Hongkong gazdasága
Hongkong gazdasága a kínai kormányzattól függetlenül működik. A város egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, szolgáltatóiparra épülő kapitalista gazdasággal, melyet alacsony adóterhek és a szabadkereskedelem jellemez. Hongkong gazdaságát Milton Friedman korábban a laissez-faire kapitalizmus legnagyobb kísérletének tekintette.[1] A gazdasági szabadság mértékét (Index of Economic Freedom) vizsgáló Heritage Foundation szerint 2012-ben Hongkong gazdasága a világon a legszabadabb,[2] a város 1995 óta minden évben elnyerte ezt a címet.[3] A régió számos nagyvállalatának központja Hongkongban található.[4] Gazdaságának gyors növekedése miatt az ázsiai tigrisek között tartják számon.
Történeti áttekintés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1961 és 1997 között Hongkongban a GDP 180-szorosára emelkedett, az egy főre jutó GDP pedig 87-szeresére.[5][6][7]
A második világháborút követően a városállam gazdaságát az exportra termelő ipar gyors fejlődése jellemezte, az 1980-as években azonban a szolgáltatóipar vette át a vezető szerepet.[8]
A hongkongi kormányzat jórészt passzív szerepet játszik a gazdaság alakításában, szinte egyáltalán nem avatkozik be a kereskedelem szabályozásába. A gazdaság fejlődését a piaci erők és a magánszektor határozza meg. A „pozitív be nem avatkozás” politikáját Hongkong egészen 2006-ig követte.[9][10]
Hongkong többek között a pénzügyi, informatikai, valamint üzleti konzultációs szolgáltatások területén kiemelkedő szerepet tölt be.[11] Bár a kormányzati beavatkozás minimális, 1997 óta növekvő tendenciát mutat, bevezették például az exporthitel-garanciát, a kötelező nyugdíjrendszert, a minimálbért és a jelzálogtámogatást.[1]
Tőzsde
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hongkongi értéktőzsde a hetedik legnagyobb a világon, piaci kapitalizációja 2012 áprilisában elérte a 2607 milliárd amerikai dollárt.[12] 2009-ben a világ IPO-tőkéjének 22%-a Hongkongban összpontosult, ezzel megelőzte a New York-i és a sanghaji tőzsdét is,[13] valamint itt lehetett a legkönnyebben tőkét szerezni.[11]
A hongkongi dollárt 1983 óta az amerikai dollárhoz kötik.[14] 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt.[15]
Mezőgazdaság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hongkongban meglehetősen kevés a megművelhető földterület, mindössze 18 km²,[16] és erőforrásokban sem gazdag, így a nyersanyagokat és az élelmiszereket nagyrészt importálni kényszerül. A mezőgazdasági tevékenység elenyésző, a GDP 0,1%-át teszi ki és leginkább minőségi élelmiszerre (zöldségek, sertés, baromfi; a lankásabb domboldalakon gyümölcsfák[16]) és virágtermelésre (kardvirág, krizantém, liliomfélék, lótuszvirág[16]) korlátozódik.[11]
2010-ben a helyi termelés összértéke 615 millió HKD volt, a helyi gazdák a zöldségfogyasztás 3%-át, az élő baromfi 56%-át és az élő sertés 6%-át tudták fedezni. A helyi halászok az elfogyasztott tengerihal-mennyiség 18%-át, az édesvízihal-mennyiség 4%-át adják. 2010-ben mintegy 168 000 tonna halat (főképp abroncshal, makréla, nagyszemű tonhal, pomfret, croaker) fogtak a helyi halászok.[16]
Ipar
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hongkong ipara az 1980-as évektől kezdve jelentősen átalakult, a jelentős munkaerőt vagy földterületet igénylő ágazatok Kína déli részére, vagy más ázsiai országokba települtek át. A Hongkongban maradt ipar főképpen fogyasztási cikkeket, ruhaneműt, textilt, játékokat és ékszereket gyárt. Az ipar 2010-ben a GDP-nek csak 1,8%-át tette ki és a lakosság 3,4%-át foglalkoztatta, a cégek többsége 100 főnél kevesebb munkavállalót alkalmaz. A nagy cégek szinte kivétel nélkül Kínában gyártanak, Hongkongban csak a központjuk található.[17]
Szolgáltatások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hongkong GDP-jének több mint 90%-át a szolgáltatóipara adja, 2000 és 2010 között a részesedése 5%-ot nőtt. A legnagyobb növekedés a pénzügyi szektorban, a biztosítási szektorban, az ingatlanpiacon, az üzleti, szállodai és élelmezési szolgáltatások terén következett be. 2010-ben 106,4 milliárd amerikai dollár értékű szolgáltatást exportált a város, ami a GDP 47,4%-a. Ez főképp a kereskedelmet és az utaztatási szolgáltatásokat foglalja magában.[18]
Kereskedelem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kereskedelem szempontjából Hongkong a 11. helyen áll a világon,[19] a világ legnagyobb reexportőre,[20] évről évre növekvő exporttal.[11] Hongkong legfőbb kereskedelmi partnere Kína, az USA és Japán.[21] Földrajzi elhelyezkedése miatt olyan logisztikai infrastruktúrát tudott kiépíteni, aminek köszönhetően a világ második legforgalmasabb teherkikötőjével rendelkezik, nemzetközi légi teheráruforgalmát tekintve pedig első a világon.[11]
Munkaerő
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2011-ben Hongkongban 3,7 millió munkavállalót tartottak számon, 53,1%-uk férfi, 46,9%-uk nő. Ez a lakosság csaknem 60%-át jelenti a 15 évnél idősebbeket tekintve.[22] A munkanélküliek aránya 2011-ben 3,4% volt, ez a mutató évek óta csökken.[23]
2011. május 1. óta a minimálbér összege 28 HKD/óra. A kereskedelemben dolgozók átlagjövedelme 14 773 HKD, az iparban dolgozók átlagbére 347 HKD/óra.[22]
A munkavállalás alsó korhatára 13 év, a 13-14 év közötti gyerekek nem ipari jellegű részmunkaidős munkát végezhetnek. A 15-17 év közöttiek napi 8, heti 48 óránál nem dolgozhatnak többet.[22]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "End of an experiment". The Economist (angol nyelven). 2010. július 15. Hozzáférés: 2012. május 28..
- ↑ "Hong Kong" (PDF) (angol nyelven). Index of Economic Freedom. 2012. március 26. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 28..
- ↑ "Hong Kong ranked world's freest economy for 18th consecutive year" (angol nyelven). Goverment of Hong Kong. 2012. január 12. Hozzáférés: 2012. május 28..
- ↑ Bromma, Hubert (2007). How to Invest in Offshore Real Estate and Pay Little Or No Taxes (angol nyelven). McGraw-Hill Professional. 161. o. ISBN 978-0-07-147009-4.
- ↑ Preston, Peter Wallace; Haacke, Jürgen (2003). Contemporary China: The Dynamics of Change at the Start of the New Millennium (angol nyelven). Psychology Press. 80–107. o. ISBN 978-0-7007-1637-1.
- ↑ Yeung, Rikkie (2008). Moving Millions: The Commercial Success and Political Controversies of Hong Kong's Railways (angol nyelven). Hong Kong University Press. 16. o. ISBN 978-962-209-963-0.
- ↑ "The Global Financial Centres Index 1 Executive Summary" (PDF) (angol nyelven). City of London. 2007. március. 6. o. 2007. június 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2007. április 12..
- ↑ Tsang, Donald (2009. szeptember 18.). "Big Market, Small Government" (Press release) (angol nyelven). Hong Kong Government. 2008. december 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. október 6.. Archiválva 2008. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben "Archivált másolat". 2008. december 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. június 15..
- ↑ "Hong Kong 10 Years Later" (angol nyelven). The Lion Rock Institute. 2007. 2011. augusztus 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 27..
- ↑ "The World's Most Competitive Financial Centers" (angol nyelven). CNBC. Hozzáférés: 2009. október 30..
- 1 2 3 4 5 "Hong Kong: A Symphony of Lights | Thomas White International". Thomaswhite.com. 2009. október 16. 2010. november 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. november 28..
- ↑ "World Federation of Exchanges – Statistics/Monthly, 2012 April" (angol nyelven). World Federation of Exchanges. 2014. augusztus 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 29..
- ↑ "Hong Kong IPOs May Raise Record $48 Billion in 2010, E&Y Says" (angol nyelven). Bloomberg. 2012. május 28. Hozzáférés: 2012. szeptember 17..
- ↑ Hong Kong's Linked Exchange Rate System (PDF) (angol nyelven). Hong Kong Monetary Authority. 33. o. 2012. március 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2010. október 6..
- ↑ "Triennial Central Bank Survey: Report on global foreign exchange market activity in 2010" (PDF). Monetary and Economic Department (angol nyelven). Nemzetközi Fizetések Bankja: 12. 2010. Hozzáférés: 2011. október 15..
- 1 2 3 4 "Agriculture and Fisheries" (PDF) (angol nyelven). Government of Hong Kong. 2012. Hozzáférés: 2012. július 10..
- ↑ "Trade and Industry" (PDF) (angol nyelven). Government of Hong Kong. Hozzáférés: 2012. július 10..
- ↑ "Hong Kong as a Service Economy" (PDF) (angol nyelven). Government of Hong Kong. 2012. Hozzáférés: 2012. július 10..
- ↑ "About Hong Kong" (angol nyelven). Hong Kong Government. 2006. 2008. január 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 1..
- ↑ "The Panama Canal: A plan to unlock prosperity". The Economist. 200-12-03. Hozzáférés: 2009-12-04.
{{cite news}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ "Hong Kong" (angol nyelven). CIA World Factbook. 2012. március 29. 2009. május 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 10..
{{cite web}}: More than one of|archivedate=és|archive-date=specified (súgó); More than one of|archiveurl=és|archive-url=specified (súgó) - 1 2 3 "Employment" (PDF) (angol nyelven). Government of Hong Kong. Hozzáférés: 2012. július 10..
- ↑ "Hong Kong Monthly Digest of Statistics" (PDF) (angol és kínai nyelven). Census and Statistics Department, Hongkong. 2012. 2012. október 25. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 28..
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link)
