Gleb Anatoljevics Panfilov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gleb Panfilov
G panfilov.jpg
Születési név Gleb Anatoljevics Panfilov
Született 1934május 21. (82 éves)
Magnyitogorszk  Szovjetunió
Házastársa Inna Mihajlovna Csurikova
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Iskolái Top Courses for Scriptwriters and Film Directors

Gleb Panfilov weboldala
Gleb Panfilov az IMDb-n
Gleb Panfilov PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gleb Panfilov témájú médiaállományokat.

Gleb Anatoljevics Panfilov (oroszul: Глеб Анатольевич Панфилов; Magnyitogorszk, 1934. május 21. –) orosz filmrendező, forgatókönyvíró. Nevét az orosz filmművészet legnagyobbjai között emlegetik, munkáit számos nemzetközi filmfesztiválon ismerték el.

Pályája[szerkesztés]

Az Urál-hegység egyik nagy iparvárosában, Magnyitogorszkban született 1934. május 21-én. Az Uráli Műszaki Főiskolán 1957-ben vegyészdiplomát szerzett, utána egy vegyi gyárban műszakvezetőként, majd mérnökként dolgozott. Nemsokára „kiemelték”: az Urál központjának számító Szverdlovszk (ma: Jekatyerinburg) város Komszomol bizottságának agitációs- és propaganda osztályvezetője lett. Amatőrfilmstúdiót szervezett és hamarosan a helyi tv-stúdiónál kapott munkát. 1960-tól 1963-ig a moszkvai filmfőiskola (VGIK) operatőr szakának levelezői tagozatán tanult, közben a szverdlovszki televíziónál dokumentumfilmeket készített. Felsőfokú filmrendezői és forgatókönyvírói tanfolyamon szerzett újabb diplomát 1966-ban. Ezt követően tíz évig a Lenfilm Stúdió filmrendezője volt, majd 1976-ban átkerült a Moszfilm Stúdióhoz. Filmrendezői munkássága mellett 1977 óta filmrendezést tanít.

Felesége Inna Csurikova színésznő, csaknem mindegyik filmjének főszereplője. Fiuk, Ivan jogot végzett.

Munkássága 1990-ig[szerkesztés]

Panfilov annak a filmes generációnak a képviselője, amelynek indulására a deheroizáció volt jellemző, és amelyet gyakran az orosz új hullámnak is neveztek. Ez a generáció elvetette a patetikus hangvételt, a hősiesség kultuszát, ami a korábbi szovjet filmdrámák ismertetőjegye volt, és helyette az emberi viszonyokat, az egyéni élet kérdéseit, a mindennapi élettényeket és drámákat helyezte az ábrázolás középpontjába.

A rendező hírnevét a Lenfilmnél készített filmjei alapozták meg. Első mozifilmje, A tűzön nincs átkelés (1967) a polgárháború idején egy kórházvonaton játszódik. Hősnője a világból keveset értő, csúnyácska szanitéclány, aki élményeit, érzelemvilágát, Aljosája iránti megható szerelmét naiv rajzok sorozatában fejezi ki, és csak ez marad meg, miután áldozatul esik a háború forgatagának. A film átütő sikert aratott, az 1969-es Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, Inna Csurikova pedig a legjobb női főszereplő díját nyerte el.

Következő közös filmjükben is központi helyet kapott a kibontakozó belső szépség és tehetség motívuma. A Kezdet (1970) vidéki munkáslányát egy filmrendező felkéri Jeanne d’Arc szerepének eljátszására, és a szereppel való azonosulás szemünk láttára alakítja át az egykori szövőnő személyiségét. Az alkotás a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Oroszlán-díjat kapott. Hogy a filmnek önéletrajzi vonatkozásai vannak, az abból is látható, hogy ezt követően a rendező valóban Jeanne d’Arc történetét akarta filmre vinni, évekig készült rá, a forgatókönyvet is megírta, de tervét végül nem valósíthatta meg.

A Téma című filmjét megvalósíthatta ugyan (1979), de az csak hét évvel később kerülhetett a nézők elé, és az 1987-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjat kapott.

Az 1980-as évek két filmjéhez Gorkij-művek szolgáltak alapul: az elsőhöz a Vassza Zseleznova című dráma, a másodikhoz az Anya című regény. Utóbbit előzőleg Vszevolod Pudovkin, majd Mark Donszkoj vitte filmre. Panfilov filmváltozata Tiltott emberek alcímmel, szovjet–olasz koprodukcióban készült. A Vassza a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert, Az anya az 1990-es cannes-i filmfesztiválon kapott elismerést (a legjobb művészi hozzájárulás díja).

Munkássága 1990 után[szerkesztés]

Panfilov az utolsó cár és családja tragédiájáról a történet nyilvánosságra kerülésétől kezdve filmet akart készíteni. Hosszú előkészületek, mintegy tíz évnyi munka után készült el A Romanovok – Egy cári család. Az utolsó másfél évről és a tragikus végről szóló mű a történelmi eseményeken kívül bemutatja a család belső viszonyait, II. Miklós cár egyéniségét, történelmi szerepét és emberi nagyságát is. A rendezőnek ez az egyetlen olyan játékfilmje, amelyben felesége nem szerepel, részt vett viszont a forgatókönyv írásában.

A pokol tornáca Alekszandr Szolzsenyicin azonos című önéletrajzi regényéből készült. Az 1949-es év néhány napján játszódó, de az orosz történelem számos korábbi eseményére is kitérő regényt Panfilov jóval korábban szerette volna filmre vinni, amikor még „szamizdat”-ban olvasta. Terve csak a 21. század elején válhatott valóra. A 440 perces, 10 részes tv-változat forgatókönyvét maga Szolzsenyicin, a mozifilmváltozat forgatókönyvét a rendező írta. A televíziós változatot Oroszország rangos filmfesztiválján 2006-ban Arany Sas-díjjal jutalmazták, a sorozat nézettsége a központi tv-csatornán kiemelkedően magas volt.

Játékfilmjei[szerkesztés]

  • 1967: A tűzön nincs átkelés (В огне брода нет)
  • 1970: Kezdet (Начало)
  • 1975: Szót kérek (Прошу слова)
  • 1979: Téma (Тема)
  • 1981: Valentyina (Валентина), A.Vampilov Múlt nyáron Csulimszkban című színműve nyomán
  • 1982: Vassza (Васса)
  • 1990: Az anya – Tiltott emberek (Мать - Запрещенные люди), mozifilm és külön tvfilm-változat is
  • 2000: A Romanovok – Egy cári család (Романовы. Венценосная семья)
  • 2006: A pokol tornáca (В круге первом)

Panfilov összes filmjének forgatókönyvi munkájában részt vett, több forgatókönyvet egyedül írt.

Források[szerkesztés]