Gebaur Izor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gebaur Izor
Életrajzi adatok
Születési név Gebaur József Izor
Született 1839. január 28.
Pécs
Elhunyt 1916. március 20. (77 évesen)
Graz
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1862. július 16.

Hivatal a zirci alperjel
Hivatali idő 1889-1892

Hivatal szentgotthárdi házfőnök
Hivatali idő 1908-?

Gebaur Izor (József ill. Gebauer Izor[1]) (Pécs, 1839. január 28.Graz, 1916. március 20.[1]) magyar katolikus pap, ciszterci szerzetes, tanár, nyelvész, műfordító. A volapük nyelv egyik úttörője.

Életpályája[szerkesztés]

A gimnázium hat osztályát Pécsett végezte (1849-1855).[1] 1855. szeptember 12-én belépett a ciszterci rendbe, a rend Egerbe küldte a 7-8. gimnáziumi évfolyamok elvégzése céljából. Teológiai tanulmányokat Budapesten és Bécsben folytatott.[1] 1862. július 16-án szentelték pappá. 1865-től német nyelvet és irodalmat tanított a székesfehérvári gimnáziumban, ugyanitt mint rendkívüli tárgyakat tanította a francia nyelvet, az éneket és a gyorsírást. 1879-től a bajai főgimnázium igazgatójaként működött. 1881-től Tósokberénden volt plébános, 1884-től a pécsi főgimnáziumot igazgatta, 1889-től ő lett a zirci alperjel.[1] 1892-től papi pályájának utolsó állomáshelye Hercegfalva, ahol megint plébánosi teendőket látott el. 1907-ben nyugdíjba vonult, de már 1908-tól mint ciszterci szerzetes házfőnöki teendőket vállalt a Szentgotthárdi apátsában.

Munkássága[szerkesztés]

Szerzetesi és papi hivatása mellett a volapük nyelvvel foglalkozott, nyelvkönyveket írt, irodalmi munkásságával és műfordításaival (Kölcsey Ferenc: A kárpáti kincstár című elbeszélését fordította volapük nyelvre) nemzetközi hírnévre tett szert. 1891-ben beválasztották a konstanzi (Svájc) Volapük Akadémia tagjai közé, több volapük egyesület (párizsi, müncheni, konstanzi, bécsi és litoměřicei) szintén sorai közé választotta. 1906-tól a mesterséges volapük nyelvnél jobbnak[2] találta a szintén mesterséges eszperantó nyelvet és azzal kezdett foglalkozni.

Több kisebb közleménye jelent meg a Tanáregylet Közlönyében, a pécsi főgimnázium értesítőjében, a berlini Zi vol lölik című volapük újságban és a lipcsei Unser Verkehr c. lapban. Eszmecseréket folytatott írásaiban a volapük nyelv nyelvtani rendszeréről a kínai, orosz, olasz, francia, angol, német, Észak- és Dél-Amerika-i volapük klubok tagjaival. Kisebb alkalmi költeményeket is írt e mesterséges világnyelven. Saját írásai közül kiemelkedő az aggteleki és a dobsinai barlangok leírása.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Darwinizmus. Főgymnasiumi Értesítő, Pécs : 1886.
  • Német nyelvtan középtanodák használatára.[3] Pest, 1868.
  • Német olvasókönyv a gymnásiumok felső osztályai számára.[4] Pest, 1868.
  • Volapük : (Namapenäd pebüköl). Pécs : Nyomatott Taizs József Könyvnyomdájában, 1887. 60 p.
  • Világnyelv. Volapük : Schleyer rendszere szerint. Pécs, 1888.
  • Natamilas tel in Niegän.[5] Pécs, 1888.
  • Div belama Tátra.[6] H.n., 1891.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Díszoklevéllel tüntették ki a volapük nyelven elért eredményeiért a pécsi országos kiállításon (1891)

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 259. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Azt tapasztalta, hogy a volapük nyelv nem alkalmas az eszmecserére, amikor éppen a volapük nyelvet jól tudó emberekkel is más nyelvre kellett váltania, például németre, hogy megértsék egymást.
  3. 1879-ig 14 kiadást ért meg gyakorlatokkal, olvasmányokkal bővítve.
  4. (2. javított, bővített kiadását Heinrich Gusztáv adta közre Budapesten 1876-ban a Tanügyi Füzetek sorozatban.
  5. Magyarul: Két világcsoda, az aggteleki és dobsinai barlang ismertetése volapük nyelven.
  6. Kölcsey Ferenc: A kárpáti kincstár c. elbeszélése volapükre fordítva, szótárral.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]