Ugrás a tartalomhoz

Gheorghe Pop de Băsești

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gheorghe Pop de Băsești
Született1835. augusztus 1.[1]
Szilágyillésfalva
Elhunyt1919. február 23. (83 évesen)
Szilágyillésfalva
BeceneveBadea Gheorghe
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségeromán
SzüleiPetru Pop de Băsești
Susana Pop de Turț
Foglalkozása
  • politikus
  • emberi jogi aktivista
  • filantróp
  • bíró
Tisztsége
  • elnök (gyulafehérvári román nagygyűlés)
  • alelnök (Az 1892. évi román memorandum)
  • alelnök (Függetlenségi Párt)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 1.)
  • elnök (1902 – 1919. február 23., Román Nemzeti Párt)
IskoláiNagyváradi Királyi Jogakadémia
Politikai pályafutása
Párt
A Wikimédia Commons tartalmaz Gheorghe Pop de Băsești témájú médiaállományokat.

Gheorghe Pop de Băsești, másképpen George Pop de Băsești, ismert becenevén Badea George vagy Badea Gheorghe (magyar forrásokban Illésfalvi Pap György[3] vagy Ilyefalvi Pap György[4]) (Szilágyillésfalva, 1835. augusztus 1. – Szilágyillésfalva, 1919. február 23.) erdélyi román politikus, a Román Nemzeti Párt(wd) alelnöke (1881–1902) majd elnöke (1902–1919), az Erdély és Román Királyság egyesülését kimondó gyulafehérvári román nagygyűlés elnöke.

Családja

[szerkesztés]

Kisnemesi családból származott, szülei Petru Pop de Băsești [Illésfalvi Pap Péter] (1815–1865) közép-szolnoki esküdt és a Szatmár vármegyei Susana Pop de Turț [Pap Zsuzsa] voltak. Az Illésfalvi Pap családot már egy 1668-ban kelt birtokadományozási okirat említette, amelyben I. Apafi Mihály megerősítette Illésfalvi Pap Istvánt a Thököly Imre által adományozott alsóvárcai és illésfalvi birtokaiban.[5][6]

1860-ban házasodott össze Losonczi Máriával, akitől két gyermeke született: Maria Carolina (aki egy éves korában hunyt el 1862. január 16-án)[7] és Elena (1862–1940).[5][8] Egyes források szerint az asszony, báró Sebesi özvegye, már 1859-ben, házasságkötésük előtt szült neki egy Ana nevű lányt.[9]

Élete

[szerkesztés]

Tanulmányai és pályafutásának kezdete

[szerkesztés]

A középiskolát Nagybányán és Nagyváradon végezte, majd a nagyváradi jogakadémián folytatta tanulmányait.[10]

Miután 1859-ben végzett a jogakadémián, tisztviselőként helyezkedett el, de rövidesen besorozták az osztrák császári hadseregbe, és 1859–1860-ban a szárd–francia–osztrák háborúban harcolt.[5][8]

1860-ban, miután felmentették az aktív szolgálatból, visszatért hazájába, ahol előbb jegyzőként, majd bíróként dolgozott Hadadon.[10]

Politikai tevékenysége

[szerkesztés]

Magyar országgyűlés

[szerkesztés]

1872. június 22-én magyar országgyűlési képviselővé választották a szilágycsehi körzetben, és ugyanott újraválasztották 1875-ben és 1878-ban.[5][10] Az erdélyi románok jogait képviselve Pop de Băsești erőteljesen tiltakozott az 1867-es kiegyezés következményei, valamint az 1868-as és 1879-es oktatási törvények, a nemzetiségi törvény, a választójogi és sajtótörvény által folytatott magyarosítási politika ellen,[5] összehasonlítva a magyarországi románok és az Egyesült Királyságbeli írek helyzetét.[11] 1879-ben a Trefort Ágoston-féle oktatási törvény elfogadásakor Pop de Băsești a következőket mondta: "ha bűn megkísérelni elvenni egy ember életét, akkor a jelen törvényt tekintve még nagyobb bűn megkísérelni elvenni egy nép életét, vagy még inkább több népéét, a Szent István Koronájának Országainak összes népéét."[5]

1879-ben Pop de Băsești kilépett a Függetlenségi Pártból, ahol alelnöki tisztséget viselt, mivel már nem hitt abban, hogy a románok és magyarok érdekeit össze lehetne egyeztetni. Tisza Kálmán próbálta meggyőzni, hogy lépjen be az általa vezetett Szabadelvű Pártba, de ezt Pop de Băsești elutasította.[12]

Román Nemzeti Párt

[szerkesztés]

Ezt követően Pop de Băsești belépett az Erdélyi Román Nemzeti Pártba. Részt vett az 1881. május 12–14. között Nagyszebenben tartott konferencián, amely szentesítette az Erdélyi Román Nemzeti Párt és a Bánsági Román Nemzeti Párt egyesülését Román Nemzeti Pártként.[5][10] Beválasztották a párt végrehajtó bizottságába, ahol Szilágy, Szatmár és Máramaros vármegyék koordinációáért felelt.[10]

Az 1881-es magyar országgyűlési választásokon ismét a szilágycsehi körzetben indult, de vesztett. Ezt követően nem indult újra a választásokon egészen 1905-ig, amikor a Román Nemzeti Párt felhagyott a politikai passzivizmussal.[10]

Az 1892. évi memorandum

[szerkesztés]
A memorandum aláírói (Gheorghe Pop de Băsești az alsó sorban balról a harmadik)

A Román Nemzeti Párt 1887-es országos konferenciáján a résztvevők aggodalmukat fejezték ki a magyarországi románság romló helyzetével kapcsolatban, és elhatározták, hogy beadványt írnak az osztrák császárnak, amelyben felsorolják panaszaikat a kiegyezés következményeit illetően: a diszkriminációt és a magyarosítást, az elégtelen képviseletet a magyar országgyűlésben az új választójogi törvény szerint.[13] A következő országos konferencián (1890) azonban úgy döntöttek, hogy a beadványt egy kedvezőbb időpontra halasztják.[10] A döntés következtében 1891. novemberben Pop de Băsești lemondásra szólította fel a párt elnökét, Vincențiu Babeșt, azzal érvelve, hogy a párt vezetését egy nyugodt temperamentumú és mindenekelőtt teljesen független, a saját eszméinek és meggyőződésének uralma alatt álló, megnyugtató személynek kell átvennie.[10][12] Felhívására 1892-ben a párt küldöttei Ioan Raţiut(wd) választották elnökké és Pop de Băsești-et alelnökké.[10] Az új vezetők Vasile Lucaciut és Iuliu Coroianut bízták meg a kérelem megfogalmazásával és közzétételével. Az Erdélyi memorandum című dokumentumot a Román Nemzeti Párt 1892. március 25-én hagyta jóvá, és 1892. május 28-án a párt 237 küldötte (köztük Pop de Băsești) vitte el Bécsbe, hogy ott lepecsételt borítékban átadják I. Ferenc József császárnak. A magyar kormány kérésére a császár nem fogadta a küldöttséget, és a kibontatlan borítékot a magyar miniszterelnöknek továbbította, aki visszaküldette a feladónak, Ioan Rațiunak.[13]

A visszautasítást követően a Román Nemzeti Párt a sajtóban tette közzé a memorandumot. A magyar kormány 1893. májusban pert indított a párt elnöke, Ioan Raţiu, alelnöke, Gheorghe Pop de Băsești, valamint titkárai, Vasile Lucaciu és Septimiu Albini ellen, illetve a párt több vezetője ellen, akik elismerték, hogy közük volt a dokumentum megfogalmazásához és megjelentetéséhez.[13]

1894. május 7-én a párt 14 vezetője ellen, beleértve Pop de Băsești-et, megindult a tárgyalás Kolozsváron különböző vádakkal, garázdaságtól egészen a hazaárulásig.[14] 1894. május 25-én ítéletet hirdettek: minden vádlottat bűnösnek találtak, és 1894. május 27-én a bíró két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte őket, köztük Pop de Băsești-et egy évre.[10][15]

1894. július 28-án a magyar hatóságok betiltották a Román Nemzeti Pártot, arra hivatkozva, hogy a pártnek nincs alapszabálya, és kapcsolatban áll külföldi elemekkel.[16]

Pop de Băsești a váci börtönben töltötte le büntetését, és 1895. augusztus 5-én szabadult.[5][8][10][12] Közben felesége elhunyt, így 1895. június 11-én rövid időre eltávozást kapott, hogy részt vehessen a temetésen.[12]

Későbbi politikai tevékenysége

[szerkesztés]

Ioan Rațiu 1902-ben bekövetkezett halála után Gheorghe Pop de Băsești-et választották a Román Nemzeti Párt elnökévé.[15]

1905. január 10-ére Pop de Băsești összehívta a párt országos konferenciáját, ahol elhatározták, hogy felhagynak a politikai passzivitással, és ismét részt vesznek a választási harcban.[10] Az 1905-ös országgyűlési választáson Pop de Băsești Szilágycsehen indult, de a második fordulóban alulmaradt a szabadelvű jelölttel, báró Bornemissza Elemérrel szemben.[10][12][17][18] Ugyanez történt az 1906-os országgyűlési választáson is.[10] 1909-ben az oravicai kerületben indult, ahol a helybeli román pap fia, Iosif Siegescu győzte le.[19]

Egyéb közéleti tevékenysége

[szerkesztés]

Noha soha nem hagyott fel a politikával, Gheorghe Pop de Băsești a szülőhelye környékén élő szegénysorsú gyermekekre fordította figyelmét, emellett román nyelvű erdélyi folyóiratokat támogatott (Federațiunea, Lupta, Gazeta de Transilvania) és takarékszövetkezeteket alapított a román lakosság segítésére. 1909-ig hat takarékszövetkezetet vezetett: Aurora (Nagybánya), Chiorana (Nagysomkút), Codreana (Szilágyillésfalva), Sătmăreana (Szinérváralja), Sălăgeana és Silvania (Szilágysomlyó). Tagja volt a nagyszebeni Albina Bank igazgatóságának, és írt egy mezőgazdaságról szóló könyvet.[12]

Az első világháború kitörésekor végrendeletet készített, amelyben 4 millió koronára becsült vagyonát a balázsfalvi görögkatolikus metropolitára hagyta.[10] A végrendelet szerint a hagyatékot mezőgazdasági iskolák és román kulturális intézetek alapítására, ösztöndíjakra és szülőfaluja templomának és iskolájának fenntartására kell felhasználni.[10]

A gyulafehérvári nagygyűlés elnöke

[szerkesztés]

Az első világháború vége felé, 1918. október 18-án Wilson elnök 14 pontja hatására és a Román Nemzeti Párt végrehajtó bizottságának nyomására Alexandru Vaida-Voevod képviselő a magyarországi románok önrendelkezési jogát követelte az országgyűlésben. Ezt követően a végrehajtó bizottság megalakította a Román Nemzeti Tanácsot, amely elkezdte szervezni a küldöttek megválasztását a román nemzeti nagygyűlésre.[20]

1918. november 30-án a küldöttnek választott Pop de Băsești magas kora ellenére vonatra szállt, hogy Gyulafehérvárra utazzon Alexandru Kiș, a Román Nemzeti Gárda hadnagya kíséretében.[8][21] Az utazás nem volt zökkenőmentes: a székelykocsárdi vasútállomáson a Magyar Nemzeti Gárda felgyújtotta a vasúti kocsit.[21]

A gyulafehérvári rendezvényen nagy tömeg gyűlt össze, így nem jutott szállás mindenkinek.[21] Hosszas várakozás után Pop de Băsești és Kis hadnagy egy fűtetlen szobát kaptak a Hungária szállodában.[8][21][22] Később csatlakozott hozzájuk Pop de Băseşti veje, Francisc Hossu-Longin, aki Déva képviseletében érkezett.[21]

1918. december 1-jén Iuliu Maniu javaslatára Pop de Băsești-te választották a nagygyűlés elnökévé.[10] A Román Nemzeti Párt vezető tagjaként egyesítette a gyűlés különböző irányzatait, és áthidalte az ellentéteket, így elnökké választása véget vetett a küldöttek közötti rivalizálásnak.[18][21] Nyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy az erdélyi és bánsági románok nagy nemzetgyűlésének célja az, hogy megszabaduljanak a múlt kötöttségeitől.[10][23] Ugyanazon a napon a nagygyűlés határozatot hozott Erdély, a Bánság, Partium és Máramaros egyesüléséről a Román Királysággal, illetve megválasztotta a Román Nemzeti Nagytanácsot(wd), amely 1918. december 2-án létrehozta Erdély, Bánság és Partium kormányzótanácsát.[24] A tanácskozás végén Pop de Băsești az újszövetségi Simeonnak tulajdonított szavakkal búcsúzott: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben”, és hozzátette: „mert láttam az én népemnek az üdvösségét.”[12]

Halála

[szerkesztés]

Miután Pop de Băsești néhány napot a lányánál töltött Déván, a sülelmedi vasútállomásról illésfalvi otthonába vezető úton megfázott, és ágynak esett.[8][21] Más forrás szerint a fűtetlen szállodában töltött éjszaka során betegedett meg.[18] A betegség végül 1919. február 23-án halálát okozta.[21] Szülőfalujában temették el, sírfelirata az, amivel Gyulafehérváron búcsúzott: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben.”[25]

Emlékezete

[szerkesztés]

1976-ban szülőfalujában megnyitották a Gheorghe Pop de Băsești Emlékházat.[26] 1993-ban róla nevezték el a szilágycsehi szakközépiskolát.[27] A gyulafehérvári nemzetgyűlés centenáriumának tiszteletére a Román Nemzeti Bank emlékérme-sorozatot bocsátott ki; az érmék hátoldalán az Erdély és Románia egyesülésében kiemelt szerepet játszó Ștefan Cicio-Pop, Gheorghe Pop de Băsești, Iuliu Maniu, Vasile Goldiș és Iuliu Hossu arcképe szerepel.[28]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2026. április 12.)
  2. 1 2 Ballabás Dániel – Pap József – Pál Judit: Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon. Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon - Az országgyűlés tagjainak archontológiája pp. 326. Líceum Kiadó, 2020 (Hozzáférés: 2026. április 12.)
  3. ↑ A román politika útja a passzív ellenálláshoz. In Erdély története III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 1647. o. ISBN 963054203X
  4. ↑ Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában VII. (1914–1916). Budapest: Tankönyvkiadó. 1999.
  5. 1 2 3 4 5 6 7 8 Gheorghe Pop de Băsești – Eminent luptător pentru libertatea și unitatea națională a românilor. www.gheorghepopdebasesti.ro
  6. ↑ Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája VI.: Birtokosok, családok története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1904. Online elérés
  7. ↑ Marin Pop: Elena Pop-Hossu-Longin (1862-1940). Caiete silvane, (2007. május)
  8. 1 2 3 4 5 6 George Pop de Bãsești (1835–1919)- "Badea George", președintele Partidului Național Român din Transilvania – președintele Marii Adunãri Naționale de la Alba Iulia din 1 Decembrie 1918. Tribuna, (2016. augusztus 24.)
  9. ↑ Traian Rus: Urmaşii lui Gheorghe Pop de Băseşti. Caiete silvane, 86. sz. (2012. március)
  10. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 {{CitPer|tit=George Pop de Basesti, presedintele Adunarii Nationale de la Alba Iulia si a parlamentului provizoriu al Transilvaniei|aut=Dr. Marin Pop|per=Graiul Sălajului|dátum=2018-08-10|url=https://www.graiulsalajului.ro/george-pop-de-basesti-presedintele-adunarii-nationale-de-la-alba-iulia-si-a-parlamentului-provizoriu-al-transilvaniei-a-51713
  11. ↑ Nicolae Teremtuș: Istoria României plânge! Salvaţi Casa Memorială Gheorghe Pop de Băsești. Gazeta de Maramureș, (2015. október 23.)
  12. 1 2 3 4 5 6 7 Viorel Rusu: George Pop de Băsești şi împlinirea idealului naţional. Graiul Maramureșului, (2017. december 7.)
  13. 1 2 3 A „Memorandum”-mozgalom. In Erdély története III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 1656. o. ISBN 963054203X
  14. ↑ 1892 - Mișcarea memorandistă din Transilvania. www.digi24.ro (2016. november 16.) (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  15. 1 2 Szávay István: Tisza István és a Román Nemzeti Párt. Kút, IV. évf. 1. sz. (2005)
  16. ↑ Ilie Iulian Ganciu: Mișcarea naționalistă în Transilvania, 1860-1914. www.historia.ro (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  17. ↑ A szilágycsehi mandátum. Ellenzék, XXVI. évf. 210. sz. (1905. szeptember 15.)
  18. 1 2 3 Angela Sabău: Lucruri neştiute despre prezenţa politicianului George Pop de Băseşti la Alba Iulia la 1 decembrie 1918. Detaliul care i-a adus moartea după două luni. Adevărul, (2018. november 26.)
  19. ↑ Papp József: Epizódok a románság történetéből a magyar uralom alatt. Magyar Kisebbség, X. évf. 22. sz. (1931)
  20. ↑ Alexandru Vaida Voevod, omul-cheie al Marii Uniri. www.digi24.ro (2018. június 29.)
  21. 1 2 3 4 5 6 7 8 Daniel-Victor Săbăceag: Un document privind ultimele luni din viaţa lui George Pop de Băseşti. Caiete silvane, (????)
  22. ↑ Detaliile Marii Uniri, stabilite la Hotelul "Hungaria", un simbol demolat de comunişti. www.mediafax.ro (2011. november 30.) (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  23. ↑ Discurs George Pop de Băsești, Alba Iulia, 1 decembrie 1918. centenarulromaniei.ro (2017. december 27.)
  24. ↑ A gyulafehérvári román nagygyűlés. In Erdély története III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 1647. o. ISBN 963054203X
  25. ↑ Ioan Neamțiu: Flori de la bibliotecari pentru George Pop de Băseşti. Graiul Maramureșului, (2018. augusztus 4.)
  26. ↑ Casa Memorială "Gheorghe Pop de Băseşti". Muzee şi Colecţii din România. Institutul Național al Patrimoniului (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  27. ↑ Liceul Tehnologic "Gheorghe Pop de Băsești" - Cehu Silvaniei / Câteva date esențiale. www.gheorghepopdebasesti.ro (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  28. ↑ 100 de ani de la Marea Unire de la 1 Decembrie 1918. www.bnr.ro (2018. november 26.) (Hozzáférés: 2024. március 21.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gheorghe Pop de Băsești című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gheorghe Pop de Băsești című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gheorghe_Pop_de_Băsești&oldid=28573167”