Irinyi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irinyi József
A 12 pont ötletadója
A 12 pont ötletadója
Született 1822. március 13.
Albis
Elhunyt 1859. február 20. (36 évesen)
Pest
Foglalkozása hírlapíró, műfordító, országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irinyi József témájú médiaállományokat.
Az Irinyi József szülőháza helyén álló emlékmű Albison
Irinyi József mellszobra az albisi református templomkertben

Irinyi József (Albis (Románia, Bihar megye), 1822. március 13.[1]Pest, 1859. február 20.) magyar hírlapíró, műfordító, országgyűlési képviselő, Irinyi János öccse.

Életpályája[szerkesztés]

1822-ben született Erdélyben, a Bihar megyei Albison, Irinyi János mezőgazdász és Janovits Roxanda (másként: Jánossy Róza) gyermekeként. Nagyváradon, majd 1838-tól Debrecenben tanult. Egy éves joggyakorlat után Pestre költözött ügyvédi vizsgájának letételére. Megismerkedett a kortárs magyar irodalom akkori vezető személyiségével (Toldy Ferenc, Bajza József és Vörösmarty Mihály) és az írói pályát választotta. Az Athenaeum című lap munkatársa lett. 1842-ben bejárta Németországot, járt Franciaországban és Londonban is. 1843-ban tért haza. Úti élményeiről írt munkáját a magyar cenzúra nem engedte megjelentetni, ezért azt 1846-ban Halléban nyomtatták ki. Az irodalomtörténészek ezt a munkát tartják a reformkor legkiemelkedőbb útleírásának.

1843-ban a pozsonyi országgyűlés alatt letette az ügyvédi vizsgáját. 1844-ben a Pesti Hírlap munkatársa, a külföldi hírek rovatát szerkesztette 1848-ig. Más lapokba is dolgozott, az Életképekbe írt karcolatokat és színházi kritikákat. Kétszer párbajozott, egyik alkalommal a Budapesti Híradó szerkesztőjével. Az 1848-as pesti forradalomban tagja annak a választmánynak, amelyik követelte a Helytartótanácstól a cenzúra eltörlését, Táncsics Mihály szabadon engedését. Ő javasolta, hogy követeléseiket foglalják össze pontokba. Ez volt a 12 pont.

Az 1848-as nemzetgyűlés megnyitása előtt tagja volt annak a bizottságnak (tagjai: Kemény Zsigmond, Lónyay Gábor, Bónis Samu, Csengery Antal), amelyik előkészítette a képviselőházi szabályokat. A nemzetgyűlésnek végig a tagja maradt, jelen volt Debrecenben és Szegeden is. 1848. október 8-án a kormány követségi tanácsosként Párizsba küldte a magyar érdekek képviseletére. Az 1849. április 14-én elfogadott függetlenségi nyilatkozat híre után idegen névre szóló útlevéllel hazatért, és még részt vett két debreceni ülésen. A szabadságharc bukása után külföldre akart menekülni, de Grazban elfogták. Pestre, az Újépületbe hozták, majd több havi fogság után halálra ítélték. Haynau megkegyelmezett neki. A visszavonult Irinyi ettől kezdve haláláig a szépirodalommal foglalkozott. 1858-ban a Dunamelléki református egyházkerület tiszteletbeli főjegyzőjévé választották. Az 1850-es években a Pesti Naplóba és a Magyar Sajtóba publikált.

1859. február 20-án délután fél 6 órakor, szívgyulladásban hunyt el, élete 37. évében. 22-én délután a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra a református egyház szertartása szerint.

Haláláról Jókai Mór is megemlékezett a Vasárnapi Ujságban: „Irinyi valóban az egész hazai intelligenciának halottja, kinek sírjára annyival nehezebb gondolnunk, mert oda nem egy bevégzett, hanem egy megkezdett munkásság van eltemetve”. A Bihar megyei Albison lévő szülőháza helyén emléktábla van elhelyezve, a helybéli lakosság 2001-ben megalakította az Irinyi József Társaságot.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Német-, francia- és angolországi úti jegyzetek. Halle, 1846. Két kötet.
  • Az országgyűlés rendezéséről. Pest, 1847
  • Tamás bátya kunyhója, vagy néger élet a rabszolgatartó amerikai államokban. Fordítás angolból, 1853
  • Kulcs Tamás bátya kunyhójához. Közlése a valóságos történeteknek és okleveleknek, melyekre a mű építve volt, a mű valódiságát kitüntető bizonyítványokkal. Beecher Stowe után angolból fordította. 1853
  • Dicső napok. 1857, három kötet
  • Az 1790–91-iki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme. Közjogi észrevételekkel a bécsi és linzi békekötések alapján. 1857
  • A gyöngyös hölgy. Fordítás franciából, Ifj. Alexandre Dumas után

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2011102110008369 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével! A levélben mellékelve található a születési bizonyítványról készült fotómásolat.

Források[szerkesztés]