Foltos delfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Foltos delfin
Stenella frontalis.JPG
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Nem: Stenella
Faj: S. frontalis
Tudományos név
Stenella frontalis
(Cuvier, 1829)
Szinonimák
  • Stenella plagiodon
Elterjedés
Cetacea range map Atlantic Spotted Dolphin.PNG
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Foltos delfin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos delfin témájú médiaállományokat és Foltos delfin témájú kategóriát.

A foltos delfin, más néven atlanti delfin (Stenella frontalis) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Az északi Atlanti-óceán nyugati részén sokfelé tanulmányozták, más területeken kevésbé ismert.

Elterjedése[szerkesztés]

Meleg, mérsékelt övi, szubtrópusi és trópusi vizek az Atlanti-óceánban.

Csak az Atlanti-óceánból ismert, ahol főként a meleg vizekben fordul elő. Eloszlása Dél-Amerika és Nyugat-Afrika partjai előtt kiterjedtebb is lehet, mint ahogy a térképen látható. Gyakori az északi Atlanti-óceán nyugati részén és a Mexikói-öbölben. Az északi Atlanti-óceán keleti részén északabbra is előfordulhat, manapság rengeteg adat érkezik az Azori-szigetek környékéről, és valószínűleg látták a Kanári-szigeteknél is. A mexikói-öbölbeli populáció(és valószínűleg mások is) nyáron a partok közelébe húzódnak. Általában a kontinentális talapzatoktól távol, a nyílt vizekben találhatók. A kisebb, kevésbé foltos változata inkább nyílt vízi, mint a nagyobb, foltosabb alak.

Létét veszélyeztető tényezők: Halászhálóba gabalyodás, vadászat. halászat.

Megjelenés[szerkesztés]

Nagyon emlékeztet a pettyes delfinre, de teste kissé robusztusabb és mindkét oldalán egy világos csík fut, valamint a has oldalán lévő foltok mindig elkülönülnek, nem olvadnak össze. Összetéveszthető még a atlanti púposdelfin-nel, a hosszúcsőrű delfinnel, a palackorrú delfinnel és egyes Stenalla fajokkal. Kevert korcsoportú iskoláiban az atlanti delfin jól azonosítható az idős állatok foltozottsága (bár a foltok változékonyak és némely megvilágításban nehezen kivehetőek), valamint a fiatalabbak egyszínű sötét palástja alapján. Olyan sok változata létezik, hogy rendszerezése sokáig gondot okozott a taxonómusoknak, jelenleg mindet egy fajnak tekintik.

Foltosság: A felnőttek foltossága példányonként és területenként is változik, lehet nagyon sűrű, vagy ritka, és egyes állatokról majdnem hiányozhat. Az életkor múltával erősödik.

Hátúszó: Középen helyezkedik el.

Születési tömeg: Ismeretlen.

Felnőtt tömeg: 100-140 kg.

Újszülött mérete: 80 cm-1,2 m.

Felnőtt mérete: 1,7-2,3 m.

Stenella frontalis, La Gomera

Életmód[szerkesztés]

Tápláléka halakból, kalmárokból, vagy polipokból, egyéb gerinctelenekből áll. A felszínen nagyon mozgékony. Gyakran ugrik, néha magasan a levegőbe veti magát, ahol lebegni látszik, mielőtt visszazuhanna a vízbe, legtöbbször táplálkozás közben figyelhető meg. Hosszú, lapos, ugrásokkal tűzdelt, gyors, erőteljes úszás jellemzi. Kedveli a hajók orrvizét, hosszan úszhat a gyors mozgású csónakokhoz csatlakozva (ahol vadásszák óvatosabb). Gyakran látható palackorrú delfinekkel kevert iskolákban, ami téves határozáshoz vezethet (valószínűleg azért, mert az idős állatok foltosak, a fiatalok pedig nem). Amikor a felszínre jön, először az arcorr csúcsát dugja ki, azt követi a fej, a hát és a hátúszó. A csoportmérete a part menti populációban általában kisebb (5-15). A csoportok szociális felépítése eléggé összetettnek látszik, az egyedek valószínűleg felismerik csoporttársaikat, és kötődnek egymáshoz.

Források[szerkesztés]