Csupaszkopoltyús csigák
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Csupaszkopoltyús csigák Ernst Haeckel: A természet művészi formái (1904) c. könyvéből
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csupaszkopoltyús csigák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csupaszkopoltyús csigák témájú kategóriát. |
A csupaszkopoltyús csigák vagy tengeri házatlan csigák (Nudibranchia) a csigák (Gastropoda) osztályának egyik alrendje több mint 3000 ismert fajjal. Nevüket a latin nudus (csupasz) és a görög brakhia (kopoltyú) szavak összetételéből alkották meg.
Előfordulásuk[szerkesztés]
A csupaszkopoltyús csigák vagy tengeri házatlan csigák a világ minden óceánjában elterjedtek, leginkább a trópusokon és a mérsékelt övben.
Megjelenésük[szerkesztés]
Hosszuk legfeljebb 30 cm. Bőrük az álcázó, illetve figyelmeztető jelleggel gyakran szemölcsös, illetve színpompás, tarka. A tollas kopoltyúkat szabadon mozgatja a víz. Fogókarjuk (rhinopora) általában kettő vagy több pár van; ezek a közeli zsákmány által kibocsátott ingereket veszik fel. Egyes fajoknak fonalszerű hátfüggelékei (cerata) nőnek. Ezek az elsatnyult kinövések a belsőségek nyúlványait tartalmazzák, és a végükön csalánsejt van, amit a csiga támadójára lövellhet. Gyakran olyan sok belőlük, hogy a csiga úgy néz ki, mintha szőrös lenne. A legtöbb csupaszkopoltyús csiga mérgező állatokat eszik, és felveszi azok méregsejtjeit, így védekezik a ragadozók ellen. Az úszó Glaucus atlanticus faj bátran megtámadja a portugál gályákat, hiszen meglehetősen ellenálló a más állatokat megbénító mérgükkel szemben. Néhány tengeri házatlan csiga puha testét a csontváz szerepét átvevő mésztűk erősítik. Szájszervük két lemezkéből áll; ezek egymáshoz dörzsölésével őrlik fel a zsákmányt.
Életmódjuk[szerkesztés]
A csupaszkopoltyús csigák 1-2 évig élnek; többségük a part közelében, de az árapály zónája alatt; sok faj a korallzátonyokon, mások a homokos partszakaszokon. Egyes fajok 1,5 kilométer mélyre is lehatolnak.
A tengeri táplálékláncban egyszerre vesznek részt mint ragadozók és mint zsákmányállatok. A ragadozó fajok főként korallokat, szivacsokat, tengerirózsákat vagy halakat esznek; ragadozói más halak, tengeri teknősök, tengeri pókok, tengeri csillagok.
A kifejlett állatok úszkálnak vagy a tengerfenéken másznak. A lárvákat az áramlatok sodorják magukkal. Némelyik faj húsevő, a többi moszatot eszik, néhány pedig olyan korallokat, amelyek apró növényeknek adnak otthont. A növények a hosszú, lapos hátfüggelékekbe kerülnek, és mivel ezekbe elég napfény jut be, tovább élnek a csigában. A növények által termel szerves anyag nagy részét a csiga hasznosítja.
Bár a tengeri házatlan csigák hímnős állatok, a sekély vízben időnként kölcsönösen megtermékenyítik egymást. A párzási időszak tavasszal és nyáron van. Az állat kocsonyás szalagokban rakja le a peték tucatjait, akár ezreit.
Némileg veszélyezteti őket a tengerek szennyezése és a hajózás. Mivel azonban az ember semmire sem használja őket, olyan ütemben szaporodnak, hogy állományaik valószínűleg állandóak maradnak.
Különös tulajdonságuk[szerkesztés]
2013 februárjában jelentették, hogy ezek egyik fajtája, a Chromodoris reticulata, más néven Goniobranchus reticulatus közösülés után elveszti nemi vesszőjét, ami 20 perccel közösülés után leszakad és az állat ideiglenesen impotenssé válik. A nemi vessző azonban már néhány óra múlva ismét nőni kezd. Harriet Arkell 2013. február 13-án jelentette a MailOnline Internet újságban[1] A meglepő hírt, amit japán kutatók fedeztek fel és az angliai Royal Society Journal Biology Letters-ben közöltek. Ez nagy meglepetést keltett, mert, bár olyan lények, amelyek nemi vesszőjüket levedlik már ismeretesek, de olyanokat, amelyek képesek újat kinőni még soha senki se látott.
A kutatók, az Osaka City University (Osaka-i Városi Egyetem) és a Tokyo Nihon University (Tokio-i Japán egyetem) közös kutató csoportja, Ayami Sekizawa vezetése alatt az Okinawa tengerpartjához közeli korall szigeteket látogatta meg az ott élő házatlancsigák megfigyelése és megmintázása céljából. A csigák 24 órán keresztüli megfigyelése alatt átagban háromszor közösültek és minden alkalom új hímvessző növesztésével járt. A csigák belsejében egy különös spirális testrészt figyeltek meg, ami csak közösülés után jelenik meg és amiről Ayami Sekizawa azt a magyarázatot adta, hogy az új hímvessző ebből nő ki.
Rendszerezés[szerkesztés]
Az alrendbe az alábbi alrendágak, öregcsaládok és családok tartoznak:
- Anthobranchia alrendág (Férussac, 1819)
- Doridoidea öregcsalád (Rafinesque, 1815)
- Actinocyclidae
- Aldisidae
- Archidorididae
- Asteronotidae
- Baptodorididae
- Cadlinidae
- Díszes csillagcsigák (Chromodorididae)
- Conualeviidae
- Dendrodorididae
- Discodorididae
- Dorididae
- Geitodorididae
- Halgerdidae
- Hexabranchidae
- Homoiodorididae
- Iduliidae
- Kentrodorididae
- Mandeliidae
- Phyllidiidae
- Platydorididae
- Rostangidae
- Doridoxoidea öregcsalád (Bergh, 1900)
- Onchidoridoidea öregcsalád (Alder & Hancock, 1845)
- Polyceroidea öregcsalád (Alder & Hancock, 1845)
- Doridoidea öregcsalád (Rafinesque, 1815)
- Cladobranchia alrendág (Willan & Morton, 1984)
- Aeolidioidea öregcsalád (J. E. Gray, 1827)
- Arminoidea öregcsalád (Rafinesque, 1814)
- Dendronotoidea öregcsalád (Allman, 1845)
- Metarminoidea öregcsalád (Odhner in Franc, 1968)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2277954/Japanese-scientists-discover-sea-slugs-RE-GROW-penis-old-drops-sex.html Daily Mail on-line: Sea slugs have a disposable penis that drops off after sex… then they grow another one, say astonished scientists. Tengeri csigák leváltható nemivesszővel rendelkeznek, amit közösülés után levedlenek, majd újat növesztenek - Ezt jelentik a meglepett kutatók (fénykép és videó)
Források[szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- New World Encyclopaedia: Nudibranch
