Gách István Lipót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gách István Lipót
Született1880. március 31.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1962. február 19. (81 évesen)[3]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaLöw Teréz
(h. 1904–1921)
Moldován Aranka Vilma
(h. 1926–1959)[4][5]
Löw Teréz
(h. 1962–1962)
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (–1900)
SírhelyeFarkasréti temető (55-9-16)[6][7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Gách István Lipót témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gách István Lipót (Budapest, 1880. március 31. – Budapest, 1962. február 17.)[8] magyar festő- és szobrászművész.

Tanulmányai[szerkesztés]

Budapesten járt középiskolába, a neves, sok tehetséget kibocsátó Belvárosi (akkor IV. kerületi) Reáliskolába. Ugyanitt végzett Róth Miksa, Lechner Ödön, Schulek Frigyes, Steindl Imre, Pecz Samu, Kauser Lipót, Gerster Kálmán, Berán Lajos és Zala György is. Azután az Iparművészeti Iskolába iratkozott, ahol mintázni tanult. Kitűnő eredménnyel végezve 1900-ban Zala György műhelyébe került s itt két évig dolgozott. Többek között a budapesti Andrássy-emlékszobor két domborművét (A berlini kongresszus és A koronázás) munkálta itt meg.

Részt vett a Hősök terén található Millenniumi Emlékmű munkáiban, ő mintázta az „István az 1000. év karácsonyán koronát kap a pápától” domborművet, valamint dolgozott a Hét vezér lovas alakjainak megformálásában. Művészi és emberi kvalitásai jutalmául kétszer részt vett pápai fogadáson a magyar delegáció tagjaként XIII. Leó és X. Pius pápánál.[5] Közben egyszerre két pályamunkát is benyújtott a zalatnai Lukács-emlékműre. Az egyiket a bizottság díjazta, a másikat pedig megvásárolta. E siker után Párizsba ment és ott folytatta tanulmányait, tanulmányútjai során megismerte Olaszország, Németország és a Monarchia művészeti örökségeit.[5]

Pályája[szerkesztés]

Reviczky Gyula sírja Budapesten, a Fiumei Úti Sírkertben. Gách István Lipót műve
A Gundel család sírboltja a Fiumei Úti Sírkertben. Gách István Lipót műve

Két év után hazatért, műtermet bérelt s attól fogva részt vett a Műcsarnok kiállításain. Szamovolszky Ödönnel társulva 1907-ben egy nemzetközi zsűri – melynek tagja volt Albert Bartholomé(wd), Charls van der Stappen és Davide Calandra(wd) is – döntése alapján elnyerte az 1848-as szabadságharc szoborpályázatának első díját és kivitelezési megbízását. A Szabadságharc Emlékmű a Szabadság tér északi karéjában került volna felállításra.[5]

Ezt követően még több síremlékre kapott felkérést, így a Gundel-család síremlékére (Kerepesi temető) és a Löw-család sírjára (Rákosi temető). Az első világháború után fogolyként egy ideig Taskentben élt, ahol a taskenti katedrálishoz 32 db, több méretes műkőből faragott szobrot készített, valamint megalkotta a „Az elhunyt magyar hadifoglyok hősi emlékművét”, amelyet 2022-ben újítottak fel Payer Károly szobrászrestaurátor tervei alapján , helyi restaurátorok közreműködésével. Taskentben részt vett a helyi művészképzésben is.[5]

Hazatérése után több díjat nyert alkotásaival. 1928-ban a Műcsarnokban kollektív kiállításon vett részt. Művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria is. Későbbi alkotói korszakában számos I. világháborús emlékművet alkotott az ország 18 helységében és művészi aktszobrokat formált.[5]

1943-ban avatták fel Szegeden a 3. honvéd huszárezred emlékművét, melyhez Sebestyén Ferenc huszár ült modellt. 1943. május 9-én avatta nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter. (A sérülékeny fémalkotást 1994-ben bronzból öntötték újra.) A 2,5 méteres alkotás márványtalapzatára Turáni Kovács Imre domborművét rögzítették, mely rohamra induló huszárokat jelenít meg. Alatta olvashatók az elesett hősök bevésett nevei.

Családja[szerkesztés]

Szülei Gách István és Strommer Mária. Művészfamília megalapítójának tekinthető, ugyanis leszármazottai közül többen a művészeti pályára mentek. Elsőként fia, Gách György (1909–1996) lépett nyomdokaiba. Apjától és a képzőművészeti akadémián tanult.

Művei[szerkesztés]

Festmények[szerkesztés]

  • A lerombolt Erzsébet híd, olaj, fa
  • Mitológiai jelenet olaj, rétegelt lemez
  • Női akt, olaj, vászon (1936)

Szobrok[szerkesztés]

Síremlékek[szerkesztés]

Fiumei Úti Sírkert[szerkesztés]

Farkasréti temető[szerkesztés]

  • Bucsek Henrikné sírja (1/6-1-19)
  • Fényes Kornél sírja (7/4-1-28)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gach, István Lipót or Stephen, 2017. október 9., István Lipót or Stephen Gach
  2. FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 24.)
  3. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/04895.htm, Gách István, 2017. október 9.
  4. Házasságkötési bejegyzése Moldován Arankával a Budapest II. kerületi állami házassági akv. 440/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
  5. a b c d e f Gách István Lipót. Gách Ibolya visszaemlékezései és jegyzetei alapján szerk. Tóth Gábor. Budapest: Tóth Gábor. 2021. ISBN 978-615-01-2182-6  
  6. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  7. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  8. Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 44/1962. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 24.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Gách István Lipót. Gách Ibolya visszaemlékezései és jegyzetei alapján szerk. Tóth Gábor. Budapest: Tóth Gábor. 2021. ISBN 978-615-01-2182-6  

Források[szerkesztés]