Csermely Péter (biokémikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csermely Péter
Csermely Péter 2013-ban
Csermely Péter 2013-ban
Életrajzi adatok
Született 1958október 7. (56 éves)
Budapest
Nemzetiség magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület biokémia, hálózatkutatás
Kutatási terület orvosi vegytan, jelátvitel, hálózatok
Tudományos fokozat akadémiai doktor (1995)
Munkahelyek
Semmelweis Egyetem egyetemi tanár
Szakmai kitüntetések
Prima díj (2011)
Akadémiai tagság levelező tag (2013)
Csermely Péter weboldala

Csermely Péter (Budapest, 1958. október 7. –) magyar biokémikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézetének egyetemi tanára. 2008 és 2010 között a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsának tagja volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában érettségizett. 1977-ben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán, ahol 1982-ben szerzett diplomát. TMB-ösztöndíjas volt. Ösztöndíjas évei után a SOTE Orvosi Vegytani Intézet adjunktusa, majd később docense lett. 1999-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1997 és 2000 között Széchenyi professzor ösztöndíjasként tevékenykedett. 1984 és 1985 között a New York-i Állami Egyetemen (Syracuse), 1989 és 1991 között a Harvard Egyetemen kutatott. Többször tett tanulmányutat Tokióba és Pekingbe.

1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia Sejt- és Fejlődésbiológiai Bizottságának tagja lett. Ugyanebben az évben a Magyar Biológiai Társaság sejtbiológiai szakosztályának titkárává is megválasztották, amely posztot 1996-ig töltötte be. 1995-ben a Magyar Biokémiai Egyesület főtitkára, később alelnöke lett. 2001 és 2007 között az MTA közgyűlési képviselőjeként is dolgozott. 2006-ban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökévé választották. 2007 és 2009 között az Országos Köznevelési Tanács tagja volt. A kutató diákokkal kapcsolatos munkájáért az Ashoka International tagjai közé választotta. 2015-től a Rockefeller Alapítvány Bellagio Resident Program szelekciós bizottságának a tagja.

1990-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Kutatási területe a stresszfehérjék működése, az öregedés és a hálózatok. Több mint 250 tudományos közlemény szerzője, amelyre eddig több mint 7000 független hivatkozást kapott. 2013-tól a Barabási Albert Lászlóval közösen alapított Dzzom, 2014-től a CX-Ray hálózatkutató cégek tudományos tanácsadó testületének tagja. Kutatásai mellett fiatal kutatók támogatásával, gondozásával, illetve munkájuk elősegítésével foglalkozik.


Közéleti-politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as években különböző vezető tisztségeket töltött be a KISZ-ben. Az ELTE TTK KISZ-Bizottságának titkára volt, 1986-tól a KISZ Központi Bizottságának tagja, 1988-tól a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsának (KSZT) elnöke és ennél fogva a 17 tagú Intéző Bizottság tagja lett. E testületben többek között Gyurcsány Ferenccel és Kiss Péterrel dolgozott együtt. E minőségében kezdeményezője volt a Közoktatásfejlesztési Alap megteremtésének, és – a frissen alakuló alternatív középiskolai ifjúsági szervezet vezetésével együttesen – társadalmi vitát kezdeményezett a Bős-nagymarosi vízlépcső ügyében. A KISZ 1989. áprilisi megszűnése után további politikai szerepet nem vállalt.

Az EU Michel Rocard, volt francia miniszterelnök vezetésével működő bizottságának tagjaként ajánlásokat dolgozott ki a természettudományos tárgyak oktatásának megújítására (Rocard-report). 2007 és 2009 között az MTA delegáltjaként az Országos Köznevelési Tanács tagja, 2008 és 2009 között az MTA elnöki közoktatási bizottságának tagja volt. 2008 és 2010 között a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsának az oktatás áttekintését összefogó tagja volt. 2010-ben elindította a Liliomos Mozgalmat, amelynek tagjai egy élhetőbb Magyarországért dolgoznak - minden napjukon.

2006 óta a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke. A Tanács tagszervezetei 2009 óta egy, az egész Kárpát-medencére kiterjedő tehetségsegítő hálózatot hoztak létre, amely 2015-re már több mint 200 ezer emberrel állt kapcsolatban. 2012 óta a [www.echa.info|European Council of High Ability] elnöke. 2014-től az európai tehetséggondozás e 25 éves civil szervezetének vezetőjeként egy Európai Tehetségsegítő Hálózat kialakítását kezdte el, amelynek 2015-re 13 európai országban 14 Európai Tehetségközpontja lett.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb könyvei, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Interjúk, előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]