Erdei Anna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erdei Anna
Született 1951. január 15. (68 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása immunológus,
egyetemi tanár
Kitüntetései Széchenyi-díj (2011)

Erdei Anna (Budapest, 1951. január 15. –) Széchenyi-díjas magyar immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a sejtimmunológia és egyes sejtmembrán-struktúrák szerkezeti és funkcionális sajátosságai.

Életpályája[szerkesztés]

1969-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Kar biológiakémia szakára, ahol 1974-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Mesterének Gergely Jánost tekinti. Diplomájának megszerzése után az ELTE immunológia tanszékének munkatársa lett. 1985 és 1987 között EMBO-ösztöndíjjal kutatott. Az oktatói ranglétrát végigjárva 1993-ban kapta meg egyetemi tanári, illetve tanszékvezetői kinevezését. 1993 és 2000 között az ELTE Bolyai Kollégiumának biológia tutoraként is dolgozott. 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE közös immunológiai tanszéki kutatócsoportjának vezetője is lett, emellett az ELTE TTK Doktori Iskolájának vezetőjévé is kinevezték. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2001-ben az Innsbrucki Egyetem vendégprofesszora lett. Oktatói munkája során számos doktorandusz-hallgató témavezetője volt (közölük többen díjakat nyertek).

Több külföldi egyetem vendégkutatója volt: Oxfordi Egyetem (itt két évet töltött), Bázeli Immunológiai Intézet (másfél év), Gutenberg Egyetem, Mainz (hat hónap), Open University, Milton Keynes (három hónap), Robert Koch Intézet, Berlin (három hónap), Innsbrucki Egyetem (három hónap), és a Weizmann Intézet, Rehovot, Izrael (hat hónap).

1984-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. 1994 és 2000 között az MTA közgyűlés doktori képviselője volt. A Doktori Tanács tagjává is választották két ízben 1995 és 2000 között. Az MTA Általános Immunológiai Bizottságának titkáraként dolgozott 1991-től 1997-ig, majd 2000-ig annak elnöke volt. 2004-ben az akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Immunológiai Társaság alelnökévé, majd 1995-ben elnökévé választották. 2000-ben az Immunológiai Társaságok Európai Szövetsége (EFIS) főtitkárává is megválasztották (2003-ban és 2006-ban megerősítették tisztségében). Tagja az Immunológiai Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IUIS) tanácsának. Közben 1996-ban a Magyar Huzella Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2000-ben a Szekerke Mária Rákkutatásért Alapítvány kuratóriumának és az „Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért” Kuratóriumának tagja, 2007-ben az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumának tagja, 2008-ban pedig az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) élettudományi kollégiumának elnöke lett.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a sejtimmunológia, valamint a komplementkötő sejtmembrán-struktúrák szerkezeti és funkcionális sajátosságai. Foglalkozik makrofágok és dendritikus sejtek működése, a természetes (veleszületett) és adaptív immunitás kapcsolata, allergiás folyamatok molekuláris mechanizmusával is.

Sikerült bizonyítania, hogy az allergiás reakciókban kulcsszerepet játszó úgynevezett hízósejtek aktivációját gátló peptidek az ImmunglobinE monomermolekulát kötő receptorkomplex bizonyos láncához kötődve és ezzel a jelátviteli folyamatokat befolyásolva fejtik ki hatásukat. Kimutatta, hogy a humán 1-es kromoszómával kapcsolatos C1q molekula indukálja a dendritikus sejtek (csontvelői eredetű antigén-bemutató sejt, amely elsősorban a nyirokszövetek, illetve nyirokszervek egyes területein találhatóak) érését, és fokozza azok T-sejt-aktiváló képességét. Ezzel fontos szerepet játszik az adaptív immunválasz elindításában. A sclerosis multiplex állatmodelljét vizsgálva kimutatta, hogy a betegség kezdetének időpontjában csökkenti a tüneteket és a T-sejt-választ a komplementrendszer alacsony aktivitása.

Több mint százharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Műveit magyar, illetve angol nyelven adja ki. Két alkalommal a Mindentudás Egyeteme előadója volt.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Lymphocyták Fc és C3 receptorának complement dependens gátlása (társszerző, 1976, angolul is)
  • Antibody-Independent Complement Activation on the Surface of Cells (társszerző, 1980)
  • Immune-Complex-Induced Transglutaminase Activation - Its Role in the FC-Receptor-Mediated Transmembrane Effect on Peritoneal-Macrophages (társszerző, 1981)
  • Antisera to Gamma-Aminobutyric Acid 1. Production and Characterization Using a New Model System (társszerző, 1985)
  • Interferon-Gamma Induces Synthesis of Complement Alternative Pathway Proteins by Human-Endothelial Cells in Culture (társszerző, 1988)
  • The Role of C3 in the Immune-Response (1991)
  • New Aspects of Complement Structure and Function (szerk., 1994)
  • Természetes immunitás (1998)
  • Immunbiológia (Gergely Jánossal, Medicina Kiadó, 1998)
  • Környezet és egészség, civilizációs betegségek: Az immunrendszer működésének alapjai (1999)
  • A természetes immunitás hatalma (2003)
  • Rhinophototherapy: A New Therapeutic Tool for the Management of Allergic Rhinitis (társszerző, 2005)
  • Immunológiai módszerek (szerk., Medicina Kiadó, 2006)
  • Immunológia (szerk., Medicina kiadó, 2012)

Források[szerkesztés]