjaként dolgozott Indiában és Délkelet-Ázsiában.[10]

Katonai szolgálata alatt, 1942-ben szerepelt Thorold Dickinson rendező The Next of Kin (A vér szava) című háborús filmjében, amelyet az Ealing Studios forgatott. 1946. október 11-én szerelt le, tartalékos hadnagyi rangban. Szolgálatainak elismeréseképpen a brit hadsereg tiszteletbeli ezredesévé nevezték ki.[11]

Pályája a háború után

[szerkesztés]
Quintus Arrius szerepében, a Ben-Hur-ban (1959)

Az 1950-es és 1960-as években a magas, robusztus testalkatú, karakteres arcélű Hawkins igen keresett színész lett a sorozatban gyártott angol háborús és kalandfilmekhez. Tiszteket, parancsnokokat, magas rangú, hatalommal bíró kemény karaktereket alakított. 1955-ben a Howard Hawks rendező A fáraók földje c. monumentális történelmi kalandfilmjében Khufu fáraót alakította, Joan Collins oldalán. 1957-ben David Lean rendező Oscar-díjas filmjében, a Híd a Kwai folyón-ban a brit dzsungelkommandót vezető tisztet alakította. 1959-ben William Wyler kalandfilmjében, a Ben-Hur-ban Quintus Arrius szenátort, a római hadiflotta parancsnokát alakította. 1962-ben David Lean rendező Arábiai Lawrence című háborús filmjében Allenby tábornoknak, a közel-keleti brit haderő parancsnokának szerepét kapta, a címszereplő Peter O’Toole mellett.

1958-ban kitüntették a Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatával (CBE).

1970-ben Szergej Bondarcsuk szovjet-orosz rendező nemzetközi szereposztással forgatta Waterloo c. monumentális militarista filmjét, ebben Hawkins Sir Thomas Picton tábornokot alakította, Wellington hercegének tehetséges hadosztályparancsnokát, aki ebben a csatában esett el. A katonai szerepeken túl Hawkins más karaktereket, grófokat, császárokat, diplomatákat is kiválóan formált meg.

Magánélete

[szerkesztés]

1932–1941 között Jessica Tandy (1909–1994) színésznővel élt házasságban, akitől egy közös leányuk született. 1947-ben ismét megnősült, Doreen Lawrence (sz. Doreen Mary Beadle, 1919–2013) színésznőt vette feleségül, akivel Hawkins haláláig együtt maradtak. A második házasságból egy leány és két fiú született.

Betegsége, elhunyta

[szerkesztés]

Igen erős dohányos volt, már az 1950-es években hangszálproblémákkal küzdött. 1966-ban nyelőcsőrákot állapítottak meg nála. Gégeműtétre kényszerült, a gégefő eltávolítása miatt beszédhangja érthetetlenné vált. Ennek ellenére nem adta fel a színészmesterséget, de ezután hangját más színésztársai, Charles Gray és Robert Rietti szinkronizálták. Így jártak el többek között Étienne Périer 1971-es Az arany rabjai című bűnügyi thrillerjében is.[12] Hawkins nem adta fel, komoly erőfeszítéseket tett, hogy részleges beszédképességét a legújabb orvosi-műszaki segédeszközökkel fenntarthassa.

1973-ban újabb gégeműtétet hajtottak végre, ezt követően Hawkins elhunyt, 62 éves korában. A londoni Golders Green krematóriumban hamvasztották el, itt nyert végső nyughelyet is.

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 23.)
  7. Jack Hakwins. Britmovie.co.uk. [2015. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 22.)
  8. (1941. március 25.) „London Gazette Archives”. London Gazette (35118), 1794-1795. o. 
  9. (1945. október 2.) „London Gazette Archives”. London Gazette (37294), 4893. o. 
  10. Hawkins, John Edward „Jack”. ww2gravestone.com
  11. (1946. december 3.) „London Gazette Archives”. London Gazette (37809), 5962. o. 
  12. Enoch Sneed: When Eight Bells Toll. The Spinning Image (thespinningimage.co.uk

További információk

[szerkesztés]