Hantmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Hantmadár
Steinschmaetzer Northern wheatear male.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Oenanthe
Faj: O. oenanthe
Tudományos név
Oenanthe oenanthe
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hantmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hantmadár témájú médiaállományokat és Hantmadár témájú kategóriát.

Fiatal példány

A hantmadár (Oenanthe oenanthe) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla Oenanthe néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Oenanthe oenanthe oenanthe (Linnaeus, 1758)
  • Oenanthe oenanthe leucorhoa (Gmelin, 1789) - a grönlandi alfaj.
  • Oenanthe oenanthe libanotica (Hemprich & Ehrenberg, 1833)
  • Oenanthe oenanthe seebohmi (Dixon, 1882)
  • Oenanthe oenanthe virago[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa és Ázsia nagy részén költ, de Észak-Kanadában és Alaszkában is előfordul. Afrikában telel át, ritkábban Iránban és az Arab-félszigeten. Ausztrália és az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen előfordul.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi, szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, cserjések, sivatagok és tengerpartok, kedveli a sziklás, mocsaras részeket és szántóföldeket. Hosszútávú vonuló.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon áprilistól szeptemberig tartózkodik, rendszeres fészkelő.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 26–32 centiméter és testtömege 17–30 gramm.[5] A hím háta nyáron kékesszürke, szárnya és farka fekete, hasa krém fehér, mellkasa bőrszínű. Megjelenése télen a tojóéhoz hasonló: háta barna, mellkasa krém fehér. A farkon húzódó sötét szegély a középső kormánytollakkal felfordított T betűt képez, amely jól látható, ha a madár szétteríti a farkát. Mindkét nemnek fehér a farcsíkja. Csőre vékony, hegyes és fekete. Kiválóan alkalmas a táplálék felcsipegetésére.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és apró csigákkal táplálkozik.[5] Kevésbe társas lény, és költöző madár. A legidősebb meggyűrűzött madár 7 éves volt.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április–június között van. A síkságon gyakran kétszer, a hegyekben csak egyszer költ évente. A fészek fűből, szőrből és tollakból készül. Egy fészekaljban 4–6 világoskék tojás van, melyeken körülbelül 13-14 napig, inkább a tojó kotlik. A fiatal madarak 13–15 nap múlva repülnek ki.[5]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy, ugyan csökken, de nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint. Állománya mérsékelt csökkenést mutat.[5]

Érdekesség[szerkesztés]

A hantmadárról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  5. a b c d e Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]