Vasmeteorit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasmeteorit metszete, melyen jól megfigyelhetők a widmanstätten mintázat sávjai
A hraschinai meteorithullás korabeli rajza, melyet Szigetváron készítettek 1751-ben.
A Hraschina vasmeteorit egyik hullott darabja.
A japán Nemzeti Sarkkutató Intézet (NIPR) antarktiszi meteoritokból összeállított oktatási készletében szereplő pallazit minta vékonycsiszolati szöveti képe

A vasmeteoritok túlnyomórészt nikkel-vas ötvözetekből álló meteoritok.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a kőmeteoritokhoz képest igen ritkák, kb. a megfigyelt meteoritok 5,7%-át teszik ki, a meteorit-gyűjteményekben ennél jóval nagyobb arányban fordulnak elő. Ennek több oka van:

  • A kőmeteoritokkal ellentétben még laikusok számára is könnyen felismerhetők. A napjainkban folyó meteoritkutatások a sivatagokban és a Déli-sarkon sokkal reprezentatívabb mintával szolgálnak.
  • Az időjárásnak sokkal jobban ellenállnak.
  • A légkörbe való belépést nagyobb eséllyel élik túl és jobban ellenállnak az ilyenkor fellépő párolgásnak, így nagyobb az esély, hogy jelentősebb darabra bukkanjanak.

Voltaképp a vasmeteoritok adják az összes ismert meteorit 90%-át, megközelítőleg összesen 500 tonnát. Valamennyi ismert nagyobb meteorit ebből a fajtából származik, köztük a legnagyobb, a Hoba meteorit is.

Eredetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasmeteoritok többsége M típusú aszteroidákból származik, melyek olyan nagyobb ősi aszteroidák magjának maradványai, melyeket becsapódások törtek szét. Jelentős kivétel ez alól a IIE kémiai osztályú vasmeteorit, amely feltehetően a 6 Hebe S típusú aszteroida kérgéből származik.

Kémiai és izotópelemzések azt mutatják, hogy legalább ötven különböző égitestből származnak. Ez azt jelzi, hogy korábban legalább ennyi nagy aszteroida létezett az aszteroida-övben – sokkal több, mint napjainkban.

Osztályozásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétféle osztályozásukat használják.

A régebbi szerkezeti osztályozás a relatív nikkel- és vastartalom alapján történik, melyet polírozás és savval való maratás után lehet megállapítani. A kategóriák:

Az oktahedritek tovább osztályozhatók a Widmanstätten mintájuk alapján.

Egy újabb kémiai osztályozás, mely a nyomelemek arányán alapul, osztályokba sorolja a vasmeteoritokat. Ezen osztályok különféle aszteroidákhoz tartoznak, amelyekből az adott osztályba sorolt meteoritok keletkezhettek. [1]:

Nevezetesebb magyarországi vasmeteoritok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három legnevezetesebb magyarországi vasmeteorit a Hrasina, a Lénártó és a Kaposfüred.

  • Sáros vármegye szekcsői járásában, 1814-ben Lénártó falura meteoriteső hullott, a lénártói meteorit 108,6 kilogramm tömegű megtalált darabjai a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek és ma is ott láthatók. Ekkor jegyzik föl először az IA típusú vasmeteoritot. Scott és Wasson (1976)-os cikkében azonban már IIIA típusként említi a Lénártót a Ni, Ga, Ge, és Ir tartalom alapján.
  • Magyarországhoz is kapcsolódó vasmeteorit a Hrasinai meteorit. A hullás 1751. május 26-án este 6 órakor történt, Zágrábtól északra, a Hrasina nevű község határán, vasárnapi napon, a sétáló közönség szeme láttára. A hrasinai hullás azért jelentős, mert a két első európai olyan meteorithullás volt, melynek alapján a meteoritika tudománya kifejlődött. Ebben a fejlődésben mérföldkő E. F. F. Chladni könyvének a megjelenése. Ebben több hullást is leír igen részletesen, köztük a hraschinait. Különösen fontos ez azért is, mert a hrasinai hullásról nemcsak leírás, de korabeli rajz is fönnmaradt. Ezen megfigyelhető a kis felhő, amelyből a tűzgolyó előtör, a villámok, amelyek a felhőből villannak szét és a közeledve tűzcsóvákat vető tűzgolyó is. Ennek a meteoritnak a kisebbik fele számtalan részre darabolva, Európa több múzeumába került, egy 2,8 kg-os darab a bécsi császári múzeumba (ma Naturhistorisches Museum) került. A bécsi múzeum őre, Paul Partsch és báró Brudern József ebből a meteorit darabból késeket és kardokat készíttetett, melyek pengéi hasonló mintázatúak lettek a damaszkuszi acélból készült kardok mintázatához.

A vasmeteoritok szerepe egy átfogó kis-égitest fejlődéstörténetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdemes az egyes meteorit típusokra úgy gondolni, mint egy öves égitest egyes rétegeire. Ilyen rétegek azokon a nagyobb tömegű kisbolygókon alakulhattak ki, amelyek a radioaktív elemek bomlása során keletkező hőtől fokozatosan fölmelegedtek és részlegesen meg is olvadtak, majd differenciálódtak. Ebben a folyamatban az egyes kis-égitestek különböző fázisokig jutottak el. Másrészt a kis-égitesten belüli tartományok is átmeneteket képeznek. Ilyen átmeneti tartomány töredékei a kő-vas meteoritok: a pallazit és a mezosziderit. A pallazitokban a vas folytonos tartományt képez és csak kis szemcsék formájában ül a vasban néhány szép olivin vagy piroxén kristály.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-XÖ, 963 00 6315 8)
  • Bérczi Sz., Gucsik A., Hargitai H., Józsa S., Kereszturi Á., Nagy Sz., Szakmány Gy. (szerk. *Bérczi Sz.) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)
  • Scott, E. R. D.; Wasson, J. T. (1976): Chemical classification of iron meteorites. VIII - Groups IC, IIE, IIIF and 97 other irons. Geochimica et Cosmochimica Acta, vol. 40, Jan. 1976, p. 103-115.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasmeteorit témájú médiaállományokat.
  • A kaposfüredi meteorit azonosítása
  • Ursula B. Marvin (2007): Ernst Florens Friedrich Chladni (1756-1827) and the origins of modern meteorite research. Meteoritics and Planetary Science, 42, 2007 Spet. pp. B68.