Híres gyémántok listája
Ezen az oldalon a világszerte híres gyémántokat láthatod, táblázatba rendezve. (A szürke háttér a csiszolatlan köveket jelöli, ezekből várhatóan több kisebb követ csiszolnak majd.)
| Neve | Felfedezés éve | Tömeg (karát) | Színe, csiszolása | Származási helye | Megjegyzések |
|---|---|---|---|---|---|
| Lesotho Promise | 2006 | 603 | színtelen, csiszolatlan | Lesotho | várhatóan több kisebb követ csiszolnak belőle |
| Golden Jubilee | 1985 | 545,67 | sárgás-barna, rozetta | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | |
| Cullinan I (Great Star of Africa) Afrika nagy csillaga |
1905 | 530,2 | fehér, briliáns | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | 1905. január 25-én. A Premier mine yellow ground-jában találták meg. Nevét a bányalapítótól Thomas Cullinanről kapta. Afrika nagy csillagának vagy Premier-gyémántnak is hívják. Az elsőrendű minőségű, tiszta fehér kő tömege nyers állapotban 3106 karát volt. Belsejében csak nagyon kevés gyenge zárvány található. A határlapok alapján megállapították, hogy a kő nem volt egész kristály, hanem csak hasadási darab. A követ Transvaal kormányzósága vette meg és 1907-ben VII. Eduárd brit királynak ajándékozta, aki Amszterdamban lecsiszoltatta. A követ először három részre hasították, majd 9 nagyobb és 96 kisebb briliánst csiszoltak belőle. A legnagyobb darab pendeloque, cseppforma, 530,2 karát, a második hosszúkás, négyszög alakú briliáns, 317,4 karát, a harmadik szintén pendeloque, 94,45 karát. A többi hat súlya: 63,65, 18,85, 11,55, 8,80, 6,80 és 4,40 karát. A 96 kisebb briliáns összesen 7,55 karát. A legnagyobb kő a királyi jogart, a második a koronát díszíti, a harmadikat és negyediket pedig a királynői koronába foglalták. |
| Incomparable | 1970-es évek | 407,48 | színtelen, háromszögletű briliáns | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | |
| Nizam, | ? | 340 | színtelen, mandula | India (Kollur) | |
| Cullinan II (Lesser Star of Africa) Afrika kis csillaga |
1905 | 317,4 | fehér, briliáns | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | a brit koronaékszerek része |
| Spirit of de Grisogono | ? | 312,24 | fekete, briliáns | Közép-afrikai Köztársaság | a legnagyobb fekete kő |
| Stewart | 1872 | 296 | sárga, briliáns | Dél-afrikai Köztársaság | |
| Centenary | 1986 | 273,85 | színtelen, briliáns | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | |
| Oppenheimer | 1964 | 253,7 | sárga, csiszolatlan | Dél-afrikai Köztársaság (Kimberley Mine) | |
| Jubilee vagy Reitz |
1895 | 245,35 | színtelen, párna alakú | Dél-afrikai Köztársaság (Jagersfontaein Mine) | A teljesen hibátlan kő nyersen 650,80 karátot nyomott. Alakja ellapult oktaéder volt. A követ először Oranje állam elnökének a nevéről Reitz-gyémántnak nevezték, később Viktória brit királynő jubileuma alkalmából a Jubileum nevet kapta. Mindössze két követ csiszoltak belőle, egy 245,35 karátos, tökéletes briliánst és egy 13,34 karátos pendeloqueot. |
| De Beers | 1888 | 234,5 | színtelen, briliáns | Dél-afrikai Köztársaság | |
| Millennium Star | 1990 | 203,04 | színtelen, csepp | Kongói Demokratikus Köztársaság | |
| Orlov | 1772 | 199,6 | színtelen-kékeszöld, briliáns | India (Golkonda) | Az Orlov az egyik legtisztább elsőrendű kő, egész halvány, kékeszöld árnyalattal. Csiszolási alakja régi hindu eredetű, alsó lapja természetes hasadási lap. Méretei: 35 mm hosszúság, 31 mm szélesség és 22 mm magasság. Tömege 199.6 karát. A gyémántot Orlov herceg állítólag egy perzsa kereskedőtől vette, 1772-ben II. Katalin orosz cárnőnek ajándékozta; így került az orosz állami kincsek közé, ahol a jogart díszítette. |
| Imperial | ? | 184,5 | színtelen, briliáns | ? | |
| Jacob | 1891 | 184,5 | színtelen, briliáns | Dél-afrikai Köztársaság | |
| Darya-ye Noor | ? | 182 | rózsaszín, briliáns | India (Golkonda) | az iráni koronaékszerek része |
| Regent vagy Pitt |
1698 | 140,64 | fehér-halvány kék, párna alakú | India (Golkonda) | Eredetileg 410 karátot (nem metrikus) nyomott volna, s 1701-ben találták a Kistnah folyó mellett lévő Parteal közelében. A világ egyik legszebben megmunkált, legtisztább és legcsillogóbb gyémántjának tartják. Egyike az utolsó Indiában talált nagy köveknek.
A sorsáról kalandokban bővelkedő legenda szól, mely a következőket állítja: 1701-ben találta egy rabszolga a Parteal bányában. Hogy ellophassa a hatalmas drágakövet, megsebesítette magát, és a zsákmányt a sebbe rejtve csempészte ki. Egy angol tengerésznek ajánlotta fel, hogy az cserébe a hajóval elvigye, ezáltal megszabadítva őt fogságából, aki azonban nem tartotta be a szavát: meggyilkolta a rabszolgát. Bombayban a követ 5000 fontért eladta egy helyi kereskedőnek. A kapott összegnek gyorsan a nyakára hágott, később viszont a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, ezért felakasztotta magát. A történet további része már hiteles: Az indiai kereskedő 1702-ben 100 000 fontért adta tovább a követ Thomas Pittnek, Madras kormányzójának, akiről a gyémánt a nevét kapta. Ő az értékes gyémántot Angliába küldte, ahol 140,5 karátos briliánst csiszoltak belőle. A megmunkálás során maradt kisebb darabok közül néhány Nagy Péter cár tulajdonába került. Orléans-i II. Fülöp, Franciaország régense 1717-ben megvásárolta a követ 650 000 fontért, ekkortól nevezik Régens Gyémántnak. Ettől kezdve története szorosan összekapcsolódik a francia uralkodókkal, XV. Lajos 1722-es koronázásakor már a francia koronát ékesítette. Később kivették onnan, és a királyok önállóan ékszerként viselték. 1792-ben a francia forradalom alatt ellopták. A királyi udvarba érkezett névtelen levél alapján találták meg, egyes források szerint a Champs-Élysées fasorában elásva, mások szerint viszont egy padláson. 1797-ben Bonaparte Napóleon tábornok pénzügyi gondjainak enyhítése érdekében elzálogosította, 1804-es császári koronázásakor viszont már a díszkardja markolatát ékesítette. 1825-től újra a koronára került, majd újabb 2 évtizeddel később III. Napóleon az Eugénia császárné számára készített nyakékbe tetette. 1887-ben a francia koronázási ékszerek nagy részét elárverezték, de a Régenst megőrizték és a Louvre kincsei között állították ki. A második világháború alatt, a német megszállás során néhány évre a chambord-i kastélyba került, azóta viszont ismét a Louvre-ban látható. |
| Firenze vagy Toszkán |
? | 137,27 | sárga, briliáns | India | |
| Premier Rose | 1978 | 137,02 | színtelen, csepp | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | |
| Tiffany Yellow | 1878 | 128,54 | sárga, briliáns | Dél-afrikai Köztársaság (Kimberley Mine) | |
| Star of the South Dél csillaga |
1853 | 125,5 | színtelen, briliáns | Brazília | |
| Koh-i-Noor | ? | 105 | fehér, briliáns | India (Golkonda) | Nem teljesen első vizű kő, színe kissé zöldes. Különböző indiai fejedelmek birtokában volt, ma a brit koronaékszerek közt őrzik. Eredeti alakja hindu csiszolású, kissé szabálytalan rozetta volt. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, és ő nevezte el Koh-i-noornak (jelentése: „a fény hegye”). Miután a Brit Kelet-indiai Társaság tulajdonába került, 1850-ben Viktória királynőnek ajándékozták. 1852-ben Amszterdamban alacsony briliáns formára csiszolták. A brit koronaékszerek része. Eredeti formájában 181 karát tömegű volt. |
| Deepdene | ? | 104,52 | sárga, csepp | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | |
| Great Chrisanthemum Nagy krizantém |
1963 | 104,15 | narancssárga-barna, csepp | Dél-afrikai Köztársaság | |
| Ashberg | ? | 102,48 | borostyán-sárga, párna alakú | Dél-afrikai Köztársaság | az orosz koronaékszerek része |
| Allnatt | 1950-es évek | 101,29 | sárga, párna alakú | Dél-afrikai Köztársaság | |
| Shah Sah |
1450 | 90 | színtelen, briliáns | India (Golkonda) | Három lapján vésett perzsa írás van. Színe fehér, egy felszíni rétegben gyenge sárgásbarna árnyalattal. Ez a kő is először indiai, majd perzsa fejedelmek tulajdona volt, később Oroszországba került. |
| Spoonmaker's | ? | 86 | fehér, csepp | India | a török koronaékszerek része |
| Nassak | ? | 78 | színtelen, briliáns | India | |
| Taylor-Burton | 1966 | 68,09 | színtelen, csepp | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | Richard Burton eljegyzései ajándéka volt Elizabeth Taylornak (erre utal neve is) |
| Nur-Ul-Ain | ? | 60 | halvány rózsaszín, briliáns | India (Golkonda) | |
| Steinmetz Pink | ? | 59,6 | rózsaszín, briliáns | ? | a legnagyobb rózsaszín kő |
| Sancy | ? | 55,23 | halvány sárga, csepp | India (Golkonda) | |
| Empress Eugenie Eugénia császárné |
? | 51 | színtelen, briliáns | India | |
| Dresden White Drezdai briliáns |
? | 49,7 | fehér, briliáns | India | |
| Hope | 1812 | 45,52 | sötétszürke-kék, briliáns | India (Kollur) | |
| Dresden Green Drezdai zöld briliáns |
1722 | 41 | zöld, briliáns | ? | |
| Jones vagy Horseshoe |
1928 | 38,48 | kék-fehér, csiszolatlan | Nyugat-Virginia | a legnagyobb észak-amerikai mosással talált gyémánt |
| Amsterdam | ? | 33,74 | fekete, csepp | ? | |
| Wittelsbach–Graff | ? | 35,56 (újracsiszolás után 31,06) | kék | ? | A Wittelsbach-ház 1722-ben, házassági hozományként jutott hozzá. |
| Heart of Eternity | 2000 | 27,64 | kék, szív | Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine) | a legnagyobb megtalált kék színű kő |
| Uncle Sam | 1924 | 12,42 | sárga, smaragd | Amerikai Egyesült Államok | |
| Pumpkin Tök |
1997 | 5,54 | narancssárga, párna alakú | Közép-afrikai Köztársaság | a legnagyobb narancssárga színű gyémánt |
| Ocean Dream | ? | 5,51 | sötétkék-zöld, háromszögletű briliáns | Közép-afrikai Köztársaság | az egyetlen sötétkék-zöld színű gyémánt |
| Moussaieff Red | 1990-es évek | 5,11 | vörös, háromszögletű briliáns | Brazília | a legnagyobb megtalált vörös színű kő |
Az Észak-Amerikában talált gyémántok rekordere 2018-ig egy 187,7 karátos kő volt, amelyet a Rio Tinto vállalat talált. 2018 decemberében az újságok arról számoltak be, hogy a Dominion Diamond Mines vállalat Diavik Diamond Mine nevű, Kanada északnyugati részén fekvő bányájából egy nagyjából 3 x 5 centiméteres, 552 karátos kő került elő. A cég közölte, hogy rekorder gyémántot csak megmunkálás után adják el.[1]
Kapcsolódó lapok[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Dudichné Dr. Vendl Mária, Koch Sándor - A drágakövek, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1935
- Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994
- Medenbach, Olaf, Sussieck-Fornefeld, Cornelia - Ásványok, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992
- Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek – Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.
- Wermusch, Günther: A gyémánt története – Kossuth Könyvkiadó, 1987.