Ugrás a tartalomhoz

434 Hungaria

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hungaria kisbolygó szócikkből átirányítva)
434 Hungaria (1898 DR)
Felfedezése
FelfedezőMax Wolf[1]
Felfedezés ideje1898. szeptember 11.[1]
Felfedezés helyeHeidelberg
NévadóMagyarország
Alternatív név1898 DR
KisbolygókategóriaHungaria dinamikai család
Pályaadatok
Epocha2009. június 18.
(2455000,5 JD)
Aphélium távolsága312 381 217 km
(2,088 CsE)[1]
Perihélium távolsága269 383 010 km
(1,801 CsE)[1]
Fél nagytengely290 882 113 km
(1,944 CsE)[1]
Pálya excentricitása0,074[1]
Orbitális periódus990,343 nap
2,71 év[1]
Közepes anomália355,696°[1]
Inklináció22,507°[1]
Felszálló csomó hossza175,38°[1]
Perihélium szöge123,968°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő8,934 km
Forgási periódus26,51 h[1]
Albedó0,428[1]
Abszolút fényesség11,21[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 434 Hungaria (1898 DR) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A 434 Hungaria kisbolygó, melyet 1898-ban fedezett fel Max Wolf német csillagász és a Budapesten tartott Csillagászati Konferencia tiszteletére nevezte el Magyarországról.[2] A Hungaria-típusú kisbolygók névadója, amely később a Hungaria dinamikai családra és az E típusú kisbolygók színképi családjára vált szét.

Pályája

[szerkesztés]

A Hungaria pályájának érdekessége, hogy 2 csillagászati egységnyire kering a Nap körül, és ezzel a pályával a kisbolygók övének belső szélén jár. Pályahajlása is nagy, mintegy 30 fok.

Hirajama Kijocugu japán csillagász 1918-ban a kisbolygók pályájának tanulmányozása során több típusú pályájú kisbolygót egyetlen kisbolygócsaládba sorolt. Ezeket a családokat később fokozatosan bővítették és új családokat is definiáltak.

Az egyik definíciós paraméter, a félnagytengely, a pályahajlás és az excentricitás mellett a rezonancia lett. Azt a családot, amelynek pályája 9:2-es rezonanciában van a Jupiterével és 2:3 rezonanciában van a Marssal a Hungária kisbolygóról nevezték el.

Kisbolygócsaládok a Mars és a Jupiter pályája között. A Hungaria kisbolygócsalád balra szélen található, nagy inklinációnál, kékes színnel jelölve. A fő kisbolygóöv tagjai pirossal vannak jelölve.

Színképe, összetétele

[szerkesztés]

A „Hungaria család” másról is nevezetes. Színképe a legjobb visszaverőképességű kisbolygók közé tartozik. A ráeső napfénynek mintegy 30 százalékát veri vissza. Színképtípusa E, ami jó hasonlóságot mutat az ensztatitos kondritok és akondritok színképével, valamint az aubrit nevű akondrit típussal.

Később még több hasonló színképű kisbolygót fedeztek föl. Ezek egyike szintén magyar nevű: ez a 3103 Eger kisbolygó.

A Hungaria kisbolygók színképtípusai 2008-ban

[szerkesztés]

A kisbolygók fölfedezése, színképi vizsgálata egy erőteljes fejlődésben lévő tudományág. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ma már néhány ezer Hungaria típusú kisbolygó ismert. Ezt a Hungaria dinamikai családot már nem lehet egyetlen színképtípusba sorolni. Egy 2008-as fölmérés során a következő színképtípus eloszlást találták a kutatók (Assandri és Gil-Hutton, 2008). 334 darab színkép vizsgálata alapján a Hungaria család a következő színképtípusba sorolt kisbolygókból állt: az E típusú kisbolygók és az M típusú kisbolygók közé tartozik (ezeket később összevonták és X típusúaknak jelölik) a vizsgáltak 59%-a, a C típusú kisbolygók közé 26%-a, az S típusú kisbolygók közé a 9%-a, és néhány más típusú is akadt még köztük.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  2. ↑ Schmadel, Lutz D.. Dictionary of Minor Planet Names, 5th (angol nyelven), New York: Springer Verlag, 50. o. (2003). ISBN 3540002383 

Források

[szerkesztés]
  • Williams, J. G. (1971): Proper elements, Families and Belt boundaries. Physical Studies of Minor Planets, Proceedings of IAU Colloq. 12, held in Tucson, AZ, March, 1971. Edited by T. Gehrels. National Aeronautics and Space Administration SP 267, 1971., p. 177.
  • Zellner, B, Leake, M, Morrbon, D. and Williams, J. G. (1977) The E asteroids and the origin of enstatite achon- drites. Geochim. Cosmochim. Acta 41, 1759-1767
  • Gaffey, Michael J.; Reed, Kevin L.; Kelley, Michael S. (1992): Relationship of E-type Apollo asteroid 3103 (1982 BB) to the enstatite achondrite meteorites and the Hungaria asteroids. Icarus, vol. 100, no. 1, p. 95-109.
  • Arnold, J. R. (1969): Asteroid Families and "jet Streams". Astronomical Journal, Vol. 74, p. 1235.
  • van Houten, C. J. (1971): Descriptive Survey of Families, Trojans, and Jetstreams. Physical Studies of Minor Planets. (Proc. of IAU Colloq. 12) Tucson, AZ, March, 1971. (Gehrels, T. Ed.). NASA SP-267, p. 173-175.
  • Sz. Bérczi, Á. Holba, B. Lukács (1995): Comparison of Spectra of Apollo-Amor, Hungaria, Belt and Other Asteroids in a Filter-Sapnned Colour Space. KFKI-1995-10/C Report, Hung. Academy of Science, Central Research Institute for Phyics.
  • Kelley, Michael S.; Gaffey, Michael J. (2002): High-albedo asteroid 434 Hungaria: Spectrum, composition and genetic connections. Meteoritics & Planetary Science, vol. 37, no. 12, pp. 1815–1827.
  • Clark, B. E., S. J. Bus, A. S. Rivkin, T. McConnochie, J. Sanders, S. Shah, T. Hiroi, and M. Shepard (2004): E-type asteroid spectroscopy and compositional modeling, J. Geophys. Res., 109, E02001, doi:10.1029/2003JE002200
  • Gil-Hutton, R.; Lazzaro, D.; Benavidez, P. (2007): Polarimetric observations of Hungaria asteroids. Astronomy and Astrophysics, Volume 468, Issue 3, June IV 2007, pp. 1109–1114.
  • Binzel, R. P., Gehrels, T., Matthews, M. S. (1989): Asteroids II. The University of Arizona Press, 1258p.
  • Assandri, M. C., Gil-Hutton, R. (2008): Surface composition of Hungaria asteroids from the analysis of the Sloan Digital Sky Survey colors. Astronomy and Astrophysics, Volume 488, Issue 1, 2008, pp. 339–343.
  • Brian D. Warner, Alan W. Harris, David Vokrouhlický, David Nesvorný and William F. Bottke (2009): Analysis of the Hungaria asteroid population. Icarus, 204, No. 1. 172-182.
  • W. F. Bottke, D. Vokrouhlick´y, D. Nesvorn´y, D. Minton, A. Morbidelli, R. Brasser (2010):The E-Belt: A Possible Missing Link in the Late Heavy Bombardment. 41. LPSC, #1269, LPI, Houston
  • W. F. Bottke, D. Vokrouhlick´y, D. Minton, D. Nesvorn´y, A. Morbidelli, R. Brasser, B. Simonson (2011): The Great Archean Bombardment, or the Late Heavy Bombardment. 42. LPSC, LPI, Houston, #2591.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=434_Hungaria&oldid=25884621”