Hszü Fu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hszü Fu
徐福
Hszü Fu (Xu Fu) portréja
Hszü Fu portréja
Született i. e. 255
Csi 齊 állam (ókori Kína)
Elhunyt ismeretlen
Állampolgársága Csin-dinasztia
Nemzetisége Csi 齊 állambeli
Csin 秦 alattvaló
Foglalkozása udvari orvos, mágus, utazó, felfedező
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszü Fu
徐福
témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Kínai átírás
Hagyományos kínai 徐福 vagy 徐巿
Egyszerűsített kínai 徐福 vagy 徐巿
Mandarin pinjin Xú Fú
Wade–Giles Hsu2 Fu2
Koreai átírás
Hangul 서복
Handzsa 徐福 vagy 徐巿
McCune–Reischauer Seo Bok
Átdolgozott Seo Bok
Japán átírás
Kana じょふく
Kandzsi 徐福 vagy 徐巿
Hepburn Jofuku

Hszü Fu (kínaiul: 徐福 vagy 徐巿; adott neve: Csün-fang 君房;[m 1] Csi 齊 állam, i. e. 250 – ?) udvari orvosként és mágusként szolgált a Csin udvarban. Kína első császára, Csin Si Huang-ti két ízben küldte tengeri expedícióra, hogy felkutassa számára az örök élet elixírjét. A Keleti Tengeren tett két utazására i. e. 219 és i. e. 210 között került sor, de a második útról sohasem tért vissza. Egyes, későbbi történeti források tudni vélik, hogy hajóival elérte a mai Japánt, és feltehetően ott is halt meg. Kultusza Japánban is ismert.

Útjai[szerkesztés]

Hszü Fu életének részleteiről alig árulnak el valamit a kínai krónikák. Személyével kapcsolatban csak útjai kapcsán tesznek említést. Elsőként alighanem a nagy történetíró, Sze-ma Csien tudósít róla művében, A történetíró feljegyzéseiben. Alakja az Első Császár életét és uralkodását bemutató 6.,[1] valamint a Huajnan és Hengsan királyainak életrajzát (Huajnan Hengshan lie-csuan 淮南衡山列傳) tartalmazó 118. fejezetekben[2] bukkan fel. Innen tudható, hogy Kínát a történelem során először egyesítő Csin Si Huang-ti olyannyira rettegett a haláltól, hogy már-már megszállottan kereste a halhatatlanság varázsszerét, az örök élet csodás elixírjét (csi-jao 奇藥 vagy sen-jao 神藥). Ezzel kapcsolatban egy Lu mester (Lu seng 盧生) nevű mágusával konzultált, aki mesélt neki a három csodálatos hegyről (szigetről), Penglajról 蓬萊, Fangcsangról 方丈 és Jingcsouról 瀛洲, a halhatatlanok (hszien-zsen 僊人) lakhelyeiről, ahol megtalálható az örök élet varázsszere.[3]

Hszü Fu tengeri expedíciójának ábrázolása Utagava Kunijosi japán festőművész festményén (1839-1841).
Hszü Fu tengeri átkelésének ábrázolása egy régi japán fametszeten (徐福渡来の画).

A császár késlekedés nélkül megbízta udvari mágusát (fang-si 方士), Hszü Fut, hogy több ezer fiatal lánnyal és fiúval hajókkal induljanak a keleti tengerre, felkutatni a csodás szigeteket, és megszerezni a halhatatlanságát biztosító varázsszert. Mindez, a császárként történő uralkodása 3. évében, vagyis i. e. 219-ben történt. Hszü Fu csak jó néhány év múlva tért vissza üres kézzel. A császári audiencián beszámolt arról, hogy egy idő után a továbbhaladásukat „óriás szörny hal” (ta-csiao-jü 大鮫魚)[m 2] akadályozta. Kérte az uralkodót, hogy bocsásson a rendelkezésére biztoskezű íjászokat, hogy azok segítségével megismételhesse az expedíciót. Éjjel a császár álmában az emberi arcú tenger istenével (haj-sen 海神) harcolt. Másnap az udvari álomfejtő közölte vele, hogy az álom jelentése az, hogy a gonosz isten legyőzhető. A császár ezen felbuzdulva, költséget nem kímélve felállíttatta az újabb expedíciót, amelyen ezúttal ismétlő számszeríjakkal[m 3] felszerelt katonák is részt vettek azzal a paranccsal, hogy végezzenek a tengeri szörnnyel. Az i. e. 210-ben útnak indult második tengeri expedíciót ezúttal is Hszü Fu vezette. A nagy történetíró, az expedíció indulását követően alig több mint száz évvel úgy tudta, hogy a flotta Langja 瑯邪 (egykori körzet a mai Santung és Csiangszu tartományok határán) érintésével észak felé indult, majd elérte a Santung-félsziget legkeletibb csücskén található Csengsant 成山, és többé nem látták.[4] A császár ezt követően pár hónappal, még ebben az esztendőben, szeptember 10-én elhunyt, amikor is saját maga, személyesen kereste az örök élet elixírjét a keleti tengerparton.

A legendabeli Penglaj-hegy, ahol a halhatatlanok élnek.

A történetíró feljegyzéseinek 108. fejezetében némi eltérés található. Az itt olvasható történetben egy „isteni különleges lény” (sen-ji-vu 神異物) szerepel az „óriás szörny hal” helyett, az örök élet elixírjét pedig a gyakoribb sou-jao 壽藥 néven említi a szerző. Érdekes eltérés, hogy ebben a változatban Hszü Fu az első tengeri útja alkalmával megtalálta a halhatatlanok szigetét. Visszatérve beszámol a császárnak arról, hogy a tenger közepén találkozott a nagy tengeristennel (haj-sen 海神). A tengeristen töviről-hegyire kikérdezte Hszü Fut, majd közölte vele, hogy láthatja ugyan a hőn áhított csodás növényt, de el nem viheti. Ezt követően, az istennel együtt délkelet felé vették az útjukat, és elérkeztek Penglaj szigetére. Hszü Fu megpillantotta a szigeten álló Cse-cseng palotát (Cse-cseng kung 芝成宮), melynek kapuja előtt bronzszínű és sárkányformájú lények őrködtek, akik fénysugaraikkal beragyogták az eget. A palotában Hszü Fu alázatosan esdekelt a tengeristennek, hogy elvihesse a csodaszert a császárnak, de a tengeristen cserébe azt kérte, hogy előbb hozzon neki nemes ifjakat, szűz leányokat és mesterembereket. A császár Hszü Fu beszámolója hallatán a második expedícióra már háromezer fiatal férfit és leányt küldött, mindenféle mesteremberrel együtt, akik élelemmel alaposan felpakolva indultak útnak. A hajók állítólag eljutottak valamiféle „lapos síkságra és széles mocsaras” (ping jüan kuang cö 平原廣澤) vidékre, ahol Hszü Fu kinevezte magát királynak, és soha többé nem tértek vissza.[5]

Későbbi források, mint például A három királyság regényes története (Szan kuo cse 《三國志》)[6] és a Kései Han-dinasztia hivatalos történeti műve, a Hou Han su[7] tudni véli, hogy Hszü Fu expedíciója végén egy bizonyos Tancsounál 亶州 kötött ki, ilyen nevű helység azonban más forrásokból nem ismert, így csak találgatni lehet, hogy a források szerzői miféle helyre gondoltak, és hogy egyáltalán honnan származtak az értesüléseik.

Legendája[szerkesztés]

Hszü Fu feltételezett útvonala, melynek végén elérhette a japán szigeteket.

Az eltűnt expedíció története már régóta találgatásokra ad okot. Kínában már a 10. században megjelent az a felvetés, hogy Hszü Fu Japánban ért partot. A Szung-kor kiváló irodalmára és művésze Ou-jang Hsziu (1007-1072) a Dal a japán kardról (Zsipen tao kö 日本刀歌) című költeményében már tényként hivatkozik arra, hogy Hszü Fu eljutott Japánba, hajóin azokkal a könyvekkel, amelyeket kimenekített az országból. amikor a zsarnok uralkodó elrendelte a nagy könyvégetést.[8]

Japán forrásban először 1339-ben esik szó Hszü Fu tengeri átkeléséről, a Dzsin nó sótóki 《神皇正統記》 című műben, bár arról, hogy a Csin-dinasztia kapcsolatban állt a japán szigetekkel már a 8. századi művekben is tesznek említést.

Manapság mind Kínában, mind Japánban igen népszerű elmélet, hogy Hszü Fu ténylegesen eljutott a japán szigetekre, ahol ekkoriban a kb. i. e. 14 000-ben kezdődött Dzsómon-kor őslakóival találkozhatott. A csiszoltkő-korszaki kultúrával rendelkező bennszülöttekre nyilvánvalóan hatással volt a fejlett, a fémeszközöket ismerő kínaiak megjelenése, akik között számos mesterember is akadt. Az elmélet egyik bizonyítékaként azt szokták felhozni, hogy a több mint tízezer éven át létezett, a japánok közvetlen elődeinek tekintett Dzsómon-kori őskultúra, valamikor i. e. 300 körül érhetett véget, és ekkor vette kezdetét a Jajoi-kor kor, amely kb. i. sz. 300-ig tartott, és már ismerték a bronzöntést és a vaskészítés technológiáját.[9] Sőt olyan hipotézis is született, amely szerint Hszü Fu expedíciója végül valahol Amerika partjainál vetett horgonyt.[10]

Azt is valószínűsítik, hogy a korai japán mitológiában szereplő földművelés, gyógyszer- és selyemkészítés stb. isteninek alakját Hszü Fu, illetve társai inspirálhatták. Sőt, a kínai történész, Vej Ting-sheng 衛挺生 (1890-1977) az eredetileg 1953-ban, kínaiul megjelent, majd az 1977-es japán kiadást követően Japánban is népszerűvé vált könyvében nem kevesebbet állít, minthogy Dzsimmu-tennó 神武天皇, Japán mitikus uralkodója, az „isteni harcos”, akinek a trónra lépésétől (i. e. 660) számítják a japán állam megalapítását valójában Hszü Fu volt.[11]

Emléke[szerkesztés]

Hszü Fu szobra Vejhajban (Santung, Kína).
  • A Hszü Fu tiszteletére, 1988-ban állított templom és templomkert a Csiangszu tartománybeli Lienjünkang 連雲港 várostól 50 km-re északra található.[12]
  • Tokugava Jorinobu (1602–1671) 徳川 頼宣 daimjó a Vakajama 和歌山 prefektúrában található Singú 新宮 városában megépíttette Hszü Fu (Dzsofuku) sírját, amely ma a Dzsofuku-parkban látogatható turisztikai látványosság.[13]
  • A Hszü Fu 徐福 név japán olvasata: Dzsofuku, amely régóta családnévként is használatos Japánban, az eredetét pedig Hszü Fura vezetik vissza.
  • Darvasi László A lojangi kutyavadászok című elbeszélésgyűjteményének „Az örök élet titka” című darabjában ekként idézi meg Hszü Fu alakját:

„Hszü fu ritkán szóló, sebhelyes arcú tengerész volt, ő fogta a legtöbb cápát a birodalomban, és akár egy napon át képes volt az öklében tartani a tengervizet, hogy abból egy csepp sem veszett kárba. A tapasztalt hajós azt ígérte a császárnak, hogy fölkutatja a halhatatlanok legendás szigetét, és megszerzi tőlük az örökkévalóság elixírjét. Hszü fu a birodalom három legszebb, legjobban fölszerelt hajóját kapta. Évekkel ezelőtt hajózott ki. Azóta nem jött hír felőle. Egyszer néhány elfogott kalóz dadogott valamit három szellemhajóról, melyek gomolygó ködöt és néma viharokat vonva maguk után haladnak az óceánon, de nyilván nem mondtak igazat, csak hogy az életüket mentsék a remény hazug táplálásával.[14]

Hatása a népszerű kultúrában[szerkesztés]

  • A Naruto című japán animeben Hszü Fu (Dzsofuku) nevét viseli az egyik gyógynövény, a Dzsofuku virág (Dzsofukubana 徐福花).[15] Ugyanitt szerepel továbbá a Dzsofuku-erdő (Dzsofuku no Mori 徐福の森),[16] valamint a Dzsofuku-hegy (Dzsofuku-jama 徐福山).[17]
  • Hszü Fu alakját felidézik a Marvel Comics Amerika Kapitány képregényének "Hail Hydra" sorozatának 3. részében.[18]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Hszü Fu adott nevét (ce 字) a Haj nej si csou csi 《海內十洲記》 című mű egyik részletére hivatkozva Joseph Needham közli, lásd Needham 1974, 123. o.
  2. Needham értelmezése szerint „nagy cápák” (great sharks) akadályozták az expedíciót a továbbhaladásban; lásd: Needham 1971, 552. o.
  3. Needham értelmezése szerint a lien-nu 連弩 „ismétlő számszeríjpadok” (multiple-bolt arcuballistas); lásd: Needham 1971, 552. o.

Források[szerkesztés]

  1. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  2. Lásd:《淮南衡山列傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  3. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  4. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  5. Lásd:《淮南衡山列傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  6. Lásd:《三國志》 - 《吳主傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  7. Lásd:《後漢書》 - 《東夷列傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  8. Lásd:日本刀歌 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  9. Needham 1971 553. o.
  10. Needham 1971 553. o.
  11. Ei 1977
  12. Lásd:徐福祠 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  13. Lásd:Jofuku Park (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  14. Lásd:Az örök élet titka (részlet) (magyar nyelven). Darvasi László. (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  15. Lásd:Jofuku Flower (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  16. Lásd:Jofuku Forest (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  17. Lásd:Mount Jofuku (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  18. Lásd:Captain America: Hail Hydra (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 20.)

Irodalom[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Xu Fu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 徐福 című kínai Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]