Herzfeld Viktor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Herzfeld Viktor
Victor Herzfeld.jpg
Életrajzi adatok
Született 1856. október 8.
Pozsony
Elhunyt 1919. február 19. (62 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Mathilda Anna von Herzfeld
Iskolái Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok vonósnégyes, kamarazene, szimfonikus zene
Aktív évek 1881–1919
Együttes Hubay–Popper-vonósnégyes
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, zeneelmélet-tanár
Kiadók Rozsnyai Károly
A Wikimédia Commons tartalmaz Herzfeld Viktor témájú médiaállományokat.

Herzfeld Viktor lovag (Herzfeld Győző, németül Victor/Viktor Emmerich [1874-től[1] Ritter von] Herzfeld) (Pozsony, 1856. október 8.[2]Budapest, 1919.[3] február 19.)[4] zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, a budapesti Zeneakadémia tanára.

Élete[szerkesztés]

[...] ő jutott hozzánk legközelebb, kilépett a kolónia zárt szigetéből, megtanulta nyelvünket, akart, igyekezett új hazájában gyökeret verni. Eléggé megismerte közviszonyainkat is arra, hogy Magyarország jövőjét időnkint a legsötétebb színekben lássa.

Kodály Zoltán

Zsidó családból származik. Édesapja, az 1874-ben lovagi címet kapott Josef Herzfeld (1836–89) a Foncière biztosítótársaság bécsi igazgatója volt. Édesanyja Amalia Winter (1836–1909).

1875 és 1879 között jogot tanult Bécsben, mellette zenét a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában. Hegedűtanára az idősebb Josef Hellmesber volt. 1880-ban mindkét tárgyból I. díjat kapott.

Az 1881–82-tes évadban Linzben, a következőben Lipcsében volt színházi karmester. Szerzeményeiért 1884-ben elnyerte a bécsi zenebarátok egyletének Beethoven-díját. Berlinben Eduard Grellnél és Friedrich Kielnél zeneszerző-mesterképzésben vett részt.

1886-ban költözött Budapestre. 1888-tól tanított a Zeneakadémián, előbb zeneelméletet, -esztétikát és -történetet, majd 1908-ban, Hans Koessler nyugdíjba vonulásakor megkapta a zeneszerzés tanszak vezetését. 1907-ben Ünnepi indulót írt az intézmény új épületének felavatása alkalmából.

Aktívan bekapcsolódott a magyar főváros zenei életébe. Közreműködött Brahms pesti koncertjein. Tagja lett a Hubay–Popper-vonósnégyesnek, a II. hegedű szólamát játszotta 1889-ig (1897 és '99 között ismét csatlakozott az együtteshez).

1887-ben keresztény hitre tért.[5] Idővel megtanult magyarul is. 1907-ben Huszka Jenő felkérésére elfogadta a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének (a mai Artisjus elődjének) elnöki posztját, s ezt 1918-ig megtartotta, akkor Hubaynak adta át.[6][7] Budapesti időszakában jelentős kritikusi tevékenységet folytatott a helyi német sajtóban: 1888 és '90 között a Neues Pester Journal, 1907–08-ban a Pester Lloyd munkatársa volt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, tanítványait is csak otthonában tudta fogadni.

Zömmel kiadatlan szerzeményei (zenekari művek, dalok stb.) mára feledésbe merültek. Tankönyve, A fúga 1913-ban jelent meg.

Művei[szerkesztés]

Zeneművek[szerkesztés]

  • Két románc (hegedűre és zenekarra, 1879)
  • Lustspielouvertüre (1884)
  • Capriccio (az előbbi átdolgozása, 1896)
  • Frühlingsidyll (1897)
  • Szerenád (vonószenekarra, 1900, átdolgozott változat 1919)
  • Ünnepi induló (1907)

Tankönyv[szerkesztés]

  • A fuga. Budapest, 1913. Rozsnyai Károly Könyv- és Zenemű-Kiadó

Tanulmány[szerkesztés]

Jeles tanítványai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Geadelte jüdische Familie
  2. Egyes forrásokban tévesen március 25.
  3. Egyes forrásokban tévesen 1920.
  4. Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 425/1919. folyószáma alatt.
  5. Staudacher, Anna: „...meldet den Austritt aus dem mosaischen Glauben”. S. 248
  6. Billboard. 1976. november 6. 34. l.
  7. 'Madarász Iván az Artisjus új elnöke.. [2015. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 22.)

Források[szerkesztés]