Hosszúhullám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hosszúhullámok (angolul longwave, jelölése: LW) olyan elektromágneses hullámok, melyek vivőfrekvenciája a 30–300 kHz, hullámhossza az 10–1 km tartományba esik. Emiatt olykor „kilométeres sáv”-nak is nevezik.

A hosszúhullámok felületi hullámok útján, a Föld görbületét követve (kellő adóteljesítmény esetén) nagy távolságra terjednek. (Például a Szovjetunió nagy területének besugárzásához hosszúhullámú adókat is használtak, ez az oka, hogy a hajdanán közismert Szokol zsebrádiók a hosszúhullámú sávot is vették.)

Hosszúhullám alatt általában olyan rádiósugárzást értünk, melynek frekvenciája kisebb, mint 540 kHz. Az alsó érték nincs meghatározva, de általában 5 kHz alatt adásra már nemigen használható. Egyes kereskedelmi rádiókészülékekben 150 kHz a beállítható sáv alsó határa.

A hosszúhullám keletkezése alapján lehet mesterséges vagy természetes eredetű.

A hosszúhullámú vétel egyik problémaforrása az elektromos zaj, ami az elektromos készülékekből, villanymotorokból, nagyfeszültségű vezetékekből ered. Ezektől a berendezésektől sokszor 500-1000 méterre is el kell távolodni, ha például a Föld természetes eredetű rádióhangjait akarjuk hallani.

Hosszúhullámú természetes rádióforrás lehet bármely zivatarfelhő, az ionoszféra, a sarki fény és még számos más mechanizmus. A zivatarok során keletkező villámokat több száz km távolságból is érzékelni lehet.

A vétel erősségét javítja a nagy vízfelület, ami a tengerpartokra jellemző. Éjszaka akár több ezer km távolságból is lehetséges egyes adóállomások vétele. A vétel télen jobb, mint nyáron.

A közép- és rövidhullámtól eltérően a frekvenciakiosztás nem annyira szigorúan meghatározott, sokszor egy-egy sávot egymástól eltérő célokra használnak.

155 kHz alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem hatol át jól az ionoszférán, az elnyelődés túl nagy mértékű, még téli éjszakákon is. A jelek felületi hullámokon több ezer km-re is eljutnak, de ehhez nagy adóteljesítmény szükséges. Az 50 kHz alatti jelek még a tengervízbe is behatolnak, ezért a nagyobb államok hadseregei előszeretettel használják, elsősorban a tengeralattjárókkal való kommunikációra.

Az amerikai Omega navigációs adók megtalálhatók a 10,2, 12, és 13,6 kHz-en. Az orosz tengerészet hasonló rendszerének frekvenciája: 15,62 kHz.

Az amerikai légierő FSK-módú kommunikációs rendszert üzemeltet a 29,5 és a 37,2 kHz frekvenciákon. Ezt a rendszert azért hozták létre, hogy nukleáris csapás esetén tartalékként szolgáljon, ha a robbanások következtében az ionoszférában való hullámterjedés használhatatlanná válik. Különböző FSK-állomások találhatók a tengeralattjárókkal és a hajókkal való közvetlen kommunikáció céljára.

Ebben a sávban üzemelnek a pontosidő-jelet kódolva sugárzó adók is (például a Németországban működő DCF77 adó (77,5 kHz), ami Magyarországon is jól fogható). További hasonló adók: 60 kHz: Anthorn, Egyesült Királyság, 60 kHz: WWVB, Fort Collins, Boulder, Colorado, USA, 40 kHz: JJY, Fukusima, Japán.

Magyarországon 135,7 és 137,8 kHz között a CEPT engedéllyel rendelkező rádióamatőrök használhatják legfeljebb 1 watt teljesítménnyel (másodlagos jelleggel).

150 és 175 kHz között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USA-ban a légierő „felületi terjedésű vészhálózata (GWEN)” csomagkapcsolt hálózatot üzemeltet ebben a sávban nukleáris háború esetén. Az adók jelenleg tartalék üzemmódban, de folyamatosan üzemelnek, jól megkülönböztethető a „reszelős, érdes” hangjuk.

155 és 281 kHz között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

AM műsorszórásra használatos Európában és Ázsia egyes részein. Európában sok, nagy teljesítményű adó üzemel ebben a sávban (akár 1 megawatt, vagy még nagyobb adóteljesítménnyel). Ezek az adók képesek adásukkal még egy nagyobb országot is (mint Franciaország vagy Németország) lefedni 24 órán keresztül.

Bár ezen a frekvencián az ionoszférikus terjedés nem a legjobb, a nagy teljesítmény miatt az ilyen adók az óceán túlsó partjának partvidékén is jól hallhatók ősszel és télen, különösen a helyi napnyugtától 0600 UTC-ig.

Néhány hosszúhullámú adóállomás Oroszország ázsiai területéről jól hallható a USA Csendes-óceáni partvidékén is a helyi napkelte előtt 1 óráig.

160 és 190 kHz között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USA-ban ez a sáv nyitott az engedély nélküli kísérleti adások számára. Az adóteljesítményt azonban 1 wattban maximálják, a legnagyobb antennahossz (a betáplálási vonalat is beleértve) nem lehet több 20 méternél (50 láb). Bármilyen adási mód használható. Kedvező terjedési viszonyok esetén az ilyen lowfer állomás több száz km-ről is hallható.

200 és 430 kHz között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban navigációs irányként használatos. Ezek az állomások folyamatosan ismételgetik Morse-kódban a hívójelüket. Ezeket a hívójeleket másként értelmezik, mint a nemzetközi hívójeleket. A hívójel sokszor utal az állomás létesítési helyére. (például: "FT" a texas-i Fort Worth állomás hívójele, ami 365 kHz-en üzemel).

430 és 500 kHz között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétoldalú Morzekódú összeköttetésre használatos a tengeren lévő hajók és a parti állomások között. A parti állomásoknak 3 betűből álló hívójelük van, a hajóké 4 betűs. A hívójelek nemzetközi kiosztásúak. Az ebben a sávban hallható állomások száma rohamosan csökken, ahogy a hajózási kommunikáció áttevődik a műholdas- és a rövidhullámú összeköttetés irányába. 1999 után már nem követelik meg a nemzetközi vizeken közlekedő hajókon szolgáló rádiósoktól a Morzekód ismeretét. Valamint a legtöbb középfrekvenciás fokozatú rádióvevő középfrekvenciája is ebben a tartományban található (455 v. 465 kHz).

500 kHz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi hajózási vészhívó frekvencia volt 1999-ig, amit Morzekóddal használtak. 1999 februárja óta a hajók és a parti állomások beszüntették a frekvencia állandó figyelését, addig kötelező volt.

500 és 540 kHz között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok, különböző irányadó és állomás használja. Egy érdekes frekvencia az 518 kHz, amit a hajózási biztonság és navigáció céljára tartanak fenn (FSK-üzemmódban). A rendszer NAVTEX néven ismert. Időjárásjelentést, valamint eltűnt és késedelmes hajókról szóló közleményeket közvetít.

Az 530 kHz frekvenciát USA és Kanada út- és közlekedési információk továbbítására használja, az adók kis teljesítménnyel sugároznak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]