Hirajama Kijocugu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hirajama Kijocugu
(平山清次)
Született 1874. október 13.
Szendai
Elhunyt 1943. április 8. (68 évesen)
Állampolgársága japán
Foglalkozása csillagász
Iskolái Tokió Egyetem

Hirajama Kijocugu (平山 清次HepburnKiyotsugu Hirayama?) japán csillagász, akit a kisbolygók pályáinak vizsgálati eredménye alapján tartanak számon a csillagászati kutatásban.

Jelentősége[szerkesztés]

Az égitestek pályáit a Naprendszerben az úgynevezett pályaelemek alapján is csoportosítani lehet. Ezt a munkát végezte el Hirajama a kisbolygók pályáinál. Azt találta, hogy a kisbolygópályák bizonyos típusok körül csoportosulnak. A kisbolygó csoportokat egyik tipikus képviselőjükről nevezte el. Az így kialakított kisbolygó csoportokat Hirajama-féle kisbolygócsaládoknak nevezték el.

Hirayama a következő családokat határozta meg az a félnagytengely, az i pályahajlás és az e excentricitás alapján:

  1. Themis-család
  2. Eos-család
  3. Coronis-család
  4. Maria-család
  5. Phocaea-család
  6. Flora-család

A kisbolygók pálya szerinti osztályozását később továbbfejlesztették. D. Brouwer (1951-ben), J. R. Arnold (1969-ben) tett közzé újabb kisbolygó-családokat. 1970-ben, a Palomar-Leyden kutatás eredményeként, C. J. von Houten bővítette a kisbolygócsaládok körét. Pályarezonanciák alapján bevezették a Hungaria, a Hilda és a Thule-családot is.

Ezek közül a legismertebb a Hungaria kisbolygótípust alkotó család. Névadója a 434 Hungaria kisbolygó. A Hungaria-típusú kisbolygók alkotják a kisbolygóöv belső szélét, míg a külső szélén a Jupiter pályájával Lagrange-ponti kapcsolatban lévő Trójaiak alkotják, melyek az L4 és L5 Lagrange-pont környezetében találhatók.

Az egyik további osztályozási szakasz J. G. Williams nevéhez fűződik. J. G. Williams a Jet Propulsion Laboratory munkatársa volt a California Institute of Technologyn. Egyik 1991-es közleményében már több, mint 100 kisbolygócsaládról tesz említést. A számítógépes technika jelentős mértékben kiterjeszthetővé tette a pályaelemek összehasonlításáról Hirajama által megkezdett módszert.

Néhány tudományos életrajzi adat[szerkesztés]

Hirajama a tokiói csillagvizsgálóban dolgozott. Első munkája az 1901-es szumátrai napfogyatkozásról szól.[1] 1910-ben a Halley-üstökösről írt közleményt. Első kisbolygópályákkal foglalkozó közleménye a tokiói Annales de l'Observatoire astronomique de Tokyo folyóiratban 1917-ben jelent meg. Ezt követte több közlemény a kisbolygók középmozgásáról, majd 1918-ban a The Astronomical Journal-ban híres, gyakran hivatkozott cikke a kisbolygó-családokról.

Emlékezés Hirajama csillagászra[szerkesztés]

A Holdon Hirajama-krátert neveztek el róla, és egy kisbolygó is, az 1999 Hirayama, az ő nevét viseli.

Irodalom[szerkesztés]

  • Hirayama K. (1901): Halley's Comet in Japanese History. The Observatory, Vol. 33, p. 130-133.
  • Hirayama K. (1918): Groups of asteroids probably of common origin. Astronomical Journal, vol. 31. iss. 743, p. 185-188.
  • Brouwer, D. (1951): Secular variations of the orbital elements of minor planets. Astronomical Journal, Vol. 56, p. 9.
  • Arnold, J. R. (1969): Asteroid Families and "jet Streams". Astronomical Journal, Vol. 74, p. 1235.
  • van Houten, C. J. (1971): Descriptive Survey of Families, Trojans, and Jetstreams. Physical Studies of Minor Planets. (Proc. of IAU Colloq. 12) Tucson, AZ, March, 1971. (Gehrels, T. Ed.). NASA SP-267, p.173-175.
  • Williams, J. G. (1971): Proper Elements, Families, and Belt Boundaries. Physical Studies of Minor Planets. (Proc. of IAU Colloq. 12) Tucson, AZ, March, 1971. (Gehrels, T. Ed.). NASA SP-267, p.177-181.
  • Williams, J. G. (1992): Asteroid families — An initial search, Icarus 96, pp. 251–280.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. The SAO/NASA Astrophysics Data System. (Hozzáférés: 2009. február 16.)