Hantmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hantmadár
A madár a természetes élőhelyén
A madár a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Oenanthe
Faj: O. oenanthe
Tudományos név
Oenanthe oenanthe
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Motacilla oenanthe Linnaeus, 1758
Elterjedés
A hantmadár elterjedési területe   költőhely (nyáron)   telelőhely
A hantmadár elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hantmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hantmadár témájú médiaállományokat és Hantmadár témájú kategóriát.

Fiatal példány

A hantmadár (Oenanthe oenanthe) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla oenanthe néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa és Ázsia nagy részén költ, de Észak-Kanadában és Alaszkában is előfordul. Afrikában telel át, ritkábban Iránban és az Arab-félszigeten. Ausztrália és az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen előfordul.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi, szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, cserjések, sivatagok és tengerpartok, kedveli a sziklás, mocsaras részeket és szántóföldeket. Hosszútávú vonuló.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres fészkelő, áprilistól szeptemberig tartózkodik itt.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 26–32 centiméter, testtömege pedig 17–30 gramm.[5] A hím háta nyáron kékesszürke, szárnya és farka fekete, hasa krém fehér, mellkasa bőrszínű. Megjelenése télen a tojóéhoz hasonló: háta barna, mellkasa krém fehér. A farkon húzódó sötét szegély a középső kormánytollakkal felfordított T betűt képez, amely jól látható, ha a madár szétteríti a farkát. Mindkét nemnek fehér a farcsíkja. Csőre vékony, hegyes és fekete. Kiválóan alkalmas a táplálék felcsipegetésére.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és apró csigákkal táplálkozik.[5] Kevésbe társas lény, és költöző madár. A legidősebb meggyűrűzött madár 7 éves volt.

Szaporodása[szerkesztés]

Oenanthe oenanthe oenanthe

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április–június között van. A síkságon gyakran kétszer, a hegyekben csak egyszer költ évente. A fészek fűből, szőrből és tollakból készül. Egy fészekaljban 4–6 világoskék tojás van, melyeken körülbelül 13-14 napig, inkább a tojó kotlik. A fiatal madarak 13–15 nap múlva repülnek ki.[5]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy, ugyan csökken, de nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Állománya mérsékelt csökkenést mutat.[5]

Érdekesség[szerkesztés]

A hantmadárról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  5. a b c d e Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]