Dendritikus sejt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dendritikus sejtek a bőrben
Dendritikus sejt számítógépes modellje

A dendritikus sejtek az emlősök immunrendszeréhez tartoznak, fő feladatuk az antigénprezentáció, vagyis feldolgozzák a kórokozók és egyéb külső anyagok antigénjeit és prezentálják azokat a felszínükön a T-sejtek számára, hogy azt testidegenként ismerje fel. Elősegítik a kommunikációt a veleszületett és az adaptív immunrendszer között.

A dendritikus sejtek azokban a szövetekben találhatóak, amelyek kapcsolatba kerülhetnek a külvilággal, vagyis a bőrben (ahol speciális altípusát Langerhans-sejteknek nevezik), az orr nyálkahártyájában, a tüdőben, a gyomorban és a bélben. Éretlen alakja a vérkeringésben található meg. Aktiválás után a nyirokcsomókba vándorolnak, ahol kapcsolatba lépnek a T- és B-sejtekkel, az adott antigénnel szembeni immunválasz kiváltása érdekében. Fejlődésének bizonyos fázisában elágazó nyúlványokat fejleszt, az ún. dendriteket (görögül fa; nem összetévesztendő az idegsejtek dendritjeivel). Az éretlen dendritikus sejteket citoplazmabeli képleteik alapján fátyolsejteknek is nevezik.

A dendritikus sejteket először Paul Langerhans írta le a 19. század végén. Nevüket Ralph M. Steinmantól kapták, aki a felfedezésükért 2011-ben orvosi Nobel-díjat kapott.[1]

Típusai[szerkesztés]

A dendritikus sejteknek (angol rövidítéssel DC) két alcsoportja létezik, a mieloid (csontvelő-eredetű) és plazmacitoid (vagy limfoid; nyirokrendszer eredetű):

Név Leírás Kiválasztás Toll-szerű receptorok[2]
hagyományos vagy mieloid dendritikus sejt a monocitákhoz hasonlít. Két altípusa ismert, a gyakori mDC-1, amely a T-sejtek elsődleges stimulátora és az igen ritka mDC-2, amelynek a sebfertőzés elleni küzdelemben lehet szerepe Interleukin-12 (IL-12) TLR 2, TLR 4
plazmacitoid vagy limfoid dendritikus sejt Külsőre a plazmasejtekre hasonlít, de bizonyos funkciói a dendritikus sejtekhez sorolják[3] Nagy mennyiségű interferon-alfát termel[4] (korábban interferontermelő sejtnek nevezték).[5] TLR 7, TLR 9

A típusokat a BDCA-2, BDCA-3 és BDCA-4 felszíni markerekkel lehet megkülönböztetni.[6]

Mind a mieloid, mind a limfoid sejtek a vérképző szövetekből származnak. Velük szemben a nyirokcsomók follikuláris dendritikus sejtjei valószínűleg mezenchimális eredetűek, felszínükön nem található MHC II komplex és nevük ellenére nem tartoznak a dendritikus sejtek közé.

Élettanuk[szerkesztés]

A denritikus sejtek a csontvelő vérképző szöveteinek elődsejtjeiból származnak. Az elődsejtek először éretlen dendritikus sejtté alakulnak át, amelyeket erős endocitotikus aktivitás és viszonylag alacsony T-sejt aktiváló potenciál jellemez. Az éretlen densdritikus sejtek folyamatosan vizsgálják környezetüket az esetleges kórokozók (vírusok, baktériumok) iránt, amelyet olyan mintázatfelismerő receptorok segítségével tesznek, mint a Toll-szerű receptorok. Ezek a membránfehérjék olyan kémiai jellemzőket ismernek fel, amelyek a patogének felszínén találhatók meg. Az éretlen dendritikus sejtek képesek a szervezet saját élő sejtjeiből a membrán kisebb részeit fagocitálni, bekebelezni. Ha idegen antigénnel találkoznak, akkor aktiválódnak, érett dendritikus sejtté válnak és egy nyirokcsomóba vándorolnak. A felismert patogént, illetve fehérjéjét bekebelezik és kisebb darabokra vágják és az érési folyamat során ezeket a fragmenteket a fő hisztokompatibilitási komplex (angol rövidítéssel MHC) segítségével prezentálják felszínükön. Ezzel egyidejűleg felszínükön megszaporodnak az ún. stimulációs koreceptorok, mint a CD80 (B7.1), CD86 (B7.2) és CD40, amelyek jelentős mértékben megnövelik T-sejt aktiváló képességüket. Szintén megnő a száma a CCR7 kemokinreceptornak, amely kemotaxis révén segíti a sejtet abban, hogy a vérkeringésben a lépbe, vagy a nyirokrendszerben egy nyirokcsomóba vándorolhasson. Ha odaért, antigénprezentáló sejtként viselkedik: a felszínén komplexben lévő antigénfragmenttel aktiválja a helper T-sejteket, a killer T-sejteket, valamint a B-sejetket. A dendritikus sejtek kiválthatnak T-sejtes toleranciát (az immunválasz gátlását) is; ebben felszíni lektinreceptoraik segítik őket.[7]

Minden egyes helper T-sejt csak egyfajta, rá specifikus antigénnel képes kapcsolódni. Ha olyan antigénprezentáló sejttel (makrofág, B-limfocita vagy dendritikus sejt) találkozik, amely az által felismerhető antigént hordozza, akkor aktiválódik. Azonban a nyirokszerveken kívül a makrofágok és B-sejtek csak a memória T-sejteket tudják aktiválni, míg a dendritikus sejtek mind a memória- mind a naiv T-sejteket aktiválhatják és hatása valamennyi antigénprezentáló sejt közül a legerőteljesebb. A nyirokcsomókban és másodlagos nyirokszervekben mindhárom sejttípus képes aktiválni a naiv T-sejteket. Bár az érett dendritikus sejtek aktiválják az antigénspecifikus, naiv CD8+ T-sejteket, a CD8+ memóriasejtek létrejöttéhez a dendritikus sejt és a CD4+ helper T-sejt onterakciója is szükséges.[8] A CD4+ T-sejt tovább aktiválja az érett dendritikus sejtet és képessé teszi a CD8+ memóriasejtek hatékony indukciójára.[8][9]

A mieloid dendritikus sejtek a monocitákból származnak; ezek a fehérvérsejtek a megfelelő szignál után vagy dendritikus sejtté vagy makrofággá alakulnak. A monociták a csontvelő vérképző őssejtjeiből jönnek létre. Az átalakulást laboratóriumban is meg lehet figyelni: a periferiális fehérvérsejtek monocitái szövettenyészetben az edény falához tapadnak, interleukin-4 és granulocita-makrofág kolóniastimuláló faktor hozzáadásával pedig kb egy hét alatt éretlen dendritikus sejtekké fejlődnek. Érett sejtté tumor nekrózis faktor hatására válnak.[10]

Az aktivált dendritikus sejtek néhány napig élnek, míg éretlen változataik éelttartama ennél jóval hosszabb.

Citokinek[szerkesztés]

A dendritikus sejtek folyamatosan kommunikálnak a test más sejtjeivel. Ez a kapcsolat alapulhat közvetlen fizikai kontaktuson, ahol pl. a dendritikus sejt B7-proteinjei interakcióba lépnek a limfociták CD28 sejtfelszíni fehérjéivel. A nagy távolságra ható kommunikáció kémiai anyagok, citokinek segítségével történik.

A kórokozókkal kapcsolatba kerülő dendritikus sejtek azonnal interleukin-12-t kezdenek termelni,[11] amely elősegíti a naiv CD4+ T-sejtek átalakulását Th1 fázisú helper sejtekké; ezzel felkészíti az immunrendszert a patogén elleni küzdelemre. A plazmacitoid eredetű dendritikus sejtek nagy mennyiségű interferon-1-et is előállítanak, amely a fertőzés helyszínére vonzza a makrofágokat.[12]

Kóroki szerepük[szerkesztés]

Blasztikus plazmacitoid dendritikus sejt neoplazma[szerkesztés]

A blasztikus plazmacitoid dendritikus sejt neoplazma egy ritka csontvelő eredetű tumor, amelyben a malignus plazmacitoid dendritkus sejtek különböző szöveteket (bőr, csontvelő, központi idegrendszer, stb.) infiltrálnak. A betegség jellemző tünetei a többnyire fejen, arcon, felsőtesten jelentkező bőrléziók (papulák, véraláfutássszerű foltok, fekélyek).[13] A belső szervek infiltrációja duzzadt nyirokcsomókkal, megnagyobbodott májjal és léppel, idegrendszeri tünetekkel jár, de megfigyelhetők a szemek, fülek, vesék, tüdők, emésztőszervek, csontok, herék abnormalitásai is.[14] A betegség leukémia formáját is öltheti, amikor a dendritikus sejtek száma kórosan magas (a fehérvérsejtek több mint 2%-a) lesz a vérben és a csontvelőben.[14] Kemoterápiára reagál, de annak befejezés eután nagy eséllyel kiújul.[15]

HIV-fertőzés[szerkesztés]

Az AIDS-et okó HIV képes kötődni a dendritikus sejtek felszínén található receptorokhoz; ezek legjobban ismert példája a DC-SIGN protein. A dendritikus sejt bekebelezi a vírust és egy nyirokcsomóba vándorol, ám a HIV ezután képes megtámadni a közeli CD4+ helper T-sejteket, tovább terjesztve a fertőzést.[16] A dendritikus sejtekben való megbúvás az egyik magyarázata annak, hogyan képes a vírus antiretrovirális terápia során is megmaradni a szervezetben. Más vírusok is (pl. a SARS kórokozója) is képes "utazni" a dendritikus sejtekkel, hogy megfelelő gazdasejtet találjon.[17]

Autoimmunitás[szerkesztés]

A dendritikus sejtek jelentős vagy akár kulcsfontosságú szerepet játszhatnak allergia vagy az olyan autoimmun betegségek során, mint a lupus erythematosus és a gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség, fekélyes vastagbél-gyulladás).[18][19][20]

Egyéb élőlények[szerkesztés]

A fentiek elsősorban az emberi szervezetre igazak. Más állatokban a dendritikus sejtek funkciói némileg eltérhetnek. A patkányoknál például (egereknél nem) a dendritikus sejteknek létezik egy alcsoportja amely természetes ölősejt-jellegű feladatokat végez. Ettől függetlenül a fő funkciójuk mindenütt az immunológiai őrjáratozás, felismerni és összegyűjteni a kórokozókról szóló információkat és megindítani az ellenintézkedéseket. A dendritikus sejtek megtalálhatóak a madarakban (csirke) és a hüllőkben (teknős) is.[21][22]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nobel Prize in Physiology or Medicine for 2011
  2. (2002) „The instructive role of dendritic cells on T-cell responses”. Arthritis Res. 4 Suppl 3 (Suppl 3), S127–32. o. DOI:10.1186/ar567. PMID 12110131.  
  3. (2005) „Plasmacytoid Dendritic Cells: Linking Innate and Adaptive Immunity”. Journal of Virology 79 (1), 17–27. o. DOI:10.1128/JVI.79.1.17-27.2005. PMID 15596797.  
  4. (2003. szeptember 1.) „The Inducible CXCR3 Ligands Control Plasmacytoid Dendritic Cell Responsiveness to the Constitutive Chemokine Stromal Cell–derived Factor 1 (SDF-1)/CXCL12”. J. Exp. Med. 198 (5), 823–30. o. DOI:10.1084/jem.20020437. PMID 12953097.  
  5. Liu YJ (2005). „IPC: professional type 1 interferon-producing cells and plasmacytoid dendritic cell precursors”. Annu. Rev. Immunol. 23 (1), 275–306. o. DOI:10.1146/annurev.immunol.23.021704.115633. PMID 15771572.  
  6. (2000) „BDCA-2, BDCA-3, and BDCA-4: three markers for distinct subsets of dendritic cells in human peripheral blood” (PDF). J Immunol 165 (11), 6037–46. o. DOI:10.4049/jimmunol.165.11.6037. PMID 11086035.  
  7. (2015) „Glycans in the immune system and The Altered Glycan Theory of Autoimmunity”. J Autoimmun 57 (6), 1–13. o. DOI:10.1016/j.jaut.2014.12.002. PMID 25578468.  
  8. a b (2004) „Cognate CD4(+) T cell licensing of dendritic cells in CD8(+) T cell immunity”. Nature Immunology 5 (11), 1143–8. o. DOI:10.1038/ni1129. PMID 15475958.  
  9. (2014) „Concurrent interaction of DCs with CD4+and CD8+T cells improves secondary CTL expansion: It takes three to tango”. European Journal of Immunology 44 (12), 3543–59. o. DOI:10.1002/eji.201444477. PMID 25211552.  
  10. (2008. november 1.) „Dendritic cell differentiation induced by a self-peptide derived from apolipoprotein E.”. J Immunol 181 (10), 6859–71. o. DOI:10.4049/jimmunol.181.10.6859. PMID 18981105.  
  11. (1997) „In Vivo Microbial Stimulation Induces Rapid CD40 Ligand–independent Production of Interleukin 12 by Dendritic Cells and their Redistribution to T Cell Areas”. J. Exp. Med. 186 (11), 1819–29. o. DOI:10.1084/jem.186.11.1819. PMID 9382881.  
  12. (1999. június 11.) „The nature of the principal type 1 interferon-producing cells in human blood”. Science 284 (5421), 1835–7. o. DOI:10.1126/science.284.5421.1835. PMID 10364556.  
  13. (2018. április 1.) „Clinicopathologic retrospective analysis of blastic plasmacytoid dendritic cell neoplasms”. Postepy Dermatologii I Alergologii 35 (2), 128–138. o. DOI:10.5114/ada.2017.72269. PMID 29760611.  
  14. a b (2017. október 1.) „Pediatric Blastic Plasmacytoid Dendritic Cell Neoplasm: A Systematic Literature Review”. Journal of Pediatric Hematology/oncology 39 (7), 528–537. o. DOI:10.1097/MPH.0000000000000964. PMID 28906324.  
  15. (2018. április 1.) „Blastic plasmacytoid dendritic cell neoplasm: update on therapy especially novel agents”. Annals of Hematology 97 (4), 563–572. o. DOI:10.1007/s00277-018-3259-z. PMID 29455234.  
  16. (2007) „In Vitro Derived Dendritic Cells trans-Infect CD4 T Cells Primarily with Surface-Bound HIV-1 Virions”. PLOS Pathogens 165 (11), 6037–46. o. DOI:10.4049/jimmunol.165.11.6037. PMID 11086035.  
  17. Yang, Zhi-Yong (2004). „pH-Dependent Entry of Severe Acute Respiratory Syndrome Coronavirus Is Mediated by the Spike Glycoprotein and Enhanced by Dendritic Cell Transfer through DC-SIGN”. Journal of Virology 78 (11), 5642–50. o. DOI:10.1128/JVI.78.11.5642-5650.2004. PMID 15140961.  
  18. (2005) „Patients with active inflammatory bowel disease lack immature peripheral blood plasmacytoid and myeloid dendritic cells”. Gut 54 (2), 228–36. o. DOI:10.1136/gut.2004.040360. PMID 15647187.  
  19. (2009) „Exaggerated inflammatory response of primary human myeloid dendritic cells to lipopolysaccharide in patients with inflammatory bowel disease”. Clin Exp Immunol 157 (3), 423–36. o. DOI:10.1111/j.1365-2249.2009.03981.x. PMID 19664152.  
  20. (2007) „Inflammatory bowel disease: cause and immunobiology”. The Lancet 369 (9573), 1627–40. o. DOI:10.1016/S0140-6736(07)60750-8. PMID 17499605.  
  21. Gallego, M (1997. szeptember 1.). „Identification of avian dendritic cells in the spleen using a monoclonal antibody specific for chicken follicular dendritic cells”. The Anatomical Record 249 (1), 81–85. o. DOI:<81::AID-AR10>3.0.CO;2-X 10.1002/(SICI)1097-0185(199709)249:1<81::AID-AR10>3.0.CO;2-X. PMID 9294652.  [halott link]
  22. Pérez-Torres, A (May–June 1995). „Epidermal Langerhans cells in the terrestrial turtle, Kinosternum integrum”. Developmental and Comparative Immunology 19 (3), 225–236. o. DOI:10.1016/0145-305X(95)00006-F. PMID 8595821.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dendritic cell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.