Akondritok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Hraschina nevű vasmeteorit képe.
A Millbillillie nevű bazaltos akondrit – eukrit – képe.
A Brahin pallazit egy szelete, melyben nagyméretű, szép olivin kristályok helyezkednek el a vasmeteorit mátrixában.
Egy differenciálódott kis égitest keresztmetszetének feltételezett rétegsorrendje, melyben a belső övezeteket akondritok alkotják.

Az akondritok azok a meteoritok, amelyek már nem tartalmaznak a szövetükben kondrumokat.

Az akondritok kialakulása kondritokból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leggyakoribb meteoritok a kondritok, amelyek kicsi égitestek töredékei, ütközések leszakították őket a szülő égitestről és a Naprendszerben pályákra kerülve, hosszabb-rövidebb idő alatt eljutottak a Földre. E kis égitestek nem tudtak fölmelegedni, mert a radioaktivitás termelte hő gyorsan szétsugárzódott felszínükről.

Azok a meteoritok, amelyek nagyobb méretű kisbolygókról származnak, távolabb jutottak az átalakulásban. A kisbolygó fölmelegedése során fokozatosan átkristályosodik az anyaga. Az idők során egyre több olyan – viszonylag ritka – meteoritot találtak és tanulmányoztak, amely még kondritos kémiai összetételűek voltak, de már teljesen elveszítették kondrumos szövetüket. Ezeket primitív akondritoknak nevezték el.

Ugyancsak találtak a hullások során a földi bazaltokhoz hasonló kőzeteket, amelyeket bazaltos akondritoknak neveztek el. Később a peridotitokhoz hasonló szövetű akondritokat is találtak s ezeknek a típusait mind az első hullás nevét öröklő meteoritról nevezték el.

A kis égitest fejlődéstörténete: differenciálódások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akondritok a kondritokkal indult hőtörténeti fejlődés második szakaszában keletkeznek a nagyobb méretű kisbolygókon. Az akondritok legkorábbi fejlődési szakasza a primitív akondrit állapot. Ilyen meteoritok az acapulcoitok, lodranitok, winonaitok, brachinitok.

A vas-és-vas-szulfid rendszer olvadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az átkristályosodás után, a nagyobb égitesten tovább emelkedő hőmérséklet a primitív kondritos kőzet parciális megolvadásával jár együtt. Először a legalacsonyabb olvadáspontú összetevők olvadnak ki. Ez a vas és a vasszulfid ásványcsoport. A vas migrációba kezd az égitest belsejében, tömzsöket formál.

A bazaltos olvadékok megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vas-és-vas-szulfid parciális kiolvadását a bazaltos komponens parciális megolvadása követi. A bazaltos magmák részben a felszínre ömlöttek, részben a felszín alatt kristályosodtak. A három legismertebb bazaltos akondrit típust a Howarditok, az Eukritek és a Diogenitek alkotják.

Az akondritok osztályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akondritokat a következő osztályokba sorolják:

  • HED meteoritok vagy bazaltos akondritok csoport
    • Howarditok
    • Eukritek
    • Diogenitek
  • Más differenciálódott akondritok
    • Angritok
    • Aubritok (az E kondritok akondritjai)

Forráségitestek, szülő égitestek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindmáig csak néhány forráségitestet lehetett azonosítani az akondritok számára. Az egyik a 4 Vesta kisbolygó, amely a HED akondritoknak (HED meteoritok) lehet a forráshelye, ill. a Vestoid kisbolygókról is származhatnak a töredékek. A másik a 434 Hungaria kisbolygó, amely az E kondritok és az E akondritok (aubritok) forráshelye. Itt is származhatnak a töredékek a Hungaria kisbolygó család kisebb égitestjeiről is. A forráségitestek azonosítása a különböző típusú kisbolygó-színképek alapján történik (lásd erről az S-típusú kisbolygók, M-típusú kisbolygók, V-típusú kisbolygók és E-típusú kisbolygók szócikkeket is).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Akondritok témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5).
  • Sahijpal, S.; Soni, P.; Gagan, G. (2007). "Numerical simulations of the differentiation of accreting planetesimals with 26Al and 60Fe as the heat sources". Meteoritics & Planetary Science 42: 1529-1548.
  • Gupta, G.; Sahijpal, S. (2010). "Differentiation of Vesta and the parent bodies of other achondrites". J. Geophys. Res. (Planets). doi:10.1029/2009JE003525.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]