Hantmadár

Hantmadár
	A madár a természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Saxicolinae;
Nem:	Oenanthe;
Faj:	O. oenanthe;
Tudományos név
	Oenanthe oenanthe; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Motacilla oenanthe Linnaeus, 1758;
Elterjedés
	A hantmadár elterjedési területe költőhely (nyáron) telelőhely
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Hantmadár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hantmadár témájú médiaállományokat és Hantmadár témájú kategóriát.

Fiatal példány

A hantmadár (Oenanthe oenanthe) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla oenanthe néven.^[3]

Alfajai[szerkesztés]

Oenanthe oenanthe oenanthe (Linnaeus, 1758) - Észak- és Közép-Európa, Ázsia északi része és Észak-Amerika északnyugati része
Oenanthe oenanthe leucorhoa (Gmelin, 1789) - a grönlandi alfaj, de előfordul Izlandon és Kanada északkeleti részén is.
Oenanthe oenanthe libanotica (Hemprich & Ehrenberg, 1833) - Dél-Európa, a Közel-Kelet térsége, Délnyugat-Ázsia és onnan keletre Kína északnyugati részéig és Mongólia
Oenanthe oenanthe seebohmi (Dixon, 1882) - Észak-Afrika nyugati része
Oenanthe oenanthe virago^[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa és Ázsia nagy részén költ, de Észak-Kanadában és Alaszkában is előfordul. Afrikában telel át, ritkábban Iránban és az Arab-félszigeten. Ausztrália és az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen előfordul.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi, szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, cserjések, sivatagok és tengerpartok, kedveli a sziklás, mocsaras részeket és szántóföldeket. Hosszútávú vonuló.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres fészkelő, áprilistól szeptemberig tartózkodik itt.^[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 26–32 centiméter, testtömege pedig 17–30 gramm.^[5] A hím háta nyáron kékesszürke, szárnya és farka fekete, hasa krém fehér, mellkasa bőrszínű. Megjelenése télen a tojóéhoz hasonló: háta barna, mellkasa krém fehér. A farkon húzódó sötét szegély a középső kormánytollakkal felfordított T betűt képez, amely jól látható, ha a madár szétteríti a farkát. Mindkét nemnek fehér a farcsíkja. Csőre vékony, hegyes és fekete. Kiválóan alkalmas a táplálék felcsipegetésére.

A hím

és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és apró csigákkal táplálkozik.^[5] Kevésbe társas lény, és költöző madár. A legidősebb meggyűrűzött madár 7 éves volt.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április–június között van. A síkságon gyakran kétszer, a hegyekben csak egyszer költ évente. A fészek fűből, szőrből és tollakból készül. Egy fészekaljban 4–6 világoskék tojás van, melyeken körülbelül 13-14 napig, inkább a tojó kotlik. A fiatal madarak 13–15 nap múlva repülnek ki.^[5]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy, ugyan csökken, de nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Állománya mérsékelt csökkenést mutat.^[5]

Érdekesség[szerkesztés]

A hantmadárról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

Források[szerkesztés]

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, 1901
Dr. Sóvágó Mihály: Hajdúböszörmény madarai, Hajdúböszörmény, 1999

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

[F-5] Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]