Csillag Teréz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csillag Teréz
Csillag Teréz.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Stern Rebeka Szidónia
Született 1859. augusztus 17.
Dunaadony
Elhunyt 1925. július 9. (65 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Pályafutása
Aktív évek 18791925

Csillag Teréz az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csillag Teréz témájú médiaállományokat.

Csillag Teréz, Stern Rebeka Szidónia (Dunaadony, 1859. augusztus 17.[1]Budapest, 1925. július 9.)[2] színésznő.

Életútja[szerkesztés]

Fiatalkorában
Fenyvesi Emil mint Ocskay László és Csillag Teréz mint Tisza Ilona Herczeg Ferenc Ocskay brigadéros című történelmi színművében (1901)

Stern Hermann és Wimmer Johanna (Hani) leányaként született. 1875-től a Színészeti Tanoda hallgatója volt,[3] 1879-ben szerzett oklevelet és közvetlenül innen került be a Nemzeti Színház társulatába, ahol főleg népszínművekben aratott sikereket. 1883. június 29-én a Deák téri evangélikus templomban férjhez ment Grill Richárd udvari könyvkereskedő és tartalékos hadnagyhoz.[4][5] Esküvői tanúja Paulay Ede volt, a Nemzeti Színház drámai igazgatója, a párt pedig Győry Vilmos lelkész adta össze.[6] E házasságból két leánygyermek született. Csillag Teréz Keglevich intendánssal való ellentéte miatt 1898-tól 1901-ig a Vígszínház társulatához került, de utána ismét, nyugdíjazásáig a Nemzeti Színháznál volt. Sokan, többek közt Csiky Gergely is írtak részére darabokat. 1901-ben a Színiakadémia tanára lett, s 1925-ig tanított is. Nagy sikereket ért el az új színésznemzedék nevelése terén, tanítványai imádták. 1909-ben örökös tag címet kapott. Szerepköre a naiva volt, majd Shakespeare, Molière vígjátékaiban a fiatal női szerepeket is játszotta. Komikus szerepekben is kipróbálta magát. 1925-ben nehéz betegség támadta meg. Súlyos operációnak kellett alávetnie magát, amelyet a szíve nem bírt el. Temetése nagy pompával a Nemzeti Színház épületéből történt. Virágokkal borították koporsóját és az egész ország osztatlan részvéte mellett kisérték ki a Fiumei úti köztemetőbe, ahol a város díszsírhelyet ajánlott fel a színművésznő földi hamvai számára. A sírnál megható búcsúztatót mondtak: dr. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, Nagy Adorján, Góth Sándor és Almássy Endre, pályatársai.

Schöpflin Aladár a következőket írta róla: "Az a fajta művésznő volt, aki nem színészi eszközeinek nagyvonalúságával, stílusának kidolgozottságával, a művészet öntudatos fogásaival dolgozott, hanem emberi lényének szeretetreméltóságát és báját vitte a színpadra és ott is tulajdonképpen csak azt folytatta, amit az életben csinált. Ő volt a született naiva fiatal korában, mert naivul, ösztönből játszott. Ezt a természetét átvitte öregkorába is: azokat az idős asszonyokat tudta igazán jól színészileg kidolgozni, akik öreg korukban is megőriznek mennél többet a fiatalkor üdeségéből és naivak tudnak maradni. A szenvedély, a tragikus hang nem volt meg regiszterében, lényénél fogva vígjátéki színésznő volt, de a maga nemében legjobb, akit magyar színpadon láttunk. Francia darabokban finom, előkelő szalonhölgy, magyar darabokban tűzről pattant vidéki magyar úrilány és menyecske - ezek voltak legnagyobb sikerei."

Csillag Teréz sírja Budapesten. Kerepesi temető: 39-1-7.

Színpadi szerepei[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Szász Károly: Színésznők. Budapest, 1927.
  • Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket. Budapest, 1957.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]