Buritipálma
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Mauritia flexuosa L.f. | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Buritipálma témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Buritipálma témájú médiaállományokat és Buritipálma témájú kategóriát. |
A buritipálma, vagy kis móricpálma (Peruban: aguaje) (Mauritia flexuosa) a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj. Élőhelye Dél-Amerika trópusi övezetének mocsaras és nedves területein található.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Az Amazonas vidékén és Dél-Amerika északi részén (Brazília, Venezuela, Guyana, Trinidad) honos. Amerika trópusi vidékein is ültetik.
Jellemzése[szerkesztés]
Magassága akár a 35 métert is elérheti. Levelei szétterülőek, legyezőszerűen szeldeltek, színük sötétzöld, körvonaluk kerekded. Átmérőjük akár 4 m is lehet, üstököt alkotnak. Az elpusztult levelek maradványai gyűrűs nyomokat hagynak a 60 cm vastagságot is elérő törzseken. Évente több fürtös virágzatot fejleszt, amelyek hosszúsága akár a 3 métert is elérheti.
Termesztése[szerkesztés]
Nedves, forró trópusi klímában tenyésztik, ezért bőséges vízellátást igényel. Szaporítása magról történik. 5-8 éves korától kezdve a pálma több évtizedig hozhat termést. A vadon élő egyedeket ugyanúgy felhasználják, mint az ültetett pálmákat. A termések beérésekor a terméságazatokat egészben vágják le.
Termése[szerkesztés]
A buritipálma termése csonthéjas, ellipszis alakú és 5–7 cm nagyságú. Csúcsán gyengén bemélyedt, színe feketés és vastag hegyet visel. Az alapján 3-5 háromszögletű, keskeny-pikkelyes, fényes barna csészelevél található. A termés héja a kígyóbőrhöz hasonló, sűrűn álló, egymást átfedő, kis, rombusz alakú, sárgásbarna vagy vörösesbarna, fénylő, kemény pikkelyekből áll, melyek a csúcsukon és a szélükön világos színűek, a közepükön pedig hasonló, de sötétebb színű hosszanti barázda húzódik.[1] A sárgás, narancsszínű terméshús legfeljebb 5 mm vastag, szívós-húsos és kissé rostos. Íze savanykásan édes és némileg összehúzó hatású. A tojás alakú, fás, gyengén ráncos kőmagja világosbarna színű.
Felhasználása[szerkesztés]
A buritipálma olajban gazdag, nagyon tápláló és vitamindús terméshúsát teljesen érett állapotban nyersen vagy blansírozva fogyasztják. A pulpából üdítőitalt és bort is készítenek, illetve étkezési olajat is sajtolnak belőle. Szárított és őrölt állapotban különböző ételekhez használják.[1]
Törzse értékes építési anyag. Leveleit tetőfedésre és fonott tárgyak készítésére használják, ugyanakkor rostok nyerésére is alkalmasak. A pálma nedvéből pálmabort is erjesztenek. Az idősebb törzsek keményítőben gazdag beléből kenyeret sütnek, és a terméseket takarmányként is felhasználják.[1]
Ökológia[szerkesztés]
A vadon élő egyedek fontos szerepet játszanak számos emlős és madár számára. Többek között a vörös hasú ara, a Tyrannopsis sulphurea is fészekrakásra és élelemszerzésre használja. Számos patás, halféle és majomfajta fogyasztja gyümölcsét.[2]
Érdekességek[szerkesztés]
A Brazil szövetségi kerület (Distrito Federal) kormányának brazíliavárosi székhelyét Buriti-palotának (Palácio do Buriti) hívják. Az épülettel szemben egy szökőkutas tér található, egyetlen buritipálmával, melyet a város széléről ültettek át a térre.
Galéria[szerkesztés]
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Gyümölcsök -
Gyümölcsök -
Gyümölcsök -
A növényből készült kosár (Karajá indiánok)
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Kis móricpálma, buritipálma. terebess.hu. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
- ↑ Aguaje - The amazing palm tree of the Amazon (pdf). Instituto de Investigaciones de la Amazonía Peruana, 2006. [2012. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 23.)(spanyolul)(angolul)
