Ugrás a tartalomhoz

Hoff Miklós

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hoff Miklós
Született1906. január 3.[1][2]
Magyaróvár
Elhunyt1997. augusztus 4. (91 évesen)[3][1][2]
Stanford
Állampolgársága
Foglalkozása
  • mérnök
  • fedélzeti mérnök
  • repülőmérnök
Iskolái
KitüntetéseiASME Medal (1974)
SablonWikidataSegítség

Hoff Miklós (Nicholas Hoff ) (Magyaróvár, 1906. január 3.Stanford, Kalifornia, 1997. augusztus 4.) magyar gépészmérnök, fizikus, repülőgép-tervező, egyetemi tanár.

Életpálya

[szerkesztés]

Apja Hoff Mór orvos, fogorvos, aki a korabeli Magyaróvár legmodernebb fogorvosi rendelőjét mondhatta magáénak. Édesanyja Meller Lenke. 1914-ben költöztek Budapestre, ahol a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, angol és német nyelvleckéket hallgatott. Iskolatársai voltak, többek között: Doráti Antal, Teller Ede, Kármán Tódor, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Neumann János.

Gépészmérnöki diplomáját a zürichi egyetemen szerezte. 1929-1937 között a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek repülőgép- és motorgyárában dolgozott. A konstrukciós osztályon felelős volt a statikai számításokért. Tevékenyen részt vett a WM–15 (futárgép),- WM–16 Budapest (felderítőgép),- WM–20 (kétfedelű gyakorlógép) és WM–21 Sólyom (közel-felderítőgép) típusok tervezésében. Halász Andor betegeskedésének idején az osztály vezetője volt. 1938-ban meghívták Amerikába, hogy kísérleteket végezzen. A második világháború kitörése miatt nem tért haza. 1939-ben a kaliforniai Stanford Egyetemen folytatta tanulmányait, a szerkezeti stabilitás témakörében. 1940-1957 között Brooklynban a Politechnikai Intézet tanára, majd professzora. 1942-ben doktorált. A Szputnyik–1 fellövésével keltette sokk hatására 1957 végén létrehozták a Stanford Egyetem Aeronautikai és Asztronautikai Intézetét. Kármán Tódor javaslatára kinevezték az intézet igazgatójának. 1962-től az intézet tanszékként működött tovább.

Kutatómunkája

[szerkesztés]

Repülőgépek szerkezeti elemeinek mechanikai szilárdságával, hajlításokkal, feszültségekkel, rezgésekkel szemben bekövetkező változásokkal foglalkozott. Kutatásai ezen a területen a világon egyedülálló eredményeket hoztak. Munkássága során érdemeket szerzett a nagy sebességű repülőgépek számára készült alumínium szerkezetek fejlesztésében. A tervei alapján gyártott úgynevezett vékony-falú szerkezetet több katonai és polgári repülőgép építésénél alkalmazták, de felhasználták a Tengeri-farkas atom-tengeralattjáró, és az Apollo űrhajó készítésekor is. Szakterületének világhírű tudósa lett, szakértőként vették igénybe katonai és ehhez kapcsolódó iparágak tudományos testületeiben.

Írásai

[szerkesztés]
  • Számos szakkönyv és tanulmány szerzője, a tudományág nemzetközileg elismert szakembere.
  • Szerkezet- és szilárdságtani kutatásairól írt tanulmányait kiküldte Amerikába.
  • 1956-ban foglalta össze ismereteit a Szerkezetek elemzése (The Analysys of Structures) című művében, melyet ma is tankönyvként használnak az amerikai egyetemeken.

Tagságai

[szerkesztés]
  • Nemzeti Tudományos Akadémia (Amerika)
  • 1986-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteleti tagja
  • Amerikai Légierő Vezérkara Tudományos Tanácsadó Testülete
  • NATO Aeronautikai Kutatási- Fejlesztési Tanácsadó Bizottsága
  • Tudományos tanácsadója a NACA-nak (NATO elődje)

Szakmai sikerek

[szerkesztés]
  • A Technion tiszteletbeli doktora.
  • 1971-ben az Amerikai Aeronautikai és Asztronautikai Intézet Pendray-díj
  • 1972-ben az Amerikai Mérnöktársaság Kármán-érme
  • New York Tudományos Akadémia Laskowitz Érem
  • 1983-ban Guggenheim érem

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]