Dévényi-kapu
| Dévényi-kapu | |
 | |
| Ország |  Szlovákia Ausztria |
| Település | Pozsonyi IV. járás |
| Elhelyezkedése | |
| Tszf. magasság | 125 m |
 Dévényi-kapu
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 48° 10′ 30″, k. h. 16° 58′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 30″, k. h. 16° 58′ 43″ | |
A Dévényi-kapu (régebben latinul: Porta Hungarica,[1][2] németül: Hainburger Pforte, szlovákul: Devínska brána) a Duna rövid áttörése a Kis-Kárpátok (Szlovákia) és a Hainburgi-rög (Ausztria) között, ahol a folyó a Morva-mezőt elhagyva a Kisalföldre ér.[3] A Dévényi-kapu egyben szélkapu is.
Történelem[szerkesztés]
A folyószűkület az osztrák–magyar–szlovák hármashatár közelében fekszik, és régóta fontos közlekedési csomópont: itt találkozott a Duna menti határvédelmet ellátó római limes, az azt kiszolgáló-útvonal és a Földközi-tenger térségét Észak-Európával összekötő borostyánút.
A Dévényi-kapu már a római korban és a népvándorlás időszakában is stratégiai jelentőséggel bírt; ennek megfelelően már a kelták gátvárat építettek a Braunsbergen. A középkorban a Magyar Királyság nyugati kapuja (Porta Hungarica) volt;[4] megerősített Hainburg város és a fölötte emelt vár, illetve a dévényi vár alkotta a védelmi vonalat.
A közelmúltban a vasfüggöny húzódott itt. Ma az osztrák-szlovák határ kelet-nyugati irányban a folyó vonalát követi, és csak a Morva torkolatánál fordul északnak.
Kultúra[szerkesztés]
| „ | Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, |
” |
| – Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én...[5] | ||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dévény (Hrad Devin) (magyar nyelven). Várlexikon.hu, 2017. [2019. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
- ↑ Kilátás Preßburgra (magyar nyelven). Dunai Szigetek blog, 2014. április 26. [2018. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
- ↑ Porta Hungarica, die (német nyelven). Duden, 2018. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
- ↑ Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.
- ↑ Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én... (magyar nyelven). Sulinet digitális órák – Alkotói portrék a magyar irodalomból. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1998. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hainburger Pforte című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
