Hungarosaurus
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 85,8–83,5 Ma kréta | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hungarosaurus témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hungarosaurus témájú kategóriát.
|
A Hungarosaurus (jelentése 'magyarországi gyík' a latin Hungaria 'Magyarország' és a görög σαυρος / szaurosz 'gyík' szavak összetételéből) a dinoszauruszok Ankylosauria alrendjének Nodosauridae családjába tartozó nem, amely a késő kréta időszakban élt a mai Magyarország területén. Maradványai a Bakonyból kerültek elő 2000-ben, egy Iharkút és Németbánya közti bauxitbányából. Egyetlen ismert faja a Hungarosaurus tormai, melyet Dr. Torma András után neveztek el.
A Hungarosaurus négy lábon járt, és a testét több száz páncélelem borította. A kifejlett példányok hossza mintegy 4 méter lehetett. A többi nodosauridához hasonlóan növényevő volt.
Felfedezés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fosszilis maradványait a csehbányai formáció santoni emeletből (85,8-83,5 millió évvel ezelőttről) származó üledékes kőzete őrizte meg, amely főleg homokos agyagból és homokkőből (egy egykori ártér, illetve folyómeder hordalékából) áll. A holotípust alkotó maradványok a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében találhatók (MTM 2007.26.1–2007.26.34, 2007.89.1, 2007.89.2 leltári számokkal jelölve). Ennek a részleges csontváznak mintegy 450 csontja őrződött meg, ezek tekintélyes része páncélelem. Négy további részleges csontvázat fedeztek fel, teljes koponya azonban még nem került elő, de a csontvázak részeként, illetve különálló koponyaelemek alapján a koponya hossza 32-36 centiméterre becsülhető. Jelenleg ez a legteljesebb ismert európai, késő kréta időszaki ankylosauria.
Az Ankylosauria alrendágba tartozó maradványokat már a 19. századtól találtak Európában, a Hungarosaurus előtt Angliában, Ausztriában, Románia nyugati részén, Franciaországban és Spanyolország északi részén.
Osztályozás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a Hungarosaurus valamivel fejlettebb, mint a szintén európai területen előkerült Struthiosaurus (egy másik nodosaurida), de kezdetlegesebb, mint az észak-amerikai nodosaurida formák, a Silvisaurus, Sauropelta és a Pawpawsaurus. Ezt a kladisztikai analízis is alátámasztotta, ami szerint a Nodosauridae család bazális tagja.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ősi, Attila (2005). "Hungarosaurus tormai, a new ankylosaur (Dinosauria) from the Upper Cretaceous of Hungary" (PDF). Journal of Vertebrate Paleontology. 25 (2): 370–383. 2011. szeptember 11. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2009. június 22.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - Ősi Attila, Magyar János, Rosta Károly & Vickaryous, Matthew (2021). Cranial ornamentation in the Late Cretaceous nodosaurid ankylosaur Hungarosaurus. PeerJ, 9, e11010.
- Ősi A., Botfalvai G., Albert G., & Hajdu Z. (2019). The dirty dozen: taxonomical and taphonomical overview of a unique ankylosaurian (Dinosauria: Ornithischia) assemblage from the Santonian Iharkút locality, Hungary. Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments, 99(2), 195-240.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció". Hozzáférés: 2009. június 22.
- "Magyar népnek magyar dínót – Hungarosaurus és Bakonydraco". 2006. április 7. Hozzáférés: 2009. június 22.
- "Hungarosaurus – Dinosaurier-Info.de" (német nyelven). 2011. július 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. január 21.
- "Nagyon gyakori volt a „Bakonyban" a magyar páncélos gyík". Hírado online. 2010. augusztus 16. 2010. augusztus 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 24.
