Ugrás a tartalomhoz

Dijon villamosvonal-hálózata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dijon villamosvonal-hálózata
Adatok
Ország Franciaország
HelyszínDijon
Típus
  • iparvasút
  • villamoshálózat
Átadás2012. szeptember 1.[1]
Hálózat hossza19 km
Vonalak száma2
Állomások/megállók száma34
Járművek száma33 Alstom Citadis 302
Nyomtávolság1435 mm
Áramellátásfelsővezeték
Feszültség750 V DC
Napi forgalom84 000 (2013)[2]
Üzemeltető
ÜzemeltetőKeolis Dijon
Elhelyezkedése
Dijon villamosvonal-hálózata (Franciaország)
Dijon villamosvonal-hálózata
Dijon villamosvonal-hálózata
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 47° 19′ 23″, k. h. 5° 02′ 31″47.323056°N 5.041944°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 23″, k. h. 5° 02′ 31″47.323056°N 5.041944°E
A Dijon villamosvonal-hálózata weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dijon villamosvonal-hálózata témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Dijoni villamos 1918 október 18-án
A Dijoni villamos 1931 március 15-én

Dijon villamosvonal-hálózata (francia nyelven: Tramway de Dijon) jelenleg kettő vonalból és 34 állomásból áll, a hálózat teljes hossza 19 km. Naponta átlagosan 84 000 utas használja.[2] A forgalom 2012. szeptember 1-én indult meg.

Története

[szerkesztés]

A városban 1888-ban indult a lóvontatású omnibusz. A vasúti síneket méteres nyomtávolsággal építették ki. Az első vonal Place Wilson és Gare de Dijon-Ville, a második Place de la République és Place du Premier Mai között nyílt meg.[3] A villamos vontatás 1895-ben indult meg. A hálózat a legnagyobb kiterjedése idején elérte a 358 km-es hosszúságot és a városhatáron is túlnyúlt, bekapcsolva Champlitte, Châtillon-sur-Seine, Semur-en-Auxois, Beaune és Nuits-Saint-Georges településeket is.

A hanyatlás az 1930-as években kezdődött, az utolsó vonalat 1961-ben zárták be. 1950. január 7 és 1966. március 30 között a városban trolibusz is üzemelt. A villamos és a trolibusz megszűnése után a tömegközlekedés a buszokra maradt.[4][5]

Dijon első új villamosvonala a T1-es 2011. szeptember 1-én nyílt meg[1] 8,5 km hosszúsággal és 16 megállóval. A város vasútállomását köti össze Quetigny-vel. Az átadás után két hónappal már átlagosan napi 36 ezer utas utazott a vonalon, két hónappal később ez a szám még további 6000 fővel emelkedett.

A T2-es vonal 2012 decemberében nyílt meg 21 állomással Valmy és Chenôve között.[6]

Dijon a két új villamosvonalra 32 db Citadis villamost rendelt az üzemeltetéshez az Alstomtól.[7] A beruházás 176 millió euróba került, melyre az anyagi forrásokat magántőke (Public private partnership), Nagy-Dijon városi hatóság és az Inéo biztosította.[6]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Allgemeine Zeitung: Renaissance im Cassis-Gewand[halott link] 20. Juni 2012.
  • L. P. de Chareil: Le nouveau tramway de Dijon en construction. (franciául) Auray: Éditions LR Presse. 2011. 21–27. o. = Connaissance du Rail, 366/367 (szeptember/október). ISSN 0222-4844  
  • Dijon. Un exemple à suivre. (franciául) Auray: Éditions LR Presse. 2011. 25–26. o. = Connaissance du Rail, 368/369 (november/december). ISSN 0222-4844  

Képek

[szerkesztés]
  • megálló a városban
    megálló a városban
  • A villamos remíz
    A villamos remíz
  • Villamosok a remízben
    Villamosok a remízben
  • Füvesített villamospálya
    Füvesített villamospálya
  • Villamos a városban
    Villamos a városban

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b (2012. szeptember 3.) „Dijon tram network opens six months early”. Railway Gazette International. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 17.) 
  2. ↑ a b Grand Dijon : quel est le véritable bilan du tramway deux ans après son arrivée ? 1. September 2014 ((franciául))
  3. ↑ Guy Louis: Dijon. Dde trams en bus, du bus au tram. Auray: Éditions LR Presse. 2010. 354. o. ISBN 978-2-903651-61-9  
  4. ↑ Le retour du tram en France Archiválva 2012. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben auf letram-dijon.fr.
  5. ↑ Histoire générale des transports – Dijon Archiválva 2011. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben auf amtuir.org.
  6. ↑ a b (2010. július 21.) „Pionierin PPP energises Dijon tram”. Railway Gazette International. [2012. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 25.) 
  7. ↑ (2009. szeptember 16.) „Brest and Dijon award joint tram order”. Railway Gazette International. [2012. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 25.) 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dijon_villamosvonal-hálózata&oldid=26765911”