Glaucus atlanticus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Glaucus atlanticus
Glaucus atlanticus 1 cropped.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Csoport: klád Heterobranchia

klád Euthyneura
klád Nudipleura
klád Csupaszkopoltyús csigák (Nudibranchia)
klád Dexiarchia
klád Cladobranchia
klád Aeolidida

Osztály: Csigák (Gastropoda)
Nem: Glaucus
Forster, 1777
Faj: G. atlanticus
Tudományos név
Glaucus atlanticus
(Forster, 1777)
Szinonimák
  • Glaucus distichoicus d'Orbigny, 1837
  • Glaucus flagellum Blumenblach, 1803
  • Glaucus hexapterigius Cuvier, 1805
  • Glaucus lineatus Reinhardt & Bergh, 1864
  • Glaucus longicirrhus Reinhardt & Bergh, 1864
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Glaucus atlanticus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Glaucus atlanticus témájú médiaállományokat és Glaucus atlanticus témájú kategóriát.

A Glaucus atlanticus (más néven tengeri fecske, kék glaucus, kék sárkány, kék tengeri csiga és kék óceáni csiga) a csigák (Gastropoda) osztályának az Aeolidioidea öregcsaládjába, ezen belül a Glaucidae családjába tartozó faj.

A Glaucus puhatestűnem típusfaja.[1][2]

Előfordulása[szerkesztés]

Nyílt tengeri csupaszkopoltyús csiga, megtalálható a világ óceánjaiban a mérsékelt övi és trópusi vizekben. Találtak ilyen csigákat Dél-Afrika keleti és déli partjainál, európai vizekben, Ausztrália keleti partján és Mozambikban is.[3] Fejjel lefelé lebeg az óceán felszínén.

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagos mérete maximum 3 cm.[4] Színe ezüstös szürke a hátoldalán és sötét illetve halvány kék a hasi oldalán. Sötétkék csíkjai vannak a lábai szélén. Teste elkeskenyedik, ellaposodik és hat nyúlvánnyal rendelkezik.[5] Nyelvén fűrészes fogak helyezkednek el.[6]

Életmódja[szerkesztés]

A Glaucus atlanticus más, nagyobb nyílt tengeri organizmusokra vadászik; a veszélyesen mérgező portugál gályára, a Vellelára, a Porpita porpitára és a lila csigára, a Janthina janthinára. Időnként saját fajtársuk is áldozatukká válik.

A portugál gályából annak mérgére való immunitásának köszönhetően táplálkozhat. A csiga elfogyasztja az egész gályát és szétválasztja és elraktározza a mérgét saját használatra. A méreg egy különleges tömlőben gyűlik a tok végén, a vékony tollszerű „ujjain.”[7] A csiga összegyűjti a mérget és még erőteljesebb és halálosabb méreggé változtatja, mint amilyennel az elfogyasztott gálya rendelkezett.[7]

A gyomrában lévő gázzal teli tömlő segítségével képes a csiga a víz felszínen lebegni. A tartó elhelyezkedése miatt fejjel lefelé lebeg.

Szaporodása[szerkesztés]

A Glaucus hermafrodita, hím és nőstény ivarszervekkel is rendelkezik. A többi csupaszkopoltyús csigától eltérően, melyek jobb oldalukkal párosodnak, ez a típus hasi oldalával párosodik.[8] Párzás után mindkét állat petefüzért rak le.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pelagic snails: the biology of holoplanktonic gastropod mollusks. Stanford University Press, 224. o (1989). ISBN 978-0-8047-1490-7. Hozzáférés ideje: 2010. január 13. 
  2. Glaucus. Marinespecies.org. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
  3. Glaucus atlanticus, Forster, 1777. Marinespecies.org. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
  4. Marine Species Identification Portal : Glaucus atlanticus. Species-identification.org. (Hozzáférés: 2011. november 21.)
  5. Extraordinary Animals: An Encyclopedia of Curious and Unusual Animals. Greenwood Publishing Group, 42–43. o (2007). ISBN 978-0-313-33922-6 
  6. Thompson, T. E.; McFarlane, I. D. (2008). "Observations on a collection of Glaucus from the Gulf of Aden with a critical review of published records of Glaucidae (Gastropoda, Opisthobranchia)". Proceedings of the Linnean Society of London 178 (2): 107–123
  7. ^ a b Rudman, W. B.: 'Glaucus atlanticus Forster, 1777. Sea Slug Forum, 1998. november 6. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  8. Nudibranchs of the world. IKAN-Unterwasserarchiv (2007). ISBN 978-3-939767-06-0 

További információk[szerkesztés]