Monocita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monocita festett vérkeneten, illetve rajzon

A monociták a fehérvérsejtek egyik csoportja, méretre ők a legnagyobbak. A monociták tovább differenciálódhatnak makrofágokká vagy dendritikus sejtekké. A veleszületett immunrendszer részeként képesek bekebelezni a szervezetbe került mikroorganizmusokat. Felszíni fehérjéik alapján három csoportra osztják őket.

Felépítésük[szerkesztés]

A monociták nagy, amőbaszerű sejtek. Citoplazmájában azurofil (kékre festődő) szemcsék találhatók, amelyek emésztőenzimeket tartalmaznak.[1] Sejtmagvuk (a granulocitáktól eltérően) nem lebenyekre osztott, hanem inkább bab vagy vese alakú, középtájt egy behúzódással. A behúzódásban található a sejt centrióluma, amit jól fejlett Golgi-apparátus vesz körül. A monociták a fehérvérsejtek 2-10%-át teszik ki; normális körülmények között kb. felük a lépben tárolódik.[2]

Funkciójuk[szerkesztés]

A vérképzés (haematopoesis) menete

A monociták a csontvelőben keletkeznek ún. monoblasztokból (amelyek a vérképző őssejtekből differenciálódnak). Ezután kikerülnek a véráramba, ahol 1-3 napig keringenek, majd többnyire a szövetekbe vándorolnak, ahol vagy makrofággá vagy dendritikus sejtté alakulnak át. A vérben a fehérvérsejtek kb. 3-8%-át teszik ki. A monociták nagyjából fele a lép vörös pulpájának Billroth-féle kötegeiben tárolódik.[2] A monociták a legnagyobb, normál körülmények között előforduló részecskék a vérben.[3]

A vérkeringésből a szövetekbe migráló monociták makrofággá vagy dendritikus sejtté differenciálódnak tovább. Az előbbiek a kórokozóktól, illetve az idegen anyagoktól védik a szervezetet; feltételezések szerint szerepük lehet a szív és az agy kialakulásában is. A dendritikus sejtté való átalakulás in vitro körülmények között granulocita makrofág kolónia-stimuláló faktor (GM-CSF) és interleukin-4 hozzáadásával váltható ki.[4]

A monociták (illetve a makrofágok és dendritikus sejtek) három fontos szerepet játszanak el az immunrendszeren belül: fagocitózissal bekebelezik a kórokozókat, prezentálják azok antigénjeit és citokineket termelnek. A monociták képesek bekebelezni azokat a baktériumokat, amelyekhez ellenanyagok vagy a komplementrendszer részei kötődtek; sőt közvetlenül is képesek lehetnek felismerni őket receptoraikkal. Elpusztítják a szervezet saját, fertőzött sejtjeit is, ha azokhoz ellenanyagok kapcsolódnak.

Az immunrendszer más sejtjei hírvivő molekulákkal szabályozzák a monociták működését. Ilyenek lehetnek egyes kemokinek, mint a monocita kemotaxis protein-1 (vagy CCL2) és a monocita kemotaxis protein-3 (CCL7); egyes arachidonsav-származékok, mint leukotrién B4 és az 5-hidroxiikozatetraénsav-család tagjai; vagy reagálhatnak a baktériumok által kibocsátott N-formilált oligopeptidekre.[5]

A fagocitózisból megmaradó maradványok egy része a sejt felszínére kerül és az MHC-komplexbe beépülve antigénként lesz prezentálva a T-limfociták számára, amelyek így specifikus módon támadhatják a hasonló kórokozókat.

A monociták olyan gyulladást beindító vagy később csökkentő citokineket bocsátanak ki, mint a tumor nekrózis faktorok, interleukin-1 vagy interleukin-12.

Csoportosításuk[szerkesztés]

Az emberi vérben legalább három monocita-csoportot különítenek el:[6]

  1. klasszikus monociták ismertetőjele, hogy nagy számú CD14 felszíni receptor található rajtuk, viszont CD16-negatívak.
  2. a nem klasszikus sejtek kevesebb CD14-et és emellett CD16-ot expresszálnak.[7]
  3. az átmeneti csoporton sok CD14 és egy kevés CD16 található.

A nézetek eltérnek abban, hogy az utolsó csoport fejlődési szakasznak, vagy különálló szubpopulációnak tekinthető-e.[8] Egerekben az átmeneti csoport hiányzik, náluk az ún. gyulladási monociták a humán klasszikus sejteknek, a rezidens monociták pedig a nem-klasszikusoknak feleltethetők meg.[9][10]

Diagnosztika[szerkesztés]

Vér pásztázó elektronmikroszkópos képe. A lapos vörösvértestek között a legnagyobb fehérvérsejt egy monocita, a kisebbek limfociták és neutrofilek

A monociták túltengését a vérben monocitózisnak hívjuk és különféle kórképekre utalhat:

A nem-klasszikus monociták kiugróan magas száma főleg a súlyos fertőzésekre (szepszis) jellemző.[11] Érelmeszesedett betegekben a megemelkedett átmeneti monocita szám közelgő infarktusra figyelmeztethet.[12][13]

A kórosan alacsony monocitaszám a monocitopénia. Többek között immunszupresszáns glukokortikoidok szedése után figyelhető meg.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ (1971) „Differentiation of monocytes. Origin, nature, and fate of their azurophil granules”. J. Cell Biol. 50, 498–515. o. DOI:10.1083/jcb.50.2.498. PMID 4107019.  
  2. ↑ a b (2009) „Identification of Splenic Reservoir Monocytes and Their Deployment to Inflammatory Sites”. Science 325 (5940), 612–616. o. DOI:10.1126/science.1175202. PMID 19644120.  
  3. ↑ http://www.histology.leeds.ac.uk/blood/blood_wbc.php
  4. ↑ (1995) „Dendritic cells use macropinocytosis and the mannose receptor to concentrate macromolecules in the major histocompatibility complex class II compartment: downregulation by cytokines and bacterial products”. J. Exp. Med. 182 (2), 389–400. o. DOI:10.1084/jem.182.2.389. PMID 7629501.  
  5. ↑ (1996) „Stimulating properties of 5-oxo-eicosanoids for human monocytes: Synergism with monocyte chemotactic protein-1 and -3”. Journal of immunology (Baltimore, Md. : 1950) 157 (10), 4664–71. o. PMID 8906847.  
  6. ↑ (2010) „Nomenclature of monocytes and dendritic cells in blood”. Blood 116 (16), e74–e80. o. DOI:10.1182/blood-2010-02-258558. PMID 20628149.  
  7. ↑ (2007) „The CD14+ CD16+ Blood Monocytes: their Role in Infection and Inflammation, Review”. J Leukocyte Biology 81 (3), 584–92. o. DOI:10.1189/jlb.0806510. PMID 17135573.  
  8. ↑ (2013) „Monocytes in Coronary Artery Disease and Atherosclerosis. Where are we now?”. Journal of the American College of Cardiology 62, 1541–1551. o. DOI:10.1016/j.jacc.2013.07.043. PMID 23973684.  
  9. ↑ https://dx.doi.org/10.1016/j.cell.2013.03.010
  10. ↑ Auffray, Cedric (2007. augusztus 3.). „Monitoring of Blood Vessels and Tissues by a Population of Monocytes with Patrolling Behavior” (angol nyelven). Science 317 (5838), 666–670. o. DOI:10.1126/science.1142883. ISSN 0036-8075. PMID 17673663.  
  11. ↑ (1993. november 1.) „The novel subset of CD14+/CD16+ blood monocytes is expanded in sepsis patients”. Blood 82 (10), 3170–6. o. PMID 7693040.  
  12. ↑ (2008) „CD14++CD16+ monocytes but not total monocyte numbers predict cardiovascular events in dialysis patients”. Kidney International 73, 622–629. o. DOI:10.1038/sj.ki.5002744.  
  13. ↑ (2012) „CD14++CD16+ monocytes independently predict cardiovascular events: a cohort study of 951 patients referred for elective coronary angiography”. J Am Coll Cardiol 60 (16), 1512–1520. o. DOI:10.1016/j.jacc.2012.07.019.  
  14. ↑ (1998) „Selective depletion of CD14+ CD16+ monocytes by glucocorticoid therapy”. Clin. Exp. Immunol 112 (3), 501–506. o. DOI:10.1046/j.1365-2249.1998.00617.x. PMID 9649222.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Monocyte című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Monocita&oldid=26067859”