Ugrás a tartalomhoz

433 Eros

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
433 Eros
Felfedezése
FelfedezőCarl Gustav Witt
Felfedezés ideje1898. augusztus 13.
Felfedezés helye
  • Berlini obszervatórium[1]
  • Bamberg-Refraktor
NévadóErósz
Alternatív név1898 DQ; 1956 PC
Pályaadatok
Epocha2025-11-21
Aphélium távolsága1,783 CsE
Perihélium távolsága1,133 CsE
Fél nagytengely1,458 CsE
Pálya excentricitása0,223
Orbitális periódus643,1151986547 nap
Keringési periódus643,219 nap (1,76 év)
Átl. pályamenti sebesség24,36 km/s
Közepes anomália320,215°
Inklináció10,829°
Felszálló csomó hossza304,401°
Perihélium szöge178.664°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Méret13×13×33 km
Átlagos átmérő16,84 km
Átlagos sűrűség2,67 gramm/köbcentiméter
Forgási periódus5,27 h
Albedó
  • 0,16
  • 0,25
Színkép típusaS
Abszolút fényesség11,16
A Wikimédia Commons tartalmaz 433 Eros témájú médiaállományokat.

A 433 Eros az elsőnek felfedezett (és az 1036 Ganymed után a második legnagyobb) földsúroló kisbolygó, mérete körülbelül 13 × 13 × 33 km. A kisbolygók róla elnevezett Amor-családjának (más elnevezéssel Apolló-Ámor családjának) a tagja. Az elsőnek felfedezett olyan kisbolygó, amely a Mars pályájánál közelebb kerül a Naphoz.

Az Eros kisbolygó volt a NEAR Shoemaker űrszonda célja, mely, miután több hétig, egyre közelebbi pályán keringett körülötte, 2001. február 12-én le is szállt felszínére, utána napokig működőképes maradt.

A kisbolygóról szerzett ismeretek a NEAR-Shoemaker látogatása után

[szerkesztés]
A NEAR-Shoemaker képe az Erosról

A NEAR Shoemaker űrszonda megközelítette, majd leszállt az égitest felszínére.

A kisbolygón a felszíni gravitációs gyorsulás erősen változó, mivel az Eros alakja hosszan elnyúló test, krumpli alakkal. A nappali hőmérséklet elérheti a 100 °C–t, amikor a kisbolygó perihéliumban van. Az éjszakai hőmérséklet elérheti a -150 °C-t. Az Eros sűrűsége 2,4 kg/dm³. Ez azonos a földkéreg sűrűségével. A kisbolygó 5,27 óra alatt fordul meg a forgástengelye körül.

Egy 5 km átmérőjű kráter az Eroson

Az égitest felszínét tanulmányozva a NEAR-Shoemaker felvételein a kutatók azt találták, hogy a kisbolygóról kidobott meteoritikus anyag forráshelye egyetlen nagy kráter. A krátert létrehozó becsapódás mintegy 1 milliárd évvel ezelőtt történhetett. Oly mértékben átalakította ez a becsapódás az égitest felszínét, hogy a fél kilométernél kisebb kráterek eltűntek a kisbolygó felszínének majdnem a felén. Az ilyen méretű becsapódás rengéshullámai összetördelték a kisebb krátereket és be is temették őket.

Az Eros pályája keresztezi a Mars bolygóét, de a két pálya nem metszi egymást. Ilyen keringési pályán azonban csak néhány százmillió évig képesek maradni objektumok, mielőtt a pályájuk a perturbáció zavaró hatása miatt megváltozik. Egyes modellezések szerint az Eros pályája keresztezni fogja a Földét, legkorábban 2 millió év múlva, és körülbelül 50 százalék esély van rá, hogy ez százmillió és egymilliárd év között bekövetkezik. Ilyen szempontból esély van rá, hogy a Földbe csapódik, elképzelhetetlen mértékű pusztítást okozva, lévén ötször nagyobb, mint a dinoszauruszok kihalását előidéző aszteroida[2].

Az Eros forgása
Ahogy az űrszonda leereszkedett az Eros felszínére, láthatóvá vált a felszínt borító regolit. A képen látható terület 12 méter átmérőjű


Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:433 Eros
A Wikimédia Commons tartalmaz 433 Eros témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2023. október 18.)
  2. Michel, P., Ch (1996. április 1.). „The orbital evolution of the asteroid Eros and implications for collision with the Earth” (angol nyelven). Nature 380 (6576), 689–691. o. DOI:10.1038/380689a0. ISSN 1476-4687. (Hozzáférés: 2025. október 27.)