Első Francia Császárság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Első Francia Birodalom szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Francia Császárság
Empire Français (franciául)
Imperium Francicum (latin)
18041814; 1815
Az Első Francia Császárság címere
Az Első Francia Császárság címere
Az Első Francia Császárság zászlaja
Az Első Francia Császárság zászlaja
Empire Français et Royaume d'Italie 1812.jpg
Mottó: „Liberté, Ordre Publique
Nemzeti himnusz: „Chant du départ
Általános adatok
Fővárosa Párizs
Terület2 100 000 km² (1813)
Népesség30 271 000 fő (1811)
Hivatalos nyelvek francia, latin (formális)
Pénznem francia frank (FRF)
Kormányzat
Államforma unitárius, abszolút monarchia
Uralkodó francia császár:
I. Napóleon (1804–14, 1815)
II. Napóleon (1815)
Dinasztia Bonaparte
Törvényhozás parlament
ElődállamUtódállam
 Első Köztársaság (Franciaország)Francia Királyság 
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Császárság témájú médiaállományokat.

A Francia Császárság vagy Francia Birodalom (franciául: Empire Français, latinul: Imperium Francicum) egy történelmi császárság, amely 1804 és 1814 között (valamint száz nap erejéig 1815-ben) állt fenn, Bonaparte Napóleon uralkodása alatt. A birodalom jelentette a francia hegemóniát a 19. századi Európában. Nem tévesztendő össze a Francia gyarmatbirodalommal, amely már a 17. század eleje óta létezett. Az államalakulat volt hivatott felváltani a francia forradalom során kikiáltott Első Köztársaságot, melynek Napóleon már 1799 óta a konzulja volt. I. Napóleon birodalmát később Első Francia Császárság (franciául: Premier Empire français) néven kezdték nevezni, hogy megkülönböztessék unokaöccsének, III. Napóleon császárnak második császárságától (franciául: Second Empire français), amely 1852 és 1870 között állt fenn.

1804. május 28-án a francia Szenátus felajánlotta Napóleonnak a császári címet, melyet ő elfogadott, 1804. december 2-án meg is koronázta magát, ami a Konzulátus és az Első Köztársaság végét jelentette. A Francia Birodalom a katonai fölényhez jutott Ausztriával és az Orosz Birodalommal szemben a harmadik koalíciós háborúban aratott győzelmei révén, mint amilyen az 1805-ös austerlitzi csata is volt. A francia dominanciát tovább erősítette Poroszország legyőzése a jéna–auerstedti ütközet (1806), vagy a friedlandi csata (1807) során a negyedik koalíciós háborúban.

A közösen napóleoni háborúknak nevezet ütközetsorozatok során Napóleon császár kiterjesztette a francia befolyást Nyugat- és Dél-Európa nagy része, valamint Lengyelország felett. Hatalmas katonai jelenlétet tartott fenn Németországban, az Itáliai Királyságban, Spanyolországban és a Varsói Hercegségben is, Ausztriát és Poroszországot pedig a szövetségesévé tette. A megszállt és ellenőrzött területeken bevezették a Code Napoléon törvénykönyvet, amely nagy hatással volt a kor polgárjogainak és törvényalkotásának alakulására. Napóleon 1814-es hatodik koalíció általi lemondatása, majd 1815-ös végső veresége a birodalom bukását jelentette, amit a Bourbon-restauráció követett XVIII. Lajos király, majd X. Károly király uralkodása alatt.

Előzmények[szerkesztés]

Lásd még: a brumaire 18–19-i államcsíny cikket

A Birodalom fénykora[szerkesztés]

Lásd még: a harmadik, a negyedik és ötödik koalíciós háború cikkeket

A Birodalom bukása[szerkesztés]

Lásd még: az 1812-es oroszországi hadjárat, a hatodik koalíciós háború és száz nap cikkeket

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]